2015. április 16., csütörtök

Életrevalók


A bejegyzésben látható két fotóhoz egy kis rövid történet dukál, bár önmagukban is beszédesek lennének.
A történet előtt egy kis kitérő. A fenti cím ugrott be, szinte azonnal, mikor azon kezdtem gondolkodni, mi legyen a poszt címe. "Életrevalók", egy fantasztikus francia film címe, számomra az utóbbi tíz év egyértelműen legjobb filmje. Ha láttad ezt a filmet, akkor érthető lesz, miért választottam ezt a bejegyzés címének is. Ha azonban nem láttad, akkor nagyon gyorsan nézd meg! :)

Talán tudod, kedves blogolvasó, egy évvel ezelőtt belevágtunk egy nagy vállalkozásba. Egy pici telken lévő pici ház mellett döntöttünk, hogy otthont varázsoljunk belőle. Ha láttad volna a házikó állapotát, könnyebben megértenéd, hogy a vállalkozás kifejezést használtam.
Korábban már volt erről szó, itt a blogon, a házban és a fejemben uralkodó állapotokról (inkább hangulatokról), illetve gondolatokról. Ebben a bejegyzésben. A kemény munkáról is megemlékeztem néhány fotó erejéig, itt.
Mielőtt elkezdtük a munkát, a ház előtti tenyérnyi kertből felszedtük a virághagymákat, gondolva a következő időszakra. Bár nem számítottunk arra, hogy tavaszig elhúzódik a felújítás, mégis így lett. Az udvaron szép lassan halmozódott a sitt (ami az előző hat konténerbe nem fért bele...), az építési anyagok maradékai, a korhadt deszkák a kivágott hatalmas fenyő megemelhetetlen gyökerével együtt. Még egy mobil illemhelynek is jutott hely.
Márciusban, ebben a gusztustalan káoszban megjelentek az első hóvirágok. Áprilisban pedig a tulipánok. Nem végeztünk tökéletes munkát, néhány hagyma tavaly megúszta, és most kétségbeesetten keresték a szemétben a felfelé vezető utat. Meg is találták, néhány tulipán úgy gondolta, majd ők megmutatják. Kanyarogva kerülték ki az újabb és újabb akadályokat. Bizarr látvány volt a hulladék résein keresztül tört, gyönyörű virágok erős kontrasztja a közvetlen környezettel szemben.
A hétvégén aztán megkértük utolsó, hetedik konténerünket is, és mindent beledobáltunk. A kis kert teljesen tiszta lett, rajta néhány szál árva virággal.
Egy-két, egyébként is megviselt állapotú tulipán azonban a megtisztulás napjába "rokkant bele", sajnos akármennyire is vigyáztunk rájuk. Rossz érzés volt.
A szomszédban lakó 80 éves úr, Pista bá azonban másként gondolta. Ötletes életmentő akciójának köszönhetően két tulipánnal több mondhatta el magáról: túlélte a túlélhetetlent.

7 megjegyzés:

  1. Jó érzés, amikor végére ér az építkezés, és gyönyörködhetsz a kezed munkájában! Jövőre már a kert is csuda lesz! A film nálam is nagy kedvenc.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban más ez így! A ház minden szegletében van munkánk. :)
      Köszönöm!

      Törlés
    2. Jó érzés lehet. Ha a lakásunkat nem is a saját kezünkkel újítottuk fel, de a gyerekekkel rengeteg tárgyat készítettünk. Lámpabúrát, szemeteskosarat, tartó dobozokat. Mindig közös élmény marad az egész lakás.

      Törlés
    3. Teljesen más egy ilyen otthonban élni! Talán néhány képem is megy a falra! :)

      Törlés
  2. Túl Vagytok rajta! Ez a lényeg. A természet pedig megújítja önmagát,és gyönyörködhettek benne...

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. Még a java hátravan, a beköltöző-show! :) Menjen el a busz! Menjen el a busz! :D
      Köszönjük Marcsi!

      Törlés