2016. december 31., szombat

Visszapillantás 2016/2


Akkor hát a tegnap ígért folytatás, 2016 számomra legkedvesebb képei, második bejegyzés.

Mi más is lehetne az első fotó, mint Tatabánya, és a tegnapi posztban is látható barlang, egy kicsit más szögből.
Az általam szervezett fotósétára a fotóklub tagjaival mentünk, ennek egyik állomása ez a Gerecsében található csoda volt.
Viszonylag könnyen és jól fotózható téma, látványos képek készülhetnek, ha elmész ide egy fényképezőgéppel, vagy akár egy telefonnal (bár az extra nagy látószög használata erősen ajánlott, mert a barlang nem kicsi). A széles dinamikatartomány azért okozhat gondokat, hiszen a sötét barlang és a rendkívül fényes barlangnyílások próbára teszik a fényképezőgépet, vagy a világos, vagy a sötét részek részlettelenek lesznek. Megoldás: HDR, minimum 3 fotóból, állvánnyal, vagy ha csak egy fotóra van lehetőség (mint most nekem), akkor otthon a képszerkesztő programmal még egy kicsit javítható a dolog.
A képen amúgy a fotóklub egyik tagja örökíti meg Szelim lyukát az ellenkező irányból.
Számomra az év nagy eseménye a Medvesi Fotómaraton volt.
Hét fotót választottam a medvesi mappából, nem véletlenül. Nagyszerű rendezvény, ahol tényleg minden a résztvevőkért van. Nincs lehúzás, nincs csalás, ámítás. Itt bizony kőkeményem lehet fotózni, a szervezők legalábbis mindent megtesznek ezért. Zoli barátommal mentem, Salgóbányán volt a szállásunk, ahol a központja is volt az eseménynek. A túrák is általában innen indultak.
Gyakorlatilag végigfotóztuk a két teljes napot, aludni csak éppen, amennyit nagyon muszáj volt.
A képen Salgó vára látható fotómaratoni díszpompában, az előtérben a kollégák állítgatják gépeiket, nem sokkal 22 óra előtt. :) A 10 mm-es látószög biztosította, hogy minden ráférjen a képre. F 10 blendét és 30 másodperces záridőt használtam.
A kép a Medves-fennsík peremén készült, mi pedig arra készültünk nem sokkal hajnali öt után, hogy egy vezetett túra alkalmával megörökítsük a napkeltét ezzel a tájjal együtt. Kicsit sajnos felhős volt az ég, de a színekkel nem volt gond.
Mivel a jobb oldalon cihelődő fotós kollégát is szerettem volna belekomponálni a képbe, ezért viszonylag rövid záridőt kellett választanom (fél másodperc), bízva abban, hogy ezalatt nem nagyon mozdul meg. Nem mozdult, a gépét állítgatta. :) Az F 16-os rekesz ISO 400-as érzékenységet "dobott", ami pont megfelelő volt, magasabb érzékenységet nem állítottam volna a képminőség romlása miatt.
Nos, a szabadság érzete valahol itt kezdődik... Én értelemszerűen magasabban álltam, mint a két fotóalany, és isteni érzés egy p.csányi sziklán állva látni az egész Földet. :) Biztos jártál már hasonló helyen, ha nem, hát ki ne hagyd! A telefonnal fotózó párocska is a megfelelő áhítattal kezeli a helyzetet. :)
A szikla a Boszorkánykő nevezetű magas képződmény szerves része, talán az egész fotómaraton legnagyobb élménye volt ott állni.
Erre majd még visszatérek egy másik kép kapcsán.
A rendezvény ideje alatt többször csináltak olyan programokat a szervezők, ahol nem klasszik tájképeket lehetett készíteni, hanem pl. modellek álltak a fotósok rendelkezésére. Voltak népviseletbe öltözött hölgyek, urak, gyerekek, de voltak snassz, egyszerű lovagok is. Ilyen lovagokkal minden percben összeakad az ember az utcán is, és még itt is... :) Na mindegy, kénytelen-kelletlen fotózgattuk őket, ha már ott voltak...
Tréfát félretéve, több órán keresztül fotózhattunk lovagokat és lovag hölgyeket, ami rettenetesen jól mutatott a várfalak között, háttérként pedig akár az a csúnya, unalmas táj is szolgálhatott.
A lovagok teljesen természetesen jöttek-mentek, mintha tényleg csak ott éltek volna. Bármilyen kérésnek igyekeztek eleget tenni, jobbra fordulj, emeld fel a kardod, erre nézz, arra nézz, szóval nem nagyon volt olyan kérés, amit meg ne csináltak volna. Attól tartok, ez nem olyan egyszerű, amikor 50-100 ember mindegyike téged akar fotózni. Szóval le a kalappal (sisakkal)!
A fenti lovag hölgy még a várfalra is felmászott, és megvárta, amíg mindenki elkészíti a megfelelő képet, amit gondolt. Így nekem is volt időm, és végül ez a kép sikerült a legjobban.
Később, mint kiderült, a fotót az "Emberek" kategória 3. helyére találták méltónak a fotómaraton fotópályázatán.
Erre az eredményre nagyon büszke vagyok, rengeteg fantasztikus fotó közül sikerült dobogóra állni! És még a kiállítás megnyitójára is meghívtak, ami hatalmas élmény volt. A kiállítás pedig a rendezvényhez hasonlóan profi.

Íme, az egyik hős lovag, amint csata utáni magányában ez egyik sötét sarokba félrehúzódva regenerálódik, készülvén a döntő ütközetre. Tekintete a semmibe réved, a jövőt fürkészi.
Másik nagy kedvencem a maratonról, de nem csak a látvány miatt. A fotóhoz egy vicces történet is fűződik.
Zoli barátommal a következő napon sem henyéltünk, már reggel ötkor a Boszorkánykőn voltunk, vártuk a felkelő napot. Legnagyobb meglepetésünkre voltak nálunk is elvetemültebbek: két hölgy már fent kuksolt a még meglehetősen félhomályban.
Vártunk, vártunk, de a lassan feljövő nap megint csak felhők mögé bújt, nem volt ideális a dolog. Fotózgattunk azért jobbra-balra. Egyszer csak egyikük "rám szólt", próbáljak már meg kimenni a képéből, mert nem engem szeretne fényképezni. Kedvesen mondta, de ez volt a lényeg. :)
Kicsit később aztán mi feladtuk, az ég egyre felhősebb lett, úgy döntöttünk, felmegyünk a nem messze lévő várba, hátha ott több szerencsénk lesz. Mielőtt elindultunk, magamban rögzítettem, hogy olyan ismerős az egyikük. Pont, amelyikük megkért, hogy menjek odébb. A várba tartva ezen járt az agyam, amikor egyszer fény kezdett pislákolni mély bugyraiban...
A közösségi oldalról jól ismert, fotózásért, túrázásért szintén élő-haló hölgy volt, ugyanis hirtelen ötlettől vezérelve ellenőriztem a fb oldalát. Nocsak, bejelentkezve reggel ötkor, Boszorkánykőről... :)
Később Ő is meglepődött mikor megtudta, hogy ott álltunk egymástól pár méterre, és egyikünk sem ismerte meg a másikat.
A képről még annyit, valóban több szerencsénk volt: 300 mm-es gyújtótávolsággal készült, a Boszorkánykő teteje látható rajta, háttérben a még ködös hegyekkel. Az előtérben pedig, a Boszorkánykő tetején, na kik vannak...? :)
Utolsó medvesi fotó az összeállításban.
Zoli barátom gyermeki pózban próbálja megörökíteni a somoskői vár tövében meghúzódó bazaltorgonát. Ez egy nem mindennapi látvány (mármint a geológiai képződményre gondolok, nem Zoli kínlódására :)), feltétlenül nézd meg, ha lesz rá alkalmad!
Érdekesség, hogy Somoskő magyar területen fekszik (eredetileg szlovák fennhatóság alá csatolták), a vár és a bazaltképződmény viszont Szlovákiához tartozik.
A Medvesi Fotómaratonon készült további képeket itt, itt és itt tudod megnézni.
Ez már június. Nagyjából a levendula virágzásának ideje.
Az eredeti bejegyzésben már polemizáltam a levenduláról, Tihanyról, és erről a helyről, ahová a tihanyi levendulás meglátogatása utáni csalódottságunkban mentünk.
A hely neve Dörgicse, és ilyen szép, ápolt levendulát nagy tömegben még nem láttam, mint itt. Ráadásul hatalmas területen, a levendula ezer fajtája, különböző színekben.
Sajnos sok időnk nem volt, mert későn érkeztünk, néhány hevenyészett fotóra volt lehetőség, a fenti közülük az egyik.
Nagy ugrás az időben, ez már szeptember vége. Szintén egy közös fotósétán készült, lelkesen vetettük magunkat bele a virágrengetegbe, amely hatalmas területen uralta a tájat.
Én most nem szaporítanám a szót, egy kedves, állandó bloglátogató ismerősöm hozzászólását idézném, remélem, nem haragszik meg érte, hogy közzéteszem értékes gondolatait:
"Az első (felső) képen hihetetlenül megkapó, és perspektívába helyezi az emberfiát a szirmok erezete. Az emberi érre emlékeztet, ezáltal arra, hogy a növényekben is folyik az élet: érez, lélegzik, létezik. Az a huncut fénykör az alsó harmadban egy potméterre emlékeztet. :D A másodikon a földi lét két alapvető "mozgatórugója": a napfény és a víz szolid határozottsággal emlékeztet fontosságára, mintegy kiemelve, miért is kell annyira óvnunk saját magunktól az Isten által teremtett világot. :)"
Jó érzés, hogy egy általam készített fénykép láttán bárkinek is inspiráló gondolata támad. Az ilyen pillanatokért érdemes ezt csinálni, mindamellett, hogy nekem is örömet okoz. :)

Egy telefonnal készült kép is belefér, ezt a pillanatot mindenképpen muszáj volt valamivel megörökíteni, annyira hatással volt rám. Van ebben a jelentben valami hihetetlen ellentmondás, de mégis annyira természetes, mintha a lány a képen mindig ott ült volna. "Titkos helyeken" címet adtam a fotónak, mert úgy éreztem, hogy mennyire profán már beülni a Bálna "kirakatába", ami tulajdonképpen egy bevásárlóközpont, és mégis, talán magányosabban, nyugodtabban elmélkedhet ott, mintha egy setét erdő közepén ülne... És mégis látja a fél várost, hisz ott ül a közepén...
Lehet, hogy zavaros voltam, de ez a kép emiatt az érzés miatt nagyon kedves nekem.
A fenti, ha nem is a setét erdő mélye, de egy pofás kis erdősáv az Alföldön, a 4-es út mellett. Mármint ott hevert ez a kis levélke. Ebben a bejegyzésben polemizáltam kicsit a levélke és társai láttán.
A fotó 40 mm-en készült, F 4-es blendével. Még egy turpisság van benne, mégpedig az, hogy kicsit trükköztem a fehéregyensúllyal. Az exponálás előtt a színhőmérsékletet (fehéregyensúlyt) felhősre állítottam (kb. 8000 Kelvin), így lett a fotó a háttérrel megegyező mértékben kékes tónusú, otthon pedig a levelet (csak a levelet!) képszerkesztő programban a hagyományos izzó, a gyertya színhőmérséklete felé húztam, mármint az ezt szabályozó csúszkát (2-3000 K), így a levél "visszasárgult". Így kelti egy nagy, setét erdő benyomását a kép hangulata. Egyébként vakuval még jobb eredményt lehetett volna elérni, de az sajnos nem volt nálam.
Ugyanezen a napon készült a fenti fotó. Mondhatnám, hogy a mostanában megszokott látvány, ha az ember Alföldön jár, ilyesmit láthat kocsiból, vonatból. Belvizes föld, igaz ez csekély mértékben.
A lemenő nap erősen sárgás fénye segített a fotót ilyenné tenni, már ha ezt a látványt lehet szépnek nevezni.
Budajenőre Laci barátom hívott el fotózni, mondván, hogy kinézett egy pályázatot, amire a faluban készült képekkel lehet nevezni. Elkísértem, de sajnos az időjárás most nem a mi oldalunkon állt. Végig borult idő volt, talán az utolsó egy órára sütött ki egy kicsit a nap, és így már valamelyest érdekesebb volt a látvány. Ezt az egyetlen normálisabb képet sikerült meglőnöm aznap, Budajenő látképének egy részével.
Ez pedig a legfrissebb, egyben az utolsó kép az idei válogatásból. Posztban sem volt még, kedden készült a Visegrád melletti Apátkúti-völgyben. A táj vadregényes volt, végigsétáltunk (na ez azért túlzás, elég durva volt a terep, szerencsére megúsztam száraz bőrrel) az Apátkúti-patak szurdokvölgyében. Egy óriás hiába hajigálta tele a völgyet kicsavart fákkal és hatalmas kövekkel, a víz megtalálta útját, és mindenhol folyt. A képen éppen vékonykán, de sebesen haladt át egy sziklás részen.
A gépet miniállványra csavartam, letettem a sziklára, és úgy próbáltam megtalálni a megfelelő szöget, nézőpontot. Nem volt egyszerű...
Az expó paraméterei: 18 mm, ISO 800, F 13, 1/25 s.

Hát, akkor már csak a búcsú maradt, kedves Blogolvasó.
Köszönöm egész évi érdeklődésedet, köszönöm véleményedet, hozzászólásaidat!
Remélem 2017-ben is találkozunk!

Egészségben, sikerekben gazdag új évet kívánok Neked (de hülyén hangzik már, na..., szóval csak légy egészséges, ezt akartam kihozni), minden terved sikerüljön!
Ha fotózol, akkor pedig szép fényeket! :)

Báj-báj 2016, BÚÉK!

4 megjegyzés:

  1. E is jó volt! 😄 Boldog új évet magának is kolléga, és kívánom -persze a jó egészség mellett-, hogy jővő ilyenkorra még hosszabb összefoglalót kelljen írnia. 😊

    VálaszTörlés
  2. Nagyon boldog új évet kívánok! Örülök, hogy idén is olvashattam a blogodat, igaz nem olyan sokszor, mint szerettem volna. Remélem a következő év sokkal több fotózási lehetőséget juttat majd neked, mert remek képeket készítesz és az írásaidat is nagy élvezettel olvasom. Az a bónusz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Kati, igyekszem majd jobban igyekezni! ;)
      BÚÉK!

      Törlés