2014. május 5., hétfő

Ez nem a reklám helye...


...pedig az is lehetne.
Említettem, hogy a Budapest100 esemény, amelyről két (1+1)bejegyzés készült már, a blogon még nem ért véget. Közzétételre várakozik még vagy harminc fotó, többnyire hangulatos részletekkel. Ígértem továbbá, hogy véleményemet sem rejtem véka alá a rendezvénnyel kapcsolatban. 
Ezt olvashatod most, ha ráveszed magad, hogy a B Ő V E B B E N feliratra bökj. Legvégül pedig majd a maradék képek, kommentár nélkül.
Azt írtam fentebb, ez a reklám helye is lehetne. Ennek a rövid megjegyzésnek a célja az lett volna, hogy már az elején érzékeltessem (na persze csak nagyon finoman) elégedettségemet.
Nos, valóban, nagyon elégedett vagyok. Na nem a képekkel, azok csak a hab a tortán (nekem), azokkal van még hova fejlődni.

Véleményem szerint az esemény most nőtte ki magát igazán, most éreztem, hogy rengeteg munka, rengeteg odaadás van benne, most éreztem, hogy valaki komolyan összefogta az egészet.
Szinte minden részletében fejlődést tapasztaltam tavalyhoz képest.
Az első, ami néhány helyszín után teljesen egyértelmű lett számomra: minden, a programba meghívott házon jó nagy zászlót helyeztek el, így minden épületet már messziről könnyen megtaláltunk. Az előző évhez képest, amikor nem annyira, most egy kivétellel minden házba könnyen bejutottunk, általában nyitott kapukkal várták a látogatókat.
A térképpel gazdagított program könnyen elérhető volt a városban, de minden érintett házban is láttam belőlük. Mindenütt önkéntesek és persze a házak lakói fogadtak bennünket. Nem unott arcú önkéntesek, nem mogorva lakók. Maximális segítőkészséget, kedvességet tapasztaltam. Akár extra kéréseket is teljesítettek, vagy megpróbáltak teljesíteni. Az egyik házban pl. felmehettem a tetőre, ami elvileg nem volt része a programnak, a tető ugyanis erősen lejtett. A kérés csupán annyi volt, álljak meg a nyílás mellett, ahogy kilépek. Egy másik ház padlásán felmászhattam egy több méteres falétrán, amely végén a tetőablakon keresztül kémlelhettem körbe. Úgy gondolom, ezek nem szokványos dolgok, némi bizalom is szükséges hozzá. Az élmény pedig, ugye tudjuk, megfizethetetlen.:)

A lakók egy külön történet.
Szinte a kapuban várták, hogy valaki belépjen a házba. Készségesen mutatták, merre érdemes kezdeni a nézelődést, merre induljunk. Több helyszínen innivaló, ennivaló, házilag sütött sütemények(!), zsíros kenyér. Reggel, az első házban pálinkával kínáltak.
Nyilván nem a legfontosabb, hogy az ember megtömje a hasát, mégis nagyon szép gesztus volt ez, és a kedves vendéglátás nagyon jól esett.
A lakók vendégkönyveket raktak ki, amibe véleményünket, tetszésünket, nem tetszésünket írhattuk le. Sőt, volt ahol kifejezetten kérés volt, hogy használjuk a vendégkönyvet.

Az egyik épületben (sajnos elég rossz a memóriám, a helyszíneket keverem és képtelen voltam megjegyezni) a legfelső szinten nézelődtünk, amikor egy középkorú férfi kijött a tetőtéri lakásából, hogy rágyújtson. Kérés nélkül beszélgetést kezdeményezett és elkezdett mesélni a házról. Tavaly sajnos nem csak ilyen pozitív tapasztalataim voltak...
Szóval szó szót követett, csak előtört belőle a büszkeség, és behívott a lakásba. Ezen már azért megrökönyödtem, hát mégiscsak idegenek voltunk. A földszinti helyiségeit sorban megmutogatta, közben pedig mesélt, mesélt, mesélt...

A gondos felkészülés a külsőségekben is megmutatkozott. A házakban látható volt az esemény hétvégéjét megelőző takarítás, egyéb előkészületek. Sok helyen az udvarok, lépcsőházak fel voltak díszítve. Rengeteg program színesítette az önmagában is érdekes látnivalót. Régi fényképeket kerestek elő az adott ház történetét, történelmét illetően, levelesládákat díszítettek fel, volt, ahol írtak a lakókról is, és írtak a lakók is. Fellépések (pl. az adott ház zenekara állt össze egy kis jam-re), előadások, vezetett séták. 
Érdekes, sokszínű kavalkád. Ezen a program-sorozaton élmény volt részt venni, minden szervezőnek, önkéntesnek, lakónak köszönöm, hogy lehetővé tették. Úgy gondolom, ez a rendezvény most lépett ki a gyermekcipőből. Ha az érintettek olvassák ezt, hát gratulálok, ha nem , aki olvassa, adja át!:)
Végül egy érdekesség. Az első házban, ahol minden földi jóval megkínáltak bennünket (ha jól emlékszem Attila u. 29.), csipegetés közben szóba került, hogy van a házban egy néni, aki a házzal egyidős, és pont akkor ünnepli 100. születésnapját! Meghívtak minket a másnapi köszöntésre. Sajnos, nem tudtam elmenni, de láttam fotót az eseményről. Maradjunk annyiban, a néni szerencsére megőrizte jó kedélyét, és sokkal-sokkal fiatalabbnak látszott, tele életkedvvel...

4 megjegyzés :

  1. Öröm volt olvasni a beszámolódat, na és a fotók!!! Mint mindig fantasztikusan jók!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, olyan, amilyen. A beszámoló és a fotók egyaránt. Mindenképpen le akartam írni, hogy mennyire kellemes csalódás volt nekem az idei BP100.
      Köszönöm a látogatást!:)

      Törlés
  2. Miért hagytam ki idén is a Budapest 100-at? Hiába a város nem vonz, de a képeid láttán mindig elhatározom, hogy legközelebb megnézem, mert érdemes. Örülök, hogy te elhoztad ezt nekem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagyon örülök a véleményednek, főleg úgy, hogy nem vagy egy nagy "urbanista".:)
      Legközelebb várunk, ha van kedved csatlakozni!:)

      Törlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény