2014. november 17., hétfő

Ki hinné...

... hogy egy "vacak" patakocska partján kóvályogva is mennyi látnivalót talál az ember. Főleg, ha nyitott szemmel jár. Na persze, nem kell itt nagy dolgokra gondolni, jelentéktelen apróságok a víz élő, és nem élő világából.
Nem olyan régen Tiborral cserkésztünk fotótémát a lakóhelyéhez közeli pataknál. Ebben a bejegyzésben láthattál már ezekből a képekből. Akkor még egészen meleg volt, a vízben mindenütt csillogott a napfény. Nem csak vízipókok, vízicsigák, vízibolhák és a patak egyéb különös teremtményei indultak útnak, hanem gyermekes családok, bringások, kutyások is jöttek-mentek a parton. Volt, aki szintén fotózgatott, volt, aki megkérte Tibort, hogy fényképezze már le őt a két kutyájával együtt. Egy szóval, jól elvoltunk.
Íme, a gépen már jó ideje várakozó, maradék képek. Bele lehet merülni, a víz nem túl mély. :)





4 megjegyzés :

  1. Te látsz nemcsak nézel..:)..Én is.. látom...és szép az élet..minden kis apró rezgésével...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sőt, az apró dolgok igazán szépek!
      Köszönöm szépen!

      Törlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény