2015. április 24., péntek

Lépcsők lépten-nyomon

Mit is írhatnék még a Budapest100 rendezvényről, amely egy sikeres kezdeményezés lett, ezt ma már tudjuk. Ez volt az ötödik, és nincs kétségem felőle, hogy a főváros egyik nagy ünnepe lesz ez a későbbiekben. Egy valóban tartalmas program, felnőttnek és gyereknek egyaránt.
A szervezés egyre profibb, az önkéntesek tájékozottak és kedvesek. Végül is ezért önkéntesek, javítván ostoba megállapításomat. Máskülönben maradnának lakásuk falain belül, kettőre zárva.
Viszont a nem önkéntesek is többnyire kedvesek, akik a házak lakói közül kerülnek ki. Ajtót nyit, érdeklődik, hogy tetszik a ház, mesél, sztorizik, mosolyog, lakásba behív(!).

A jelentkezők nagy része (a jelentkezés önkéntes a házak részéről) megértette, hogy megtiszteltetés házuk megmutatása, több száz érdeklődő, szépre, történelemre fogékony ember fogadása. Azt gondolom, évről évre egyre több ilyen ház, intézmény lesz. Mert az intézmények számára is jó dolog kellene, hogy legyen a rengeteg érdeklődő. A sok látogató ténye bizony az általuk képviselt épületről, tevékenységéről, történetéről nagyon is sokat elmond.

A nagyérdemű pedig nagyon élvezi az előadást, tapsol, ujjong.

A magam részéről nagyon köszönöm a szervezők, az önkéntesek munkáját, lelkesedését.
Köszönet a lakók türelméért, a rengeteg történetért, a vendéglátásért, a saját kezüleg sütött süteményekért, a szomjoltóért.

A tavalyi fotókat négy bejegyzésben láthattad, megnézni most sem késő (1, 2, 3, 4). A tavalyelőttiket meg pláne nem (1, 2, 3). Az idei BP100-ról készített képeimet pedig ebben a posztban, na meg ebben itt, most láthattad, láthatod.

Folyt. köv.












6 megjegyzés :

  1. Jók, mint mindig. Több kedvenc is van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Kati! Kár, hogy nem sikerült csatlakoznod!

      Törlés
  2. Ezek a régi bérházak nagyon hangulatosak. Mind érték.
    Jó sorozat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban, és milyen jó őket látni! :)
      Köszönöm!

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény