2015. december 31., csütörtök

Visszapillantás 2015/2

A tegnapi visszatekintős poszt második része, júliussal, valamikori kedvenc nyári hónapommal. Mostanság azonban általában elviselhetetlenül meleg ez a hónap, így annyira már nem klafa.
A fenti kép is egy hőgutás napon készült, Piliscsév határában, abban a hónapban, aminek a neve:


J Ú L I U S

Ezen a fotón semmi különleges nincs, az ember simán átsiklik felette.
Ha belegondolsz azonban, ki az a barom, aki a negyven fokban izzítja a kályhát... Ekkora marhát biztosan nem hord a Föld a hátán.
A kapolcsi házikó füstje, a július végi kánikulában valójában egy pofás kis felhő. Olyan szerencsém volt, hogy pontosan be tudtam illeszteni az exponálás előtt a felhőcskét a kémény szájába. Ilyen az életben csak egyszer adódik...


A U G U S Z T U S

Ha rendszeresen látogatod a blogot, akkor már olvashattad, hogy Tihany a szívem egyik csücske.
Fotós társaságunkkal augusztusban a félszigetet vettük célba. Sokan talán nem is tudják, hogy Tihanynak nem csak egyetlen tava van, hanem mindjárt három. A fenti, szürkemarhás kép a Belső-tó partján készült, ahol ezek az állatok ürgékkel osztoznak a tó melletti placcon.
Ugyanezen a napon, ugyanúgy Tihanyban. A képen a Külső-tó látható, amelyet nem nyaralók, hanem állatok, főleg madarak vesznek igénybe. Igazi madárparadicsom ez, így az ember közelségét nem is veszik jó néven. Tihany erdeiben túrázva, egy kiálló sziklára érkezvén ez a látvány fogadott minket. Háttérben a Balaton.


S Z E P T E M B E R  és  O K T Ó B E R

kimarad... Ezekben a hónapokban egyáltalán nem voltam fotózni, viszont a munka haladt. :)
Mivel nem akartam, hogy ennyivel kevesebb kép szerepeljen ebben az összeállításban, ezért arra gondoltam, ehelyett beteszek ide az idei kedvenc sorozatomból néhányat.
Szeretem a fotósorozatokat, a bejegyzések között is találhatsz ilyesmit. Ez egy csigás sorozat, csigák az apró fajtából. Egy reggel melóba menet csináltam magamnak egy szabad fél órát, miután előző nap kifigyeltem a csigákat, ahogy nagy számban grasszáltak a fák ágain. Hat fotó az apróságokról.








N O V E M B E R

Novemberben ismét közösen keltünk útnak, Gödöllő környékén csavarogtunk a természetben. Kicsit elkéstünk már, a lomb java ekkorra lehullott. A képen kis csapatunk céltudatosan halad az erdőben, amely tartogatott még színeket novemberre is, a fények pedig jó társnak bizonyultak.
Egy másik kirándulás, akkor a fotóklub szervezésében, Nógrádban jártunk. Hihetetlen ócska, taknyos időt fogtunk ki, ráadásul rohadt hideg is volt. Ez az időjárás egy ilyen képre volt alkalmas, szinte az egyetlen használható ezen a túrán.
Ezért sem értem, miért produkált ez a fotó fantasztikus nézettséget, közzététele óta folyamatosan. Valaki segíthetne, aki tudja...


D E C E M B E R

Köd, Budapest, Duna.
Mindkét decemberi kép néhány napja készült, segítségül hívva a sűrű, szitáló ködöt. A köd megszűri és szétszórja a fényt, furcsa, valószerűtlen világosságot produkálva mindenütt.

Végül engedd meg, hogy sikeres, nagyon boldog új esztendőt kívánjak Neked, minden terved sikerüljön 2016-ban is.
Köszönöm eddigi figyelmedet, minden látogatásodat, hozzászólásodat, véleményedet. Tartsd meg jó szokásodat jövőre is, szeretettel várlak minél gyakrabban, ugyanitt!

B Ú É K !!!

7 megjegyzés :

  1. Nagyon jó válogatás, remekül visszaadja az év élvezetes pillanatait. Átsüt rajtuk, hogy miért is érdemes fotózni.
    BÚÉK!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Tibor, gyere jövőre (idén) is! :)

      Törlés
  2. Kedves Laci! Mindig nagy élmény olvasni a bejegyzéseidet, nézni a képeket! Remélem jövőre is megtehetem majd és egyre több közös élménnyel is gazdagodhatunk! Boldog Új Évet kívánok neked és társadnak a már végre elkészülő új otthonotokban!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati, nagyon köszönöm, persze, hogy megteheted! :)
      BÚÉK!

      Törlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény