2014. december 30., kedd

Legkedvesebb fotóim 2014-ből II.

Tegnap láthattad, olvashattad, hogy melyek voltak kedvenc képeim a lassan elbúcsúzó esztendőben. Jobban mondva tegnap január és június, most pedig a maradék, július és december közötti időszak került, kerül terítékre.
Csapjunk is bele!

J Ú L I U S

2014. december 29., hétfő

Legkedvesebb fotóim 2014-ből I.

Ismét elérkezett az év vége, ismét elröpült egy esztendő.
Mi pedig (szerintem elég sokan) ismét számot vetünk, osztunk-szorzunk a mögöttünk hagyott egy évet illetően.
2013-hoz hasonlóan (második rész) megteszem ezt idén is, természetesen ezen a blogon a 2014-ben készített fotóimból válogatok. Számomra egy időszak lezárása ez, egy elszámolás, egy nagy értékelés, ahogy végiglapozom az idei mappákat a gépen, válogatva a szegényes felhozatalból.
Igen, nagyon szegényes. Idén tavasszal egy igen nagy felújításba fogtunk (talán építkezésnek is titulálhatnám), erre az időszakra albérletbe költöztünk. Többé-kevésbé zsákokból, dobozokból élünk fél éve. A meló pedig minden időmet elvitte, szinte minden egyes hétvégén a lepattant házikóban dolgoztunk. Jó dolog ez, hiszen egyszer kész és nagyon szép lesz. Fotózni viszont igen kevés lehetőségem volt, hiányzott, hiányzik is nagyon.

Mégis összeszedtem magam, és összekapartam 24 fotót a mögöttünk maradó évből, minden hónapból kettőt. Ezek a képek nem igazán jó fotók, néhány elfogadható képért többet kellett volna fotózni menni. De nem is technikai, szakmai szempontok szerint vettem szemügyre újra az igen foghíjas mappákat. Olyan képeket válogattam ide, ebbe és majd a következő posztba, amelyek valamiért a legkedvesebb képeim lettek.
Ízlések és pofonok különbözőek, mégis bízom benne, hogy Te is megtalálod közöttük a Neked tetszőt.

J A N U Á R

2014. december 20., szombat

Varázsos rendhagyás

„Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (…) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” 

Márai Sándor

2014. december 16., kedd

Hitchcock után szabadon

Szombaton, egy szép napsütéses napon Gyálon volt dolgom. Vészes elvonási tüneteimet enyhítendő (legalább tudatban), magamhoz vettem tulipános tarisznyámat, amit már oly rég láttam. Eldöntöttem, ha idő és lehetőség adódik, én biza kimenek a határba, oszt szántok egy kicsit. Be is készítettem a tarisznyába a hagymát, szalonkát meg a fél cipót.

2014. november 20., csütörtök

20 000 !!!

A napokban átléptem, vagyis a blog látogatottsága meghaladta a címben szereplő hatalmas számot! Mindezt kicsit több, mint egy év alatt, amióta a blogger motor pöfög a cerezovilaga.hu fotóblog alatt.
Ezzel, a most szívemnek legkedvesebb fotóval szeretném ünnepelni ezt a számomra felfoghatatlan tényt. Ez a fotó több részletében, tónusában, témájában, egyszerűségében kicsit olyan, mint én magam vagyok. Olyasmi érzés, mintha én is ott lennék a képen.

2014. november 17., hétfő

Ki hinné...

... hogy egy "vacak" patakocska partján kóvályogva is mennyi látnivalót talál az ember. Főleg, ha nyitott szemmel jár. Na persze, nem kell itt nagy dolgokra gondolni, jelentéktelen apróságok a víz élő, és nem élő világából.

2014. november 13., csütörtök

Modellfotózás a Népligetben

Mivé lesz így a világ? A megbeszélt időpontban találkoztam modellemmel a Népligetben. Ám a fotózás nem úgy alakult, ahogy képzeltem. Ehhh... Hosszú történet.
Mindjárt bele is vágok.

2014. november 7., péntek

Mozgásban a város

Valamelyik nap a héten már annyira szenvedtem a fotózás hiányától, hogy reggel munkába menet fogtam a masinát egy nagylátószögű optika társaságában, és a táskámba csúsztattam. Elhatároztam, hogy a melóhelyről egyből nyakamba veszem a várost. (A korábbi bejegyzés fotója is ennek a napnak a termése...)

2014. október 28., kedd

A perőcsényi pincesor

Előre bocsájtom, a beszámoló nem éppen friss. Szinte pontosan egy éve jártam Magyarország egyik legszebb részén. A Dunakanyartól északra eső részről van szó, tündéri kis falvakkal.
Ezen falvak egyike a Börzsöny lábánál fekvő, rendkívül hangulatos pincesorral rendelkező Perőcsény.

2014. október 15., szerda

Csak levelek

Hangulatom, tettrekészségem, lelki, szellemi és fizikai állapotom minimum illeszkedik az őszhöz, sőt, már inkább a telet várja nagyon.
Így most csak pehelykönnyű levelekre vagyok képes, koncentrálva a színekre, gondolatok és gondolkozás teljes hiányában.

2014. október 8., szerda

A nád színei

Ahogy Tibor említette ebben a bejegyzésében, a zöldet felváltja mostantól a színek kavalkádja. A sok eső miatt ez kicsit később következett be, mint szokott.
Az erdő tartja meg legtovább nyári színeit, de erről majd egy másik alkalommal.

2014. szeptember 23., kedd

Őszköszöntő

Ma beköszönt az ősz, meteorológiailag és csillagászatilag nagyjából egyidőben.
Szeptember ezen napján pontosan egyenlő hosszúságúak a nappalok és az éjszakák az egész Földön. Nálunk ez egyben a csillagászati ősz kezdete. Az éjszakák holnaptól már hosszabbak lesznek, az Északi sarkon pedig egyenesen fél év sötétség veszi kezdetét.
A déli féltekén pedig tavaszodik.

Mi köszöntsük az őszt és az ő színeit!

2014. szeptember 18., csütörtök

Pesti esti mese

Ahogy ígértem, az esti sorozat második része. Az elsőt, ha nem láttad, itt tudod megnézni, illetve felhívnám figyelmedet egy hasonlóra. Ezek a képek éjszaka készültek, egész reggelig jártuk a várost. I T T!

2014. szeptember 17., szerda

A város ritmusa

Tegnap este végre egy kicsit ki tudtam szabadulni a NAGY MUNKA "fogságából", és úgy döntöttem, hogy megnézem a híres-hírhedt Magnum fotóügynökség fotóiból rendezett kiállítást, mielőtt a fotók tovább indulnak a nagyvilágba, újabb közönségek elé. A Mai Manó Házban és a Capa Központban is voltak képek, mindkettőt megnéztem egy kedvezményes jeggyel.

2014. szeptember 9., kedd

A magyar foci

Amikor még nem volt ezer féle sportcsatorna, mindig megnéztem azt a hétvégi egy vagy két meccset. Otthon, Tatabányán 15 éven keresztül mindig ünnepnap volt számomra a helyi csapat meccse, mindig izgatott voltam a "nagy napon", és mindig ott álltam a lelátón.

2014. augusztus 27., szerda

A jobb agyfélteke hatalma

Egy nyereménnyel kezdődött az egész.
Zoli barátom, kollégám részt vehetett a Tetoválók Éjszakája nevű rendezvényen, és ott választhatott egy tetoválóművészt, aki ingyen és bérmentve egy szép tetkó boldog tulajdonosává teszi.
A tetoválást a bal alkarjára kapta.