Hatalmas, illatos csontok hullanak az égből, és én csak rágom, rágom őket veszettül. A csontok rendületlenül potyognak, de az étvágyam csillapíthatatlan.
Hatalmas mezők, virágos rétek mindenfelé, csak futok, futok, és nem fáradok. Akár a felhőkig is el tudnék futni.
Hatalmas szemek néznek, mosolyognak szeretettel rám. Bármikor kinyitom a szemem, biztonságban vagyok. Mindig látni fogom ezeket a szemeket.
Kutyaálmok :) Örülök, hogy írsz is a képek mellé, szeretem a stílusodat!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm, Kati! Örülök, hogy mindig visszatérsz, és nézed/olvasod! :)
TörlésSajnos, ő már csak odafent álmodik.