Visszapillantás 2016/2

Akkor hát a tegnap ígért folytatás, 2016 számomra legkedvesebb képei, második bejegyzés.

Visszapillantás 2016/1.

Megint elrepült egy év, megint itt az év végi számadás, összefoglalás ideje.
Lassan már-már hagyománnyá válik, hogy az év végén egy olyan összeállítást készítek az óév képeiből, amelyek nekem az adott esztendőben valamiért egy kicsit kedvesebbek voltak.

Az Iguazú kistestvére

Budajenő

Elindult a nap

Az ember a hideg hajnalon a folyót pásztázza. Átfut a fejemen, hogy mennyire barátságtalan. A rideg összkép még hatalmasabbá, még félelmetesebbé , még titokzatosabbá teszi a Dunát.

Kacsint a Nap

Az idei ősz talán egyik utolsó meleg napján végre közelről is megnéztem azt az autóból sokat csodált, vágyott, nagyon hangulatos kis facsoportot, amelyik a Kisújszállást kikerülő 4-es út mellett ékesíti a számomra amúgy is gyönyörű alföldi tájat.

Belvíz

Feloldhatatlan

Esős estén

...avagy egy régi fotó újragondolva.

Őszi csendélet

Titkos helyeken

Az erdő kapuja

Madártávlat

Vérengzés a kertmoziban

Az utolsó széksor mögött, a gépház előtti hintán ültek, és elégedetten dörzsölték össze szárnyukat.
Kövér szúnyogok voltak, majd szétcsattantak az egészségtől. Amolyan nyaralóhelyi úri szúnyogok. Pedig az élet számukra sem volt tejfel.

Buta, üres szemekkel

Szevasz kedves Blogolvasó, hát mostanában ritka vendég vagyok a monitorodon, már ha egyáltalán követed a bejegyzések egy ideje már nem túl sűrű folyamát! Ha meg nem követed, akkor fel sem tűnt ez a negatív jelenség.

Kövek közt

Vasúti (v)iszonyok

112

Kánikula Örvényesen

Nesze, lerágott csont!

Van néhány (sok) fotótéma, amely a lerágott csont halmazba tartozik, hogy a matematika nyelvezetét csempésszem kicsit a blogba. (Matekból úgyis mindig sz.r voltam...)
Nos, a levendula is egyike ezeknek. Sőt, a levendula esetében már a csont is jócskán megrágva. Kutya egy felkapott téma a levendula.
Most én is egy lerágott csontot dobok Neked, kedves Blogolvasó, nem lesz túl finom.
De hát ez van. Népszerű, mert gyönyörű, mert isteni illata van, mert nagy tömegben nagyon látványos.

Vidéki látomás

Nyárelő hajnalán

Penge-szemle

Rendhagyó bejegyzés ez, hiszen portréban, emberek fotózásában nagyon gyenge és bátortalan vagyok, a képek feldolgozásáról nem is beszélve.
A hétvégén részt vettem a Medvesi Fotómaraton elnevezésű rendezvényen, ahol lehetőség volt marcona és kevésbé marcona hölgyet és urakat fotózni, hozzájuk illő környezetben, a salgói várban.

Boszorkánykő

Budapesti házakban

BP100 lemaradók, ami eddig nem került posztba.
A 2016-os rendezvényről olvashatsz a korábbi bejegyzésekben, akárcsak a korábbi évekből. Fotók is vannak. Budapest100 vagy budapest címke alatt mindent megtalálsz. A címkék a bejegyzések végén.

Harsan a zöld

Harsan, és nem Fradi.
Egy szálloda díszletei ezek.

Mint a gyermek

"Azt véltem, mint a gyermek, hogyha magas hegyre mászok, onnan elérem az eget - föltörekedtem és látom, hogy a legnagyobb hegy tetejéről éppen annyira van, mint a legmélyebb barlangnak fenekétől."

Bessenyei György

Secret Reality

Melyiket nyomnád le?

Sokat gondolkodtam, mit is írjak a két kép mellé kísérőnek.

Kéktörők

A házak lelkei

Amikor belépek egy általam először látott házba (főleg, ha az 100 éves), első dolgom, amit megnézek, a postaládák. Mert az a bejárathoz mindig közel van. A második, amikor beljebb jutok, a lépcsőház.

A 6. Budapest100

Hatodik alkalommal rendezték meg a Budapest100 rendezvényt, amelyen mindkét hétvégi napon részt vettünk mi is, ha jól számolom, immár negyedik alkalommal.

Napsütésben

Lombok

Tulipánok

Kontraszt

Életérzés

Kövi szépségek

Olaj mindenütt

Gizi és Tamara, 02.20.

Nem rég ismét szülővárosomban és környékén jártam, nem kimondottan fotózási célból, egy útvonalat akartam ellenőrizni a későbbi fotós túra zökkenőmentesebb megszervezése okán.

Bújócska

Keresztek

Vidéki romantika

Hollókői séta

Egy januári, a Kőbányai Fotóklub tagjaival közös séta eredménye ez a néhány kép (cirka egy hónapos csúszással, de csak meglett ez is...).
Ideális időben, metsző hidegben, de verőfényes napsütés mellett, a szinte teljesen kihalt falu számomra mindenképpen gyönyörű és érdekes arcát mutatta, hiszen akkor jártam ott először.
Tetszett!

Lázadás

Galambok és emberek

Jelenés

Gyöngysor a ködben

Még egyszer a vörös dombok...

Még egyszer, és utoljára a nekem nagyon tetsző gánti kirándulás maradék képei, a volt bauxitbányában.

Korábbi posztok itt, itt és itt. 

Deres reggelen