2013. augusztus 22., csütörtök

Kis országunk nagy csodája

Úti beszámoló következik, kérem szépen, nem is kevés.

Az utóbbi évek legjobban sikerült nyári pihenésén vagyok/vagyunk túl. Amilyen kevés volt, akkorát szólt. Ahhoz képest, hogy a tervezett indulás előtti nap reggelén még nem volt szállásunk... Így meg főleg!:)

Korábbról, még gyermeki koromból ismerős volt már egy kicsit nekem ez a vidék, legalábbis egy kis faluja. Már akkor is imádtam, de ez az imádat leszűkült az ottani kertre és az oda-vissza utakra. Minden nyáron láthattam a tájat édesapám testvéreinek köszönhetően, akik minden júniustól hetekre koloncot vettek a nyakukba. Engem. Soha nem tudom eléggé megköszönni nekik, de ennek a bejegyzésnek most nem ez a témája.

Azóta valahogy a lelkem egy pici szegletét fogva tartja az országnak ez a része, nem tudtam kigyógyulni az imádatából. Véleményemmel remélem, nem maradok egyedül, de szerintem Magyarország legszebb része. Változatos, minden évszakban tartogat látnivalót, meglepetést. Remélem, eltölthetek majd itt még néhány napot, ősszel, télen, tavasszal is.

Pár millió évvel ezelőtt ezt a területet még tenger borította, majd a Föld belsejéből morgolódás hallatszott. Elsősorban ezeknek a vulkanikus folyamatoknak köszönheti ma a táj jellegzetes formáit, fekvését. Nem csak kőzettani értékei vannak, hanem különleges mikroklímájából adódóan növény- és állattani is. A megművelt földterületek mellett a szőlő és a rengeteg legelő, rét uralja a tájat. Na meg a vulkanikus érából megmaradt hegyecskék.

Természetesen ennek a vidéknek is van egy "kirakatfalva", de minden településen a hagyományos népi építészettel találkozunk. Szinte minden ház egy külön történet. Mindenütt középkori emlékek, régi templomok. Az ott élő lakosság munkaszeretete, kedvessége pedig különösen elnyerte tetszésemet.

Biztosan kitaláltad már, kedves olvasó, melyik vidékről van szó. Ha jártál már itt, nem kétséges, hogy fogsz is. Ha pedig nem, csak idő kérdése.

Terveim szerint több bejegyzést írok majd, minden településről egyet-egyet, már ahova sikerült eljutni. Valamint lesznek még itt egyéb nyalánkságok is, amelyek külön posztot érdemelnek. Öt nap alatt majdnem 400 képet készítettem, pedig erősen igyekeztem magam tartani ahhoz a tervemhez, hogy tényleg meggondolom, mit fotózom le. És meggondoltam, de maradt még jó pár képkockának hely a következő alkalomra is. Na, meg hagytam Neked is, mint a jövő turistája.:) Sok helyen csak kutyafuttában jártam, amelyek több időt érdemeltek volna, de az öt nap elég rövid volt. Mi ezt, azt hiszem, maximálisan kihasználtuk.

Remélem, a következő posztokat is elolvasod, az ott készült fotókat pedig megnézed majd.

És ez a csodálatos, mesés, varázslatos térség, amilyen csak nekünk lehet, amit mindenkinek látni kell, nem más, mint a

K Á L I - M E D E N C E.











10 megjegyzés :

  1. Csak a tájak érdeme!:) Minden körülmény adott volt, hogy minél többet lássunk ebből a vidékből.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szeretem ezt a környéket, ha még messze nem is jártam be, de láttam egy kicsike részét :) Szuper beszámoló, csodás képek.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Klau! Látom, Tapolcáig már idén is eljutottál. Innen már csak egy köpés...:)

    VálaszTörlés
  4. […] Káli-medencéről szóló első posztot itt láthatod. Legközelebb Szentbékkálla lesz […]

    VálaszTörlés
  5. Cséfalvay Katalin2013. augusztus 25. 16:12

    Tetszik az élménybeszámolód, csoda jó lehetett!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm szépen!:) Akkor már nem hiába csináltam...:)

    VálaszTörlés
  7. Csodálatos vidék. A Balatonnál már sokszor voltunk, de valahogy a Káli medence kimaradt, Egyszer majd ezt is megnézzük :)

    VálaszTörlés
  8. Mindenképpen keríts rá sort!:)

    VálaszTörlés
  9. […] év múlva egyre több ismerős vett házat itt, a Káli-medencében. Kardos Feri, Kardos Pityu, András Feri, Simó Sándor itt, a faluban, Sára Sándor […]

    VálaszTörlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény