2016. december 31., szombat

Visszapillantás 2016/2


Akkor hát a tegnap ígért folytatás, 2016 számomra legkedvesebb képei, második bejegyzés.

2016. december 30., péntek

Visszapillantás 2016/1.

Megint elrepült egy év, megint itt az év végi számadás, összefoglalás ideje.
Lassan már-már hagyománnyá válik, hogy az év végén egy olyan összeállítást készítek az óév képeiből, amelyek nekem az adott esztendőben valamiért egy kicsit kedvesebbek voltak.

2016. december 1., csütörtök

Elindult a nap

Az ember a hideg hajnalon a folyót pásztázza. Átfut a fejemen, hogy mennyire barátságtalan. A rideg összkép még hatalmasabbá, még félelmetesebbé , még titokzatosabbá teszi a Dunát.

2016. november 16., szerda

Kacsint a Nap


Az idei ősz talán egyik utolsó meleg napján végre közelről is megnéztem azt az autóból sokat csodált, vágyott, nagyon hangulatos kis facsoportot, amelyik a Kisújszállást kikerülő 4-es út mellett ékesíti a számomra amúgy is gyönyörű alföldi tájat.

2016. augusztus 25., csütörtök

Vérengzés a kertmoziban

Az utolsó széksor mögött, a gépház előtti hintán ültek, és elégedetten dörzsölték össze szárnyukat.
Kövér szúnyogok voltak, majd szétcsattantak az egészségtől. Amolyan nyaralóhelyi úri szúnyogok. Pedig az élet számukra sem volt tejfel.

2016. augusztus 21., vasárnap

Buta, üres szemekkel

Szevasz kedves Blogolvasó, hát mostanában ritka vendég vagyok a monitorodon, már ha egyáltalán követed a bejegyzések egy ideje már nem túl sűrű folyamát! Ha meg nem követed, akkor fel sem tűnt ez a negatív jelenség.

2016. július 13., szerda

Nesze, lerágott csont!

Van néhány (sok) fotótéma, amely a lerágott csont halmazba tartozik, hogy a matematika nyelvezetét csempésszem kicsit a blogba. (Matekból úgyis mindig sz.r voltam...)
Nos, a levendula is egyike ezeknek. Sőt, a levendula esetében már a csont is jócskán megrágva. Kutya egy felkapott téma a levendula.
Most én is egy lerágott csontot dobok Neked, kedves Blogolvasó, nem lesz túl finom.
De hát ez van. Népszerű, mert gyönyörű, mert isteni illata van, mert nagy tömegben nagyon látványos.

2016. június 10., péntek

Penge-szemle

Rendhagyó bejegyzés ez, hiszen portréban, emberek fotózásában nagyon gyenge és bátortalan vagyok, a képek feldolgozásáról nem is beszélve.
A hétvégén részt vettem a Medvesi Fotómaraton elnevezésű rendezvényen, ahol lehetőség volt marcona és kevésbé marcona hölgyet és urakat fotózni, hozzájuk illő környezetben, a salgói várban.

2016. május 31., kedd

Budapesti házakban

BP100 lemaradók, ami eddig nem került posztba.
A 2016-os rendezvényről olvashatsz a korábbi bejegyzésekben, akárcsak a korábbi évekből. Fotók is vannak. Budapest100 vagy budapest címke alatt mindent megtalálsz. A címkék a bejegyzések végén.

2016. május 22., vasárnap

Mint a gyermek

"Azt véltem, mint a gyermek, hogyha magas hegyre mászok, onnan elérem az eget - föltörekedtem és látom, hogy a legnagyobb hegy tetejéről éppen annyira van, mint a legmélyebb barlangnak fenekétől."

Bessenyei György

2016. május 9., hétfő

2016. április 28., csütörtök

A házak lelkei

Amikor belépek egy általam először látott házba (főleg, ha az 100 éves), első dolgom, amit megnézek, a postaládák. Mert az a bejárathoz mindig közel van. A második, amikor beljebb jutok, a lépcsőház.

2016. április 25., hétfő

A 6. Budapest100

Hatodik alkalommal rendezték meg a Budapest100 rendezvényt, amelyen mindkét hétvégi napon részt vettünk mi is, ha jól számolom, immár negyedik alkalommal.

2016. március 16., szerda

Gizi és Tamara, 02.20.

Nem rég ismét szülővárosomban és környékén jártam, nem kimondottan fotózási célból, egy útvonalat akartam ellenőrizni a későbbi fotós túra zökkenőmentesebb megszervezése okán.

2016. február 28., vasárnap

Hollókői séta

Egy januári, a Kőbányai Fotóklub tagjaival közös séta eredménye ez a néhány kép (cirka egy hónapos csúszással, de csak meglett ez is...).
Ideális időben, metsző hidegben, de verőfényes napsütés mellett, a szinte teljesen kihalt falu számomra mindenképpen gyönyörű és érdekes arcát mutatta, hiszen akkor jártam ott először.
Tetszett!

2016. február 11., csütörtök

Még egyszer a vörös dombok...

Még egyszer, és utoljára a nekem nagyon tetsző gánti kirándulás maradék képei, a volt bauxitbányában.
Korábbi posztok itt, itt és itt