2014. július 19., szombat

A vendég

Kopogtak.
Az öreg ház megremegett. Tudta, hogy ismét meg kell magát mutatnia, néhány óra teljes nyugalom, csend után.
Megöregedett. Nem szerette már, ha fürkész szemek veszik számba szintén öreg bútorait.
Bár, ki más vehetné szemügyre, gondolta, mint a postás. Sőt, már a postás sem járt ide, a napok és éjszakák is nyugodtan teltek. Leszámítva azt a néhány érdeklődőt, akik esetleg, ki tudja, miért, fizettek volna érte. Érte, az ócska falaiért...
Nehezen viselte volna, ha új tulajdonosai zaklatták volna. Ő már csak öreg ház volt.
Fáradtan felnyögött, felkészült a érkező vendég fogadására. Aki nem is volt igazán vendég, de lakó sem. Neki már jó ideje nem volt lakója, és úgy érezte, nem is szeretne.
Pedig emlékezett még a vidám, szép időkre. Emberek jöttek-mentek, csodájára járt mindenki. Gyönyörű bútorokkal rendelkezett, szép, színes falakkal. Mindig tiszta volt és vidám. Az emberek szerettek leülni, ha más nem, csak egy kávéra. A postás mindig megivott egy pohár limonádét, ahányszor csak jött. Úgy gondolta, az ő falai között mindenki jól érezte magát.
Vágyott erre megint, de erőtlen volt és kedvetlen. A por kikezdte szépségét, a lakatlanság kiszívta minden erejét. Csak vegetált.
Ahogy idáig ért folyamatosan előtóduló gondolataival, a vendég belépett a szobákba, a konyhába, a mellékhelységekbe. Egyszerre, minden szegletébe. Lassan, nem tolakodón. Felkészült, köszöntötte vendégét, aki egyre inkább szétáradt.
Igen, a vendég a fény volt. A fény, amely vidámságot, életet hordoz. De neki most ismét szembesülni kell saját nyomorúságával.
Ekkor váratlan dolog történt. Kinyílt a ház ajtaja, és egy fiatal nő és egy férfi állt a fényben. Arcukon széles mosoly terült el. Örömmel néztek szét.
Az öreg ház teljesen megtelt fénnyel, és a régi, majd' elfeledett hangulat egy pillanatra ott volt a levegőben.
A por felkavarodott, és az öreg ház érezte, hogy falaiba energia áramlik.











14 megjegyzés :

  1. Megható a mese,és szépek a fotóid!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Marcsi! Az élet körforgása...

      Törlés
  2. Nagyon szép történet remek fotókkal! Nagyon tetszik, ahogyan kiragadsz részleteket! Gratula!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Szilvi!
      Úgy gondolom, hogy az igazán beszédesek majdnem minden esetben a részletek. A történet meg csak jött... :)

      Törlés
  3. Nagyon izgalmasan tudsz írni, rögtön felkeltette az érdeklődésemet, beleringatott abba a hangulatba, amibe aztán a képek is vezettek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati, ennek nagyon örülök, köszönöm!
      Főleg úgy, hogy ez egy igencsak keserédes sztori volt, nem túl vidám hangulatú... :)

      Törlés
  4. Nagyon jó írás, köszi Laci! Gondolatban ott vagyok Veletek! A képek pedig szenzációsak! Üdv.Gyöngyi Szegedről

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Gyöngyi! Köszönöm, köszönjük!! :)

      Törlés
    2. A ház története, ha öreg is, életre keltetted a csodás írásoddal, s a képeid pedig markánsan tükrözik a valóságot, nagyon megkapó így a kettő együtt.

      Törlés
    3. Kedves Erzsébet, nagyon örülök, hogy leírtad a véleményedet. A ház teljes történetével nem vagyok tisztában, de évek óta csak vegetál. Pár "ottfelejtett" holmi valóban sejteni engedi a valóságot.
      Köszönöm!

      Törlés
  5. Ugy látom van még Névtelen olvasód....de én az a NÉVTELEN vagyok aki a legelején jöttem..:)..Az..hogy egy öreg ,kopott ház ilyen érzéseket ébresszen..valakiben..és aki le is tudja irni..Na az a LÉLEK..meg szív..:D..az kell hozzá..és neked mindkettő ot van..NO MEG A SZEM..:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, és nagyon örülök, hogy kitartóan látogatod az oldalt! Továbbra is köszönöm a sok-sok hozzászólást! Tartsd meg jó szokásodat! :)

      Törlés
  6. Hasonló érzésekkel teli napok elé nézünk, melyek hol könnyeket , máskor mosolyokat csalnak majd az arcunkra. Drága Gizella nénikém élt 84 évet, szépen és mosolyogva távozott. Számunkra most jön a neheze...régi fotók, levelek, nippek a polcon és igen, az emlékek áradata....
    Mint mindig , most is szívesen néztem és olvastam...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a látogatást!
      Sok-sok erőt kívánok a következő időszakra!

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény