2016. április 28., csütörtök

A házak lelkei

Amikor belépek egy általam először látott házba (főleg, ha az 100 éves), első dolgom, amit megnézek, a postaládák. Mert az a bejárathoz mindig közel van. A második, amikor beljebb jutok, a lépcsőház.
Kíváncsian veszem szemügyre, legyen az főlépcső, vagy akár cselédlépcső. A cselédlépcsők ugyan gyakran elhanyagoltak, sőt használaton kívüliek, mégis szépek.
A képcsőházak olyanok, mint a csoki a régi mesében: kerek, szögletes, kicsi, nagy, világos, sötét, gyönyörű, ronda (de finom), csalogató, esetleg kiábrándító és visszataszító.
De mindegyik érdekes.
Számomra a házakról a fenti két dolog (postaládák és lépcső(k)) sok mindent elmond, jelez. A ház lelkei ezek. A házmester meg az agya. De házmesterek már nincsenek, csak közös képviselők. Ők a házmesterek gépiesített, érzelemmentesített, szépen felöltöztetett utódai, változatai, csökevényei.
Szóval lépcsőház. Lehet puccos, sőt giccses, gazdag a ház, esetleg politika közeli lakója van. Lehet eredeti, de szépen kifestett. Lehet összefirkált, cipőnyomos. Lehet rikítóan bántó színű, ízléstelen. Lehet igénytelen, összeomlás előtt, szaros-hugyos. Lehet abszolút jellegtelen, semmitmondó. Tele lehet virággal, és lehet, hogy egyetlen virág sincs benne. Lehet szürke, elnyűtt, a plafonon viszont egy gyönyörű festménnyel.
Szóval olyan ez mint a fényképezőgép, hogy a fotózásnál maradjunk, ha már ez egy fotóblog. A gép az agy, az objektív, az optika a lélek. Az mutatja meg igazán, ki áll mögötte. Ilyenek a házak is.
Ha bemész egy régi, vagy akár újabb házba, ne mulaszd el megnézni a lépcsőházat! Állj meg a földszinten, menj a lépcső alá, és nézz fel. Aztán szaladj fel (vagyis inkább csak sétálj, és menet közben mindent figyelj meg), és nézz le!

A bejegyzésben szereplő néhány fotó a Budapest100 hétvégi rendezvényén, házaiban készült.

4 megjegyzés :

  1. Nagyon klassz lett! A fotók is és az írás is.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szuper! :) Hát itt ilyen lépcsőházakat sosem fogok látni, az biztos. ;-) Hiányoznak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Átesel a honvágyon, a nehézségeken és aranyéleted lesz!
      Aztán majd jöhetsz BP100-ra haza! ;)
      Szurkolunk!!

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény