2013. augusztus 24., szombat

Drótszamár a barátunk

Mivel bringát szállítani nem tudunk, ráadásul kettő nincs is, meg az az egy sem itt, így hát kölcsönkértük más drótszamarát. A szállásadónk ugyanis véletlenül kerékpár kölcsönzéssel is foglalkozik.

Másfél napot tekertünk, iszonyat meleg volt, de hát ezt akartuk. Az égen felhőnek nyoma sem volt, a szél viszont fújdogált.

(Az égboltról jutott most eszembe, a fénymérés "problematikája". Aki fotózik, tudja, hogy sarkalatos pontról van szó, a kép hangulatát nagyban befolyásolja a fénymérés helyessége. Durvább esetekben a memóriakártyán való tartózkodás hosszát is.:) Ezért én nagyrészt spot fénymérés mellett mindig RAW-ban fotózom. Ez egy nyers képet eredményez, amely egyenesen a képérzékelőről érkezik, manipulálatlan, tiszta, szűzies. Utólag viszont, bizonyos paramétereit én tudom manipulálni egy képszerkesztő programmal, mégpedig, a JPEG-vel ellentétben veszteségmentesen. A rossz expozíció azonban itt is csak szűk korlátok között javítható. Ezért fontos a fénymérés. Szóval, égbolt. A fénymérést mindvégig megkönnyítette a mediterrán kék égbolt: egyszerűen csak felemeltem a gépet, az égboltra fényt mértem, és megvolt a helyes expozíció.)

Visszakanyarodva a bringázáshoz, nem kellett a tömött strandon a szomszéd törölközőn fekvő esetleges lábgombáit nézegetni, bicózás közben sokkal több és izgalmasabb látnivaló akadt. De ezekre még később visszatérek.

Voltam annyira elvetemült, hogy két alkalommal képes voltam a nappal együtt kelni, egyszer sem bántam meg. Szóval rengeteget csavarogtunk, rengeteg napolajat elhasználva.

A fenti térképen a színezett rész szinte minden falvába eljutottunk, leginkább bringával, ahova nem, oda meg autóval vagy gyalog. Sőt, még egy kis révfülöpi kerékpártúra is belefért.

Az öt nap alatt megismerkedtünk például a környék egyik legjobb borászával, egy vasemberrel, több kiváló vendéglátóval, egyikük felkötötte a bringáját a fára. Megtudtuk, miért kell még itt is néha az autóriasztó hangját hallani, és miért követi azt minden alkalommal puskalövés. Tapasztaltuk, hogy a lovak szeretik a kávét. Virtuálisan találkoztunk az "Állítsátok meg Terézanyut" Katájával és Péterével. Presser Pici nekünk énekelt. A zsíros deszka még mindig isteni. Meg a tapolcai piaci lángos is. Az autóúton szabályosan közlekedő lovasok madárfotózásra invitáltak. Minden macska éhes, főleg, ha még kicsi. Egy seregély pont leszarja, mit magyarázok.

A következő képeket útközben, vagy hajnali túráimon kattintottam.








A Káli-medencéről szóló első posztot itt láthatod. Legközelebb Szentbékkálla lesz porondon.

4 megjegyzés :

  1. Jó kis túrát tettetek. Gyönyörűek a lovas fotók, nagyon tetszenek :)

    VálaszTörlés
  2. Jó érzés, hogy valaki az összes bejegyzést akkurátusan megnézi...:) Köszönöm!

    VálaszTörlés
  3. Kedvelem az írásaidat, szívesen olvasom. Ugyanolyan mint a fotóid, letisztult, sallangmentes. Nyáron mindig kevesebb időm van. Iskolai, óvodai szünet, unokákra vigyázok. Egy kis nyaralás, lazítás és már vége is a nyárnak. De amikor csak tehetem, mindig benézek hozzád :)

    VálaszTörlés
  4. Csak remélni tudom, hogy így van...
    Igazán kedves vagy!:)

    VálaszTörlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény