2016. november 16., szerda

Kacsint a Nap


Az idei ősz talán egyik utolsó meleg napján végre közelről is megnéztem azt az autóból sokat csodált, vágyott, nagyon hangulatos kis facsoportot, amelyik a Kisújszállást kikerülő 4-es út mellett ékesíti a számomra amúgy is gyönyörű alföldi tájat.

A katonásan sorba ültetett fák nem sok izgalmat rejtegettek magukban, de néhány érdekességet azért örömmel konstatáltam.
A színek változatossága (pedig a levelek nagy része már akkor lehullott, de a maradék narancs tömeg a kék és zöld szendvicsben nagyon jól mutatott, ld. fenti képen), a perspektíva, a rendezettség, néhány apró részlet (levitáló levelekkel főszerepben, bár egy kis csalás azért volt a dologban, hiszen ők bizony érintkeztek szeretett faágaikkal, akik egykoron lehetőséget biztosítottak számukra, hogy kifejlődjenek, majd a kölcsönt visszaadva a fával együtt növekedjenek, napfény révén éltessenek, végül élénk zöld színüket elvesztve, utoljára megcsillantva magukat sárgás dresszükben a nap fényénél, lehulljanak, és a tápláló földdel egyesülve segítsenek a jövő szaporodó nemzedékének élénk zölddé válásában).


Szóval a megöregedett levelek elenyésző része nem akart kiegyezni előre megírt sorsával, megtépázva kapaszkodtak meg egy-egy faágban, amelyek cinkosként segítettek ezen levelek végső földre hullásának megakadályozásában.
Ilyesmiken járt az agyam, miközben élvezettel kattintgattam a katonás sorok között.


Ez a fenti fa például elvarázsolt az őt körülvevő csodás színekkel, és szinte tökéletes alakjával, külön a többitől. Nem akart beállni a sorba.

Néha egy-egy kamion is feltűnt az alagút végén.


Túlélési szándékai másoknak is voltak, bár a képen látható hős csak magára számíthatott az irdatlan rengetegben. Kinyúló leveleivel mintha csak a figyelmet szeretné felhívni magára.

Az egyre emelkedő Nap végül kacsintott egyet a kis "erdőrengeteg" fellett:
"Bocs srácok, de ez az élet rendje. Én már csak tudom."

4 megjegyzés :

  1. Mondtam már,hoyg szeretem az írásaidat is? A képek is szuperül átgondolt, komponált képek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, mondtad, és én most is nagyon örülök neki!
      Köszönöm! :)

      Törlés
  2. Az ősz utolsó sóhajtása... erőtlen és mégis erőteljes. Jó poszt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a látogatást, örülök, hogy tetszett!

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény