2015. április 16., csütörtök

Életrevalók


A bejegyzésben látható két fotóhoz egy kis rövid történet dukál, bár önmagukban is beszédesek lennének.
A történet előtt egy kis kitérő. A fenti cím ugrott be, szinte azonnal, mikor azon kezdtem gondolkodni, mi legyen a poszt címe. "Életrevalók", egy fantasztikus francia film címe, számomra az utóbbi tíz év egyértelműen legjobb filmje. Ha láttad ezt a filmet, akkor érthető lesz, miért választottam ezt a bejegyzés címének is. Ha azonban nem láttad, akkor nagyon gyorsan nézd meg! :)

Talán tudod, kedves blogolvasó, egy évvel ezelőtt belevágtunk egy nagy vállalkozásba. Egy pici telken lévő pici ház mellett döntöttünk, hogy otthont varázsoljunk belőle. Ha láttad volna a házikó állapotát, könnyebben megértenéd, hogy a vállalkozás kifejezést használtam.
Korábban már volt erről szó, itt a blogon, a házban és a fejemben uralkodó állapotokról (inkább hangulatokról), illetve gondolatokról. Ebben a bejegyzésben. A kemény munkáról is megemlékeztem néhány fotó erejéig, itt.
Mielőtt elkezdtük a munkát, a ház előtti tenyérnyi kertből felszedtük a virághagymákat, gondolva a következő időszakra. Bár nem számítottunk arra, hogy tavaszig elhúzódik a felújítás, mégis így lett. Az udvaron szép lassan halmozódott a sitt (ami az előző hat konténerbe nem fért bele...), az építési anyagok maradékai, a korhadt deszkák a kivágott hatalmas fenyő megemelhetetlen gyökerével együtt. Még egy mobil illemhelynek is jutott hely.
Márciusban, ebben a gusztustalan káoszban megjelentek az első hóvirágok. Áprilisban pedig a tulipánok. Nem végeztünk tökéletes munkát, néhány hagyma tavaly megúszta, és most kétségbeesetten keresték a szemétben a felfelé vezető utat. Meg is találták, néhány tulipán úgy gondolta, majd ők megmutatják. Kanyarogva kerülték ki az újabb és újabb akadályokat. Bizarr látvány volt a hulladék résein keresztül tört, gyönyörű virágok erős kontrasztja a közvetlen környezettel szemben.
A hétvégén aztán megkértük utolsó, hetedik konténerünket is, és mindent beledobáltunk. A kis kert teljesen tiszta lett, rajta néhány szál árva virággal.
Egy-két, egyébként is megviselt állapotú tulipán azonban a megtisztulás napjába "rokkant bele", sajnos akármennyire is vigyáztunk rájuk. Rossz érzés volt.
A szomszédban lakó 80 éves úr, Pista bá azonban másként gondolta. Ötletes életmentő akciójának köszönhetően két tulipánnal több mondhatta el magáról: túlélte a túlélhetetlent.

7 megjegyzés :

  1. Jó érzés, amikor végére ér az építkezés, és gyönyörködhetsz a kezed munkájában! Jövőre már a kert is csuda lesz! A film nálam is nagy kedvenc.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban más ez így! A ház minden szegletében van munkánk. :)
      Köszönöm!

      Törlés
    2. Jó érzés lehet. Ha a lakásunkat nem is a saját kezünkkel újítottuk fel, de a gyerekekkel rengeteg tárgyat készítettünk. Lámpabúrát, szemeteskosarat, tartó dobozokat. Mindig közös élmény marad az egész lakás.

      Törlés
    3. Teljesen más egy ilyen otthonban élni! Talán néhány képem is megy a falra! :)

      Törlés
  2. Túl Vagytok rajta! Ez a lényeg. A természet pedig megújítja önmagát,és gyönyörködhettek benne...

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. Még a java hátravan, a beköltöző-show! :) Menjen el a busz! Menjen el a busz! :D
      Köszönjük Marcsi!

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény