2016. március 16., szerda

Gizi és Tamara, 02.20.

Nem rég ismét szülővárosomban és környékén jártam, nem kimondottan fotózási célból, egy útvonalat akartam ellenőrizni a későbbi fotós túra zökkenőmentesebb megszervezése okán.
Ennek az útvonalnak részét képezte a tatabányai Ranzinger Vince kilátó, a Turul madártól nem messze. A kilátó a városban meghatározó szerepet játszott bányászatnak állít emléket, konkrétan egy akna felvonójából készült. Ennélfogva 100 % fém, nem egy barátságos építmény, körbe mindenütt ketreccel. Szűk lépcsők, amelyeken keresztül végig lelátni a biztonságos anyaföldre, hiszen azok is rácsozottak. Kivétel a kilátószint, ahol egy lemezen állva pásztázhatjuk a város és a Gerecse környékét.
Az idő igen barátságtalan volt, de hős voltam, és felmentem a tetejére. Voltak félelmeim... Odafent azt hittem, a szél kilométerekre repít, de legalábbis feldönti a monstre építményt.
Szerencsére ez nem történt meg, pedig volt rá esély. :) Örültem, mikor visszaértem lábon... :)

3 megjegyzés :

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény