Buta, üres szemekkel

Szevasz kedves Blogolvasó, hát mostanában ritka vendég vagyok a monitorodon, már ha egyáltalán követed a bejegyzések egy ideje már nem túl sűrű folyamát! Ha meg nem követed, akkor fel sem tűnt ez a negatív jelenség.

Nos, igen, sajnálom, tördelem kezeim, de ez valóban így van.
Az oka? Időhiány (durva), fáradtság (ha meg fizikailag nem vagyok fáradt, akkor a legmegfelelőbb tevékenység számomra mostanság, üres, buta szemekkel bámulni egy olyan dolgot, amely agyi tevékenységet a legkevésbé sem igényel). Ez az utóbbi hetekben, hónapokban a jégkorong. Igen megkedveltem ezt a felszínen durva, lelketlen játékot, amelyet fura mód általában nagyon intelligens, tanult, érző sportemberek játszanak. És a végén mindig mindenki mindenkivel kezet fog, addigra a feszültség már a múlté. Egyetlen unalmas, ellazsált hokimeccset sem láttam még (hmm, lásd foci), pontosan a játék keménységéből, jellegéből adódóan. Ha lazsálsz, akár egy vacak edzésen is, összetörnek.

Hogy jön ez ide?
Mittomén! Csak rég írtam már. Mert szeretek ám ide írogatni mindenféle eszement baromságot, szeretem ezt a bloggolósdit.

Fényképezőgép sem volt a kezemben hetek óta. Oka a fenti.
Ez van, de majd túljutok ezen az időszakon is. A blog él.
A képek, amiket ma közzéteszek szemlére, nos, azok sem melegek már. Sőt, egészen hidegek.
Még a Medvesi Fotómaratonon készültek, június elején.
Ez van.
Lesznek még, csak foglalkozni kell velük. Most ennyivel sikerült foglalkozni.
Remélem, a többiek addig nem sértődnek meg... :)

Jut eszembe, van-e kedved, kedves Blogolvasó, hokimeccsre jönni velem az ősszel? :)