2015. december 30., szerda

Visszapillantás 2015/1

Számadás.Kizárólag magamnak.
Visszapillantás, kevésbé szigorúan, a 2015-ös mappák megnyitogatása, új találka a képekkel. Nem csak magamnak, Neked is, kedves Blogolvasó.
Szeretem ezt csinálni, a régi fotók sokszor új értelmet nyernek, régi kedvencek eltűnnek, újak születnek. Amelyekre azt mondom, hogy még most is tetszik, azt ismét ki merem rakni a kirakatba.

Jelentős éven vagyok túl.
Nagyot léptünk előre, rengeteget dolgoztunk, sokat tettünk egymásért, magunkért. Ez év végén is csak azt tudom mondani, szerencsés ember vagyok, hogy ilyen nővel élhetek együtt, mint az én párom. Ami nem öl meg, az megerősít, és mi, úgy érzem, megerősödtünk egymás számára.

Talán idén sem lettem rossz ember, sőt, megpróbáltam jobb ember lenni. Nem mindig sikerült.
Rosszabb pillanataimban mindig kedvesemre, családomra és kollégáimra záporoztak hegyes nyilaim, elnézést érte.

A fotós társasággal szerencsére továbbra is viszonylag sűrűn összefutottunk, év elejétől pedig egy fotóklubnak is tagja lettem.
Fotózni nagyon kevés időm maradt, és ez meg is látszik a felhozatalon. Igen kevés képből válogathattam ki kedvenceimet. Igen, ezek nem feltétlenül a legjobbak, de nekem valamiért a legkedvesebbek.
Azokban a hónapokban, amikor nagyon kevés anyag állt rendelkezésemre, akkor is választottam kettőt, vagyis minden hónap két, számomra érdekes képét fogom most, két posztban bemutatni.
Szeptemberben és októberben a fényképezőgépemmel egyáltalán nem láttuk egymást (alig ismert meg), ezekből a hónapokból nem volt merítési lehetőség, de erről majd később.

Jöjjön akkor az év első, egyben leghidegebb hónapja,


J A N U Á R


A fenti, bevezetőben befagyott kép egy fotóséta alkalmával készült, amikor is négyen vágtunk neki fényképezni. Egy kicsit csaltam azért, mert a kirándulás 2014 utolsó előtti napján volt.
Azon a napon Komárno városába indultunk és a Balaton déli partján kötöttünk ki. Tanulság: mindig légy tisztában a legfrissebb hírekkel! :) (A friss időjárás jelentés változtatott az úti célon...) A strandon végül olyat láttam, amit eddig még soha: a természet jégszobrai, minden szilárd, élő és életlen dologra vastagon ráfagyva. A többi jeges képet itt és itt láthatod.
Ez itt, fent, a száműzetésünk alatti időszakban készült, az albérlet ablakából. A hajnalok, bizony, sokszor nagyon nehezem indulnak, szerintem egy lakótelepi, hideg hajnal még nyomasztóbb.
A fotót nézve állandóan egyik kedvenc filmem (Életrevalók) egyes jelenetei jutnak eszembe, mellé pedig a filmhez csodaszép zenét írt Ludovico Einaudi dallamai.
Q..a nehéz az élet...


F E B R U Á R

Az élet februárban is nehéz volt...
Ezt mindenki fel tudja idézni, akit valahogyan érintett a Déli pályaudvar hosszú időre történő bezárása egy megcsúszott támfal miatt. Sokáig még az sem volt biztos, megnyitják-e egyáltalán újra. Az erről készült szomorú, fekete-fehér sorozatot ezen a linken nézheted meg.

Kicsit vidámabb vizeken. Nekem legalábbis szörnyen vicces volt az alábbi jelenet, amelyet a Halászbástyánál kaptam lencsevégre. A kép a táska felirattal együtt működik. :)
Tényleg ilyen az élet...?


M Á R C I U S


Márciusban egyetlen alkalommal jutottam el fotózni, akkor a fotóklubos csapattal a MüPa környékét jártuk körül. Mindkét márciusi kép ekkor készült, a fenti a Nemzeti Színház melletti természetes labirintusban kergetőző gyerekcsapat egyik tagjáról, amint szusszanásnyi időhöz jut pajtásai ellenében.
A Zikkurat "folyosóján" zajlik az élet. A Nemzeti melletti mezopotámiai típusú templom homogén hátterével kiemeli a kép két ellenpólusán lévő emberpárokat, akik meg is mutatják, mi az, amit mindenképpen érdemes megpróbálni, ha ellátogat ide az ember: kergetőzni (persze, ha sokan vannak, ez nem fog menni) és fényképezni. :)


Á P R I L I S

Erre a képre nincs mentségem. Semmilyen érdemleges nem említhető róla, egyetlen válogatásban sem jönne szóba. Nincs mögé bújtatott gondolat sem.
Illetve azért valami mégis van, április előhozta belőlem a bolondot, és rittyentettem hozzá egy furfangos kis versikét. Története annyi, hogy nap mint nap dolgozom ezekkel a tárgyakkal, és néha elgondolkoztam munka közben, micsoda élő szerepekkel lehetne felruházni ezeket az amúgy meglehetősen frigid, merev teremtményeket. A vers gondolata előbb, a fotó pedig erre készült.
A verset itt olvashatod... :)
Budapest100. Minden évben részt veszünk az eseményen, és járjuk a 100 éves házakat. A kép az egyik ilyen lakóház belső udvarán készült, az egyik ablak előtt. Nem nyúltam semmihez, a két labda is pontosan ott volt, ahol a fotón látszik. A többi kép a BP100-ról itt és itt.


M Á J U S

Andris barátom segítségével egy nagyon-nagyon régi álmom valósult meg, eljutottam egy ügyes kis trükkel (az ügyes trükk nem az én ügyességemen múlt...) az "Álmok Színházába", az istvántelki javítóműhelybe, régi, öreg mozdonyok, vagonok, villamosok, és egyéb fura járművek, szerszámok, alkatrészek, kellékek közé. Fantasztikus volt látni ezeket a gépeket, és egyben elszomorító is. Szerencsére vannak lelkes fiatalok, akik hobbi szinten, saját költségen megpróbálnak felújítani régi járműveket, vagy legalább az állagát megőrizni ezeknek. Riszpekt!!

A nyár, de talán az év legkedvesebb fotója. Tipikus vidéki jelenet, a fél falu (plusz a kutya) bámulja csodálattal, ahogy a két tehenet gazdájuk behajtja. Én sem tudtam úgy elmenni mellette, hogy hozzám ne szólt volna, a maga közvetlen, egyszerű módján, abszolút pozitív értelemben. A kép Vászolyon készült, az ország biztosan egyik legszebb falujában.


J Ú N I U S 

A két júniusi fotót még nem láthattad. Júniusban szintén csak ez az egy alkalom volt a fotózásra, de időm ebben az időszakban volt a legkevesebb. Mire az elkészült képeket feldolgoztam, hátrébb szorultak, végül meg is feledkeztem róluk.
Mindkettő a Fővárosi Hulladékhasznosítóban készült. Jobban mondva az egyik, a lenti, előtte.
A fenti képen a hatalmas hangár látható, ahova a vegyes hulladékot begyűjtő szemetes autók érkeznek sorban, és öntik be a szemetet a mélybe. Innen hatalmas markoló kanállal emelik fel a további folyamatokhoz. A fotóklubos kollégák is nagyon érdekesnek találták ezt a munkafázist.

Itt pedig, ahogy már említettem, a HUHA előtti füves placcon álló bazi nagy szobor, alkotás látható, megspékelve még egy plusz kompozíciós elemmel, a repülővel és az ő csíkjával.

Most, ebben a posztban ennyi lett volna, a következő bejegyzésben jön augusztus és későbbi társai. :)
Jajj, bocsánat, Július...!

12 megjegyzés :

  1. Szia Laci! Szeretem a "visszanézéseket".Remek fotókat alkottál.Várom a következőt.Boldog Új Évet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Marcsi!
      Köszönöm gyakori látogatásidat, hozzászólásaidat!
      Minden jót kívánok Neked az új évre!

      Törlés
  2. Laci!
    Nagyon jó,hogy áldoztál nergiát az összeállításra!
    Ezzel erőt adsz,hogy rendezzem a sajátjaimat és leginkább jó érzésekkel tölt el,ahogy nézem,olvaslk.
    Még visszatérek a belekattintgatásra,a linkek megnyitására.
    Köszönöm az élményeket és mindig várom a reggel 5 órai blogjaidat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon köszönöm, remélem, jövőre is gyakran kattintasz! Igyekszem a lehető legtöbbször jelentkezni reggel ötkor! :)
      BÚÉK!

      Törlés
  3. Én is köszönök neked mindent Laci...azt hogy virtuális utakon együtt fotoztam..a gyönyörü tájakat csodáltam..mert ezeket én is látom ám....csakhogy én nem vagyok fotós..Igen..eljön az a pillanat az ember életében ..mikor más dolgok kerülnek előtérbe.a .fontossági sorrend változik..Sokszor irtam hogy magány jön le a képeidről.de nem..ez egy érzékeny meglátás..és lélek...de most nagyon örvendek hogy igenis van társad..méghozzá nem is akármilyen..Kivánok nektek Boldog Új évet..és sok sikert a továbbiakban..és Boldogságot..nagy szeretettel..és álmaid megvalósitását..és mindig ILYEN SZEMMEL LÁSD A VILÁGOT!..Áldás....Ugyanaz a NÉVTELEN..:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szavaid mindig jól esnek, még ha túlzóak is! :)
      Nagyon köszönöm egész éves érdeklődésed!! :)

      Törlés
  4. ...még..
    Visszatértem elolvasni a versed és a többi képet megnézni a hivatkozások alatt.
    Csatlakozva az előttem íróhoz: nagyon jó,hogy jó társad van,még jobb,hogy le is írod! ...a vers meg zseniális!

    VálaszTörlés
  5. Szia Laci, az albérletetek ablakából készült kép fantasztikus! És a ceruza és ceruzahegyező is nagyon rendben van! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Luca!
      Örülök, hogy rendszeresen visszatérsz, tartsd meg a szokásod!
      Ezt még a Föld másik feléről is megteheted. :)

      Törlés
  6. Csatlakozom Lucához! Nekem is az paneles a kedvencem, bár igen nehéz a választás!

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény