Drótszamár a barátunk

Mivel bringát szállítani nem tudunk, ráadásul kettő nincs is, meg az az egy sem itt, így hát kölcsönkértük más drótszamarát. A szállásadónk ugyanis véletlenül kerékpár kölcsönzéssel is foglalkozik.

Másfél napot tekertünk, iszonyat meleg volt, de hát ezt akartuk. Az égen felhőnek nyoma sem volt, a szél viszont fújdogált.

(Az égboltról jutott most eszembe, a fénymérés "problematikája". Aki fotózik, tudja, hogy sarkalatos pontról van szó, a kép hangulatát nagyban befolyásolja a fénymérés helyessége. Durvább esetekben a memóriakártyán való tartózkodás hosszát is.:) Ezért én nagyrészt spot fénymérés mellett mindig RAW-ban fotózom. Ez egy nyers képet eredményez, amely egyenesen a képérzékelőről érkezik, manipulálatlan, tiszta, szűzies. Utólag viszont, bizonyos paramétereit én tudom manipulálni egy képszerkesztő programmal, mégpedig, a JPEG-vel ellentétben veszteségmentesen. A rossz expozíció azonban itt is csak szűk korlátok között javítható. Ezért fontos a fénymérés. Szóval, égbolt. A fénymérést mindvégig megkönnyítette a mediterrán kék égbolt: egyszerűen csak felemeltem a gépet, az égboltra fényt mértem, és megvolt a helyes expozíció.)

Visszakanyarodva a bringázáshoz, nem kellett a tömött strandon a szomszéd törölközőn fekvő esetleges lábgombáit nézegetni, bicózás közben sokkal több és izgalmasabb látnivaló akadt. De ezekre még később visszatérek.

Voltam annyira elvetemült, hogy két alkalommal képes voltam a nappal együtt kelni, egyszer sem bántam meg. Szóval rengeteget csavarogtunk, rengeteg napolajat elhasználva.

A fenti térképen a színezett rész szinte minden falvába eljutottunk, leginkább bringával, ahova nem, oda meg autóval vagy gyalog. Sőt, még egy kis révfülöpi kerékpártúra is belefért.

Az öt nap alatt megismerkedtünk például a környék egyik legjobb borászával, egy vasemberrel, több kiváló vendéglátóval, egyikük felkötötte a bringáját a fára. Megtudtuk, miért kell még itt is néha az autóriasztó hangját hallani, és miért követi azt minden alkalommal puskalövés. Tapasztaltuk, hogy a lovak szeretik a kávét. Virtuálisan találkoztunk az "Állítsátok meg Terézanyut" Katájával és Péterével. Presser Pici nekünk énekelt. A zsíros deszka még mindig isteni. Meg a tapolcai piaci lángos is. Az autóúton szabályosan közlekedő lovasok madárfotózásra invitáltak. Minden macska éhes, főleg, ha még kicsi. Egy seregély pont leszarja, mit magyarázok.

A következő képeket útközben, vagy hajnali túráimon kattintottam.








A Káli-medencéről szóló első posztot itt láthatod. Legközelebb Szentbékkálla lesz porondon.