Örök szerelem

Imádom fém testedet,
melyen a fény ezüstösen festeget.
Kemény és merev vagy, mint az acél,
úristen, miért voltam eddig facér?

Szerelmem örök,
s agyam csak azon pörög,
ahogy hengerem
csodálatos nyílásodban töröd.

S szerelmem lesz vesztem is,
lassan elvesztem eszem is.
Aktusunk oly sokszor elképzelem,
mégis tudom: te leszel a végzetem.




Puhány tested csodálattal tölt el,
Minden pillanatban terád várok, nyílt öllel.
Ahogy forgácsaid szórod szerteszéjjel,
Lyukam hirtelen megtelik kéjjel.

Drukkolok, törjék ki színes fejed,
hisz akkor máris bennem a helyed.
Oly rugalmas vagy és alakítható,
hosszú, vékony alkatod nem utánozható.

Ám bennem él a szörnyű rettegés,
hogy egyszer elfed majd a feledés.
Én szeretlek majd akkor is, ha csak centis leszel,
és karcsú fatested végül bennem fogy el.