2015. június 30., kedd

Örök szerelem

Imádom fém testedet,
melyen a fény ezüstösen festeget.
Kemény és merev vagy, mint az acél,
úristen, miért voltam eddig facér?

Szerelmem örök,
s agyam csak azon pörög,
ahogy hengerem
csodálatos nyílásodban töröd.

S szerelmem lesz vesztem is,
lassan elvesztem eszem is.
Aktusunk oly sokszor elképzelem,
mégis tudom: te leszel a végzetem.




Puhány tested csodálattal tölt el,
Minden pillanatban terád várok, nyílt öllel.
Ahogy forgácsaid szórod szerteszéjjel,
Lyukam hirtelen megtelik kéjjel.

Drukkolok, törjék ki színes fejed,
hisz akkor máris bennem a helyed.
Oly rugalmas vagy és alakítható,
hosszú, vékony alkatod nem utánozható.

Ám bennem él a szörnyű rettegés,
hogy egyszer elfed majd a feledés.
Én szeretlek majd akkor is, ha csak centis leszel,
és karcsú fatested végül bennem fogy el.

2 megjegyzés :

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény