2017. december 28., csütörtök

A tepertős pogácsa


Forint Géza órák óta térdepelt a Szentély kövén.

Milliószor elképzelte ezt a pillanatot. Szinte látta maga előtt, ahogy felemelkedik, láthatatlan erők vigyáznak kincsként rá. A templom teteje kinyílik, és a megjelenő fehér, gomolygó füst befogadja, nedves, hideg kezek finoman megragadják, és felhúzzák az űrhajóba. Nem is kezek voltak ezek, de ha egy szóval kellene jellemeznie ezeket a képződményeket, hát bizony ez jutna eszébe. Kellemes érzés volt, ahogy megérintették.

Most viszont még mindig itt volt, a térde már veszettül fájt, a korábban baleset miatt műtött sokkal jobban. Nem tudta, meddig bírja még így, de nem mert felállni. Hajnali négyre jött, most olyan kilenc óra lehetett, és még nem evett. Meg volt róla győződve, hogy hamarosan nem lesz rá szüksége, hogy a klasszikus módon táplálkozzon, de most kezdett baromi éhes lenni. Szarok én a tisztaságra, gondolta. Még jó, hogy hozott magával pogácsát, amit az anyja sütött neki. Egyik legnagyobb kedvence volt, többet pedig úgysem eszik. Sem pogácsát, sem kirántott húst, semmit. Fénnyel fog majd táplálkozni, vagy valami hasonlóval. Ezt még nem tudta pontosan.
Éhgyomorra akart elmenni a Földről, "tisztán", akár egy ..., akár egy...olyan istenféle.
Kivett a táskájából egy tepertős pogácsát, és mohón beleharapott. Amikor eljönnek majd érte, nem fogják csak azért itt hagyni, mert megevett egy tepertős pogácsát.

Gézu - mert mindenki így hívta - a MÁV-nál dolgozott 12 órás műszakban. Nem régen azonban a főnöke, Tibi áthelyezte a három műszakos brigádba. Ez tette be neki végleg a kiskaput. Az a barom azt akarta, hogy a vágányok mellett végezzen karbantartói munkát. Hóban-fagyban. Ennyi pénzért, hülye vagy? Na nem.
Külföldre nem akart menni, ott is csak melózni kell.

Gézu messzire vágyott. Az Univerzumba. Nem beszélt erről senkinek sem. Csak bolondnak nézték volna.
Gyerekkora óta vágyott a Földön kívüli világba. Amióta először látta az E.T. című filmet, tudta, hogy ő ilyen kis lények között akar élni. Megnézte még nagyon sokszor, nem is számolta. Egy napon pedig elkezdett készülni a nagy kalandra. Néhány hete álmában eljöttek érte, ott tudatták vele, mit is kell tennie.

Hajnalban korábban kelt, mint ahogy szokott, ha munkába megy. Négyre oda kellett érnie.
Felébredt az anyja is, álmos, de kerek szemekkel kérdezte, miért kelt fel ilyen korán. Azt felelte neki, túlóráznia kell. Anyja megvonta a vállát, betette a táskájába az előző nap sütött tepertős pogácsát.
Gézu elindult, az anyja az ablakból integetett neki, Gézukám, ne felejtsd el bevenni a C-vitamint, olvasta le a szájáról. Gézu visszaintett. Persze, beveszem.

Gézu gyomra hangosan megkordult, a templom csendjében visszhangozva. Felnézett, és közben az arcába tolt egy újabb pogácsát.

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.

Korábbi bejegyzések

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény