![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnkPLBktV_lPZhqudX4WJjpRkcWfqd5e91-V5jyQVvU31Y-5bhrd1v42FOFQ5t00VlwjsoZ3G3w5TGsTywdwkc_16ubHmfFoK9fWbYiw1CRjE7g7QU_AZm3C7L_oBLRyo3hptmboo-QyAC/s1600/DSC03796_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
Két korábbi bejegyzésemben meséltem már a gondolataimról, az érzésről, amikor a KÉK által szervezett Nyitott Gyárak Hétvégéjén róttam a gyártelep ötletes nevű utcáit. Mégpedig itt és itt.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijb2wlshwf5dQkzO2rFjuwjx-xpRDO3rJkETgf3JA7JJjjxZx72A5cuP0I7LMHS_YnJfL4LFa1s1xfs_BrrAqTxJVDvLuVP7vzlJQZkTa2Lvw1OyrAoZC4ZwCnJgpgXFAoJ2qiwSt5BXwi/s1600/DSC03827_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0pu5FsKeFUZFDnf6rMswYykEfgYadK4qi9R38IRBHQGuvdvsE19QINI76xRFRQsjxm9XgB95f6ZWnEsKyphxwufsJxisi7CNL3xvFGHYsdG99L9n1i5RkO5sbCG7Sqfb4LsMqu6qhXYwZ/s1600/DSC03787_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYtSEexPWisnaOeqp-QnpB19GT5_Af9NYGXe0C3A3PcAHYjzrPSI8eYHcrQLw5Y_AzsTq8jdo7eitv9i3yEX1nJnZlVGx9X_O9P5HXw64Pa0YKK7C_GAous_tnqcT13ewrZS1qIV_8qUnB/s1600/DSC03805_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJlUg9vorbjAkcjmBJZxZedJ9U_vSiEWRma9-CV_Pi3dr9dArL_lfAEdPCS0cwgNHNKi7b3DwSePKFdTgRTPq55YfSPsPP6neANIRtdDbIrdHjtVS6PCREaW0SNc3CvW9W0F9picg3YlG_/s1600/DSC03812_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg5fvvGzEywz_Ce5PzNxyHxDV0YsLcW1Lkcizz5BwfHQ48gHwX9mKoXe9lzRLfcPnhCXQM6fRUkuyXBJI2GC-X7ojo63PxgjEWjmYf-Rrkt7kqT62ByQBP_n1hZC1tU9XSW8YaF25otrKz/s1600/DSC03831_tn.jpg)
"A századforduló magyar gyáriparának kiemelkedő alakja, a pesti születésű Weiss Manfréd németországi kereskedelmi tanulmányok és gyakorlat után huszonévesen, Bertold bátyjával együtt alapította az első magyar konzervgyárat 1882-ben.
A főként a hadseregnek szállító ferencvárosi gyár mellett néhány évvel később konzervdoboz-készítő üzem létesült, ahol a szezonális munkából adódó állásidőt kihasználandó 1886-tól tölténytárakat, később lőszereket is gyártottak. Egy üzemi robbanás után a 40 munkást foglalkoztató Weiss Manfréd Lőszergyárat 1892-ben az alig lakott Csepel-szigetre költöztették. Bertold 1896-ban kilépett a cégből, az egyedüli tulajdonos Manfréd lett, aki a kilencvenes évek végére saját kohót, öntödét és hengerdét, majd később acélművet épített.
Az 1903-ban közkereseti társasággá, majd 1913-ban családi részvénytársasággá alakult cég továbbra is elsősorban a hadsereg megrendelésére dolgozott, s az első világháborús konjunktúrának köszönhetően a Weiss Manfréd Vas- és Fémművei Rt. a Monarchia második legnagyobb - közel 30 ezer embert foglalkoztató - hadiüzemévé nőtte ki magát.
A háború után az alig 6 ezer fősre apadt cég átállt a polgári termelésre, szerszámgépeket, kerékpárokat, varrógépeket, tűzhelyeket állított elő, később megkezdte a repülőgépgyártást is. Az 1918-ban bárói rangot kapott, s az ország leggazdagabb gyárosaként emlegetett alapító 1922-es halálát követően fiai és egyik veje vitték tovább a harmincas évek közepén már ismét 15 ezer embernek munkát adó céget.
A második világháborús fegyverkezés újabb fellendülést hozott, harckocsik és terepjárók is készültek az addigra már valóságos gyárvárossá fejlődött - szervezett és harcos munkássága folytán Vörös Csepelként emlegetett - Weiss Manfréd Acél- és Fém Művében. A második világháborúban számos bombatalálat érte a hadiüzemet, melyet 1944-ben az SS 25 évre "kezelésre átvett" a letartóztatott tulajdonosoktól.
A csepeli üzemeket 1948-ban államosították, először WM Acél- és Fémművek Nemzeti Vállalatként, majd 1950 és 1956 között Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek néven, 1956-tól Csepel Vas- és Fémművek néven működött, s a szocialista nagyipar fellegvárának számított. Egyik gyáregységében készültek például a hazai árufuvarozásban és a hadseregben egyaránt sokáig használt Csepel teherautók, egy másikban pedig 1950-ben adták át a később legendássá vált első P-20-as motorkerékpárt.
Az ötvenes-hatvanas években mintegy 25 ezer embernek adott munkát, akiknek többsége a gyár közelében épített lakótelepen élt. Számos átszervezés után a hatvanas években megalakult a Csepel Művek Tröszt, mely mintegy 15 tagvállalatot fogott össze. A trösztöt 1983-ban megszüntették, az egyre inkább veszteségesen működő vállalatok önállóvá váltak, közülük a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején számos átalakult, illetve megszűnt.
Amerikai többséggel alakult meg 1988-ban a Schwinn-Csepel Kerékpárgyártó Kft., amely - a Schwinn amerikai csődje után - többszöri tulajdonosváltáson ment keresztül, 1994-ben rt-vé alakult, 2000 óta a Tandem-Szolnok Kft. a tulajdonosa, mely Magyarországon továbbra is Schwinn márkanéven hoz forgalomba kerékpárokat. A csepeli nagyüzem egykori területén üresen maradt csarnokokat és irodákat számos cég bérli. Az egyik fő "alaptevékenységet" jogutódként az 1993-ban létesített, jelenleg 100 százalékban magyar magánszemélyek tulajdonban lévő Csepeli Fémmű Rt. viszi tovább.
A szintén 1993-ban alakult Csepeli Csőgyár Rt. felszámolás alatt áll, a magyar magánszemélyek tulajdonában lévő Csepeli Acélcső Kft. viszont a Weiss Manfréd márkanevet használva folytatja a termelést. Az amerikai tulajdonba került Csepel Vas- és Acélöntöde UBP Csepel Rt. néven termel, s nem tekinti magát jogutódnak."
A nagy meleg ellenére fantasztikus dolgokat láttam, érdekes történeteket hallottam, szóval megérte cipelni a motyót, igaz, csak egy 40 mm-es objektívet vittem magammal.
Legutóbb azt ígértem, hogy kicsit a történelem oldaláról is megpróbálom megközelíteni a Csepel Művek történetét, múltját. A jelenéről már meséltem, na meg mesélnek a képek, de a múltja..., na a múltja, az a valami.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijb2wlshwf5dQkzO2rFjuwjx-xpRDO3rJkETgf3JA7JJjjxZx72A5cuP0I7LMHS_YnJfL4LFa1s1xfs_BrrAqTxJVDvLuVP7vzlJQZkTa2Lvw1OyrAoZC4ZwCnJgpgXFAoJ2qiwSt5BXwi/s1600/DSC03827_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
A séta vezetője egy jópofa fiatal hölgy volt, akiről sütött, hogy él-hal ezért a témáért.
A bejáratnál felállított Lenin szoborról is mesélt többek között. Ma a szobor már természetesen nem áll, helyette a 11. fotón látható alkotást találták érdemesnek a kerület vezetői, hogy Lenin apánk dicső helyén jelezze, ez itt bizony a Csepel Művek bejárata. Bár Vlagyimir Iljics kézmozdulata sokkal egyértelműbben mutatta: erre tessék, ez bizony a magyar fémipar fellegvára.
Természetesen az eredeti szobornak az akkor jellemzően fújó politikai szelek meg is pecsételték a sorsát. 1990. márciusában szedték le a helyéről. Egy legenda szerint - ami véleményem szerint nem csak legenda - Csepel munkásai, akik érzelmi kötődésről tettek tanúbizonyságot az ő Leninjük irányában, egy pincébe rejtették a szobrot a Művek területén. Naná, hisz az az övék. Összenőttek.
Állítólag úgy elrejtették, hogy szinte nyoma veszett, végül 1996-ban került elő, amikor is a Memento Parkba szállították.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0pu5FsKeFUZFDnf6rMswYykEfgYadK4qi9R38IRBHQGuvdvsE19QINI76xRFRQsjxm9XgB95f6ZWnEsKyphxwufsJxisi7CNL3xvFGHYsdG99L9n1i5RkO5sbCG7Sqfb4LsMqu6qhXYwZ/s1600/DSC03787_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYtSEexPWisnaOeqp-QnpB19GT5_Af9NYGXe0C3A3PcAHYjzrPSI8eYHcrQLw5Y_AzsTq8jdo7eitv9i3yEX1nJnZlVGx9X_O9P5HXw64Pa0YKK7C_GAous_tnqcT13ewrZS1qIV_8qUnB/s1600/DSC03805_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
Úgy gondolom, hogy a témában írt cikkek sokkal érdekesebben és valósághűbben elmesélik a dicső évek történetét. Így én most nem bajlódnék azzal, hogy ezeknek a cikkeknek a tartalmát átfogalmazzam és úgy leírjam ide, én ennél lustább vagyok.
Copy and paste.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJlUg9vorbjAkcjmBJZxZedJ9U_vSiEWRma9-CV_Pi3dr9dArL_lfAEdPCS0cwgNHNKi7b3DwSePKFdTgRTPq55YfSPsPP6neANIRtdDbIrdHjtVS6PCREaW0SNc3CvW9W0F9picg3YlG_/s1600/DSC03812_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg5fvvGzEywz_Ce5PzNxyHxDV0YsLcW1Lkcizz5BwfHQ48gHwX9mKoXe9lzRLfcPnhCXQM6fRUkuyXBJI2GC-X7ojo63PxgjEWjmYf-Rrkt7kqT62ByQBP_n1hZC1tU9XSW8YaF25otrKz/s1600/DSC03831_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
A főként a hadseregnek szállító ferencvárosi gyár mellett néhány évvel később konzervdoboz-készítő üzem létesült, ahol a szezonális munkából adódó állásidőt kihasználandó 1886-tól tölténytárakat, később lőszereket is gyártottak. Egy üzemi robbanás után a 40 munkást foglalkoztató Weiss Manfréd Lőszergyárat 1892-ben az alig lakott Csepel-szigetre költöztették. Bertold 1896-ban kilépett a cégből, az egyedüli tulajdonos Manfréd lett, aki a kilencvenes évek végére saját kohót, öntödét és hengerdét, majd később acélművet épített.
Az 1903-ban közkereseti társasággá, majd 1913-ban családi részvénytársasággá alakult cég továbbra is elsősorban a hadsereg megrendelésére dolgozott, s az első világháborús konjunktúrának köszönhetően a Weiss Manfréd Vas- és Fémművei Rt. a Monarchia második legnagyobb - közel 30 ezer embert foglalkoztató - hadiüzemévé nőtte ki magát.
A háború után az alig 6 ezer fősre apadt cég átállt a polgári termelésre, szerszámgépeket, kerékpárokat, varrógépeket, tűzhelyeket állított elő, később megkezdte a repülőgépgyártást is. Az 1918-ban bárói rangot kapott, s az ország leggazdagabb gyárosaként emlegetett alapító 1922-es halálát követően fiai és egyik veje vitték tovább a harmincas évek közepén már ismét 15 ezer embernek munkát adó céget.
A második világháborús fegyverkezés újabb fellendülést hozott, harckocsik és terepjárók is készültek az addigra már valóságos gyárvárossá fejlődött - szervezett és harcos munkássága folytán Vörös Csepelként emlegetett - Weiss Manfréd Acél- és Fém Művében. A második világháborúban számos bombatalálat érte a hadiüzemet, melyet 1944-ben az SS 25 évre "kezelésre átvett" a letartóztatott tulajdonosoktól.
A csepeli üzemeket 1948-ban államosították, először WM Acél- és Fémművek Nemzeti Vállalatként, majd 1950 és 1956 között Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek néven, 1956-tól Csepel Vas- és Fémművek néven működött, s a szocialista nagyipar fellegvárának számított. Egyik gyáregységében készültek például a hazai árufuvarozásban és a hadseregben egyaránt sokáig használt Csepel teherautók, egy másikban pedig 1950-ben adták át a később legendássá vált első P-20-as motorkerékpárt.
Az ötvenes-hatvanas években mintegy 25 ezer embernek adott munkát, akiknek többsége a gyár közelében épített lakótelepen élt. Számos átszervezés után a hatvanas években megalakult a Csepel Művek Tröszt, mely mintegy 15 tagvállalatot fogott össze. A trösztöt 1983-ban megszüntették, az egyre inkább veszteségesen működő vállalatok önállóvá váltak, közülük a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején számos átalakult, illetve megszűnt.
Amerikai többséggel alakult meg 1988-ban a Schwinn-Csepel Kerékpárgyártó Kft., amely - a Schwinn amerikai csődje után - többszöri tulajdonosváltáson ment keresztül, 1994-ben rt-vé alakult, 2000 óta a Tandem-Szolnok Kft. a tulajdonosa, mely Magyarországon továbbra is Schwinn márkanéven hoz forgalomba kerékpárokat. A csepeli nagyüzem egykori területén üresen maradt csarnokokat és irodákat számos cég bérli. Az egyik fő "alaptevékenységet" jogutódként az 1993-ban létesített, jelenleg 100 százalékban magyar magánszemélyek tulajdonban lévő Csepeli Fémmű Rt. viszi tovább.
A szintén 1993-ban alakult Csepeli Csőgyár Rt. felszámolás alatt áll, a magyar magánszemélyek tulajdonában lévő Csepeli Acélcső Kft. viszont a Weiss Manfréd márkanevet használva folytatja a termelést. Az amerikai tulajdonba került Csepel Vas- és Acélöntöde UBP Csepel Rt. néven termel, s nem tekinti magát jogutódnak."
HVG, 2005 március
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifCqyDj7OMd2fdoLNeqXVNRh2fYRbx6uVDJUsuOK0IqubHICyycXOVd46C7QFOzyHXehqqrRMhayLeKMeOa7OC8NlvcXFlEyhAk3J9nTwnywbxPea1yQ5kWoRCcQvM0RXNHg46LZeq93rh/s1600/DSC03788_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxjEaeFAyk2dHa7ogwNJNwG39cWqREEgS0CeGuWsVyUvWC3OU7k-bK3L5buo9imAhxbpsxtynYOMlpo6dcdpZ2RFI1Kw8MAsmX24efT4d3el36l_axmm8YwHwCBCUqrW7hEV82KDB88JnE/s1600/DSC03795_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIHfKNXY46fS2P8ZtQ76edLpwcPm2_kIKz2RVB31ZiQVACpMcbMTIcilVXgG4-3vvtvJR4pK_a2Gq1TaV9YZ_SgQNoaYZh_rNapfn812RGjnjRqFgwmPKddYlgdqzkuHr-in9RsqDzELag/s1600/DSC03811_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPh24RdOce8po3NpiS0RseVnQ-n9ZW4-8kuBg5jSUy_oEpzjdp5Ir90B7jQcdnT-SsPln8m2Oic315x1tuymE4Jzjb-eeUGDfwTsMe3DLKlYX37-2muThV_XXA9DTfLwVOVCvTTeI8OeOt/s1600/DSC03778-1_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh9pEvL72d1ZSh02XkAJdYkYQ48hCrF2lZNYT3KEia1EXMuvXAUVco3qpTY28WT_vylfo20SFBNNZGRRq_rayl6c2J5V-oETbfSkiR5ah4qWajd6lJegPqJ9cJaMcE7GceLAH3nmlnhnEm/s1600/DSC03779_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1igCDEvbp2jQJjYK2Pr1UeVMMc24djPRMuqj9SAo-L-802W_OkUciRobn1m0oAmqlJ-qo_2DALsDqCWodWYfxYrg9_7juAqN4YpKrFmptPOeG-XOqip2jeitdu33PgiM8q7ZUBvw0Mm_L/s1600/DSC03793_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXeQWQ1Qj3nICI764O0c63TLNqMiZxaCW2KBYRuwbgSC9RYHIRo4f3YHboXuvaJUxggRI7cJSheMixhgFUB1rhh2Kb8dDblGxMQ9miT7l-AeJKa9BqFw_sB2GkSq94sWcu1D1egUpG7Odr/s1600/DSC03792_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoGvBCfbRI-LFEiDcaZhd57qyfNk5ZzPOKMscL1FYyP52kxjNaPqva6oljogAb7qB1TivMkVPdxYku1_XO2iTEGSB23JKGkohyy1uWxnqK-WB4VJfulo0f6-Mc_J9ksBmNoMeKPj4QhsPf/s1600/DSC03798_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUmZ8ske5oBuadRLZAG188vZcKLH7Aew0tmVm8j6bRIDqZhEV8WD4JBNJAaI0jonBfwQeA6Ye4_jhd6T_Ngv1ecnMinPlh8NMe6iDA8yT23CClLSIIm5h0DJEBfvQ9DxW41lGmee1AJjVQ/s1600/DSC03814_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLONlUqvUex5cRXdRCfODxKb9uCdbPM-PAxq4Q0XdCVZLBK8jfOXr2Ip_oO8BdOrZYEuA9-72c2OqJ-288ebd7YJOqbKppSllJm2HcbNoyL-pd3c-JIi3Xdi0Plr9PPpF9eWRVvq8biNHV/s1600/DSC03815_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiJBLEBtCvdGTO0bTt7sFZyiJb82uimN3ULpI35M06K4HjwWgjySU-OPrgmj82ygMxtgI71s1rjpK4UA_C2IHZVaAqv0aS97v2D5fAffHBPeJN2f18GjXiWN9QCD0fr9vgZv_SjGeVTEWQ/s1600/DSC03830_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg01zM11X_jCZSUzxxGjpnvcJNterVQ7izdmohpg21o23HACQ0HXOGsRU-uwdOJxhafwLJhtQTSrizgRIkA4j3BwOPNYDxwDaVnCQS_rzA5R7IsKPM3qKpJBTfTiw6TsD36bdxCNL_5931F/s1600/DSC03834_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9Hre0-jpVEfbSb0WmiDflmZBIYKECw1V09t9yKzQOZp-otlu9RKt0JUFXaKo_Pmy0i2rk_MLOZYD3bAToTqKzsOlA3qTqV1pBofhLPfLP1w7iScr8pVnSDaU0PUT2Gnm2pCw08_Wa19xh/s1600/DSC03819_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDxYdftml0HdKEB9FE2tK7W-34aScd8McmxzgrPNHoKCnGh1kMl6rZvlRBnJIo432og4_TErDB9NvCN3pHkN-C27wJvmQFMlkKsiTd7ZPQxosk8145826Zwi2U625cFYEXJZ0aM4sIyJoc/s1600/DSC03813_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmtnq1d80Zo4ZpEIiZt-V9XnK-xq7TT1Gz6VbBpFPpSsIDj6QIsaGmS7YAjEiZE0tu4RZ5xYanoRi3WeLOsAx3TwbXUBGmNAVZFOdcM1Kzwi4XQPduJSL6QXyVD39KY7a1fqMNjY_aQQ0r/s1600/DSC03803_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifCqyDj7OMd2fdoLNeqXVNRh2fYRbx6uVDJUsuOK0IqubHICyycXOVd46C7QFOzyHXehqqrRMhayLeKMeOa7OC8NlvcXFlEyhAk3J9nTwnywbxPea1yQ5kWoRCcQvM0RXNHg46LZeq93rh/s1600/DSC03788_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxjEaeFAyk2dHa7ogwNJNwG39cWqREEgS0CeGuWsVyUvWC3OU7k-bK3L5buo9imAhxbpsxtynYOMlpo6dcdpZ2RFI1Kw8MAsmX24efT4d3el36l_axmm8YwHwCBCUqrW7hEV82KDB88JnE/s1600/DSC03795_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIHfKNXY46fS2P8ZtQ76edLpwcPm2_kIKz2RVB31ZiQVACpMcbMTIcilVXgG4-3vvtvJR4pK_a2Gq1TaV9YZ_SgQNoaYZh_rNapfn812RGjnjRqFgwmPKddYlgdqzkuHr-in9RsqDzELag/s1600/DSC03811_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPh24RdOce8po3NpiS0RseVnQ-n9ZW4-8kuBg5jSUy_oEpzjdp5Ir90B7jQcdnT-SsPln8m2Oic315x1tuymE4Jzjb-eeUGDfwTsMe3DLKlYX37-2muThV_XXA9DTfLwVOVCvTTeI8OeOt/s1600/DSC03778-1_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgh9pEvL72d1ZSh02XkAJdYkYQ48hCrF2lZNYT3KEia1EXMuvXAUVco3qpTY28WT_vylfo20SFBNNZGRRq_rayl6c2J5V-oETbfSkiR5ah4qWajd6lJegPqJ9cJaMcE7GceLAH3nmlnhnEm/s1600/DSC03779_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
"Száztíz éves lenne idén Weiss Manfréd gyárkomplexuma. Régi épületeiből sok még ma is áll. Alább egy olyat mutatunk be közülük, melyben benne van az ipartelep szinte teljes múltja. A Weiss Manfréd Rt. kaszinóját, amely később a gyári pártbizottság székházaként a protokoll-látogatások fogadóépülete volt.
A második világháború utolsó időszakáig éltek Csepelen a hagyományos polgári értékek. A háború után átértékelődött minden, ekkor kerültek előtérbe a munkásmozgalmi emlékek - magyarázza a történelmet a városrész egyik legjobb ismerője, Csizmadia Károly önkormányzati képviselő. Csepel most kezdi újra megtalálni a polgári múltját is. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a közelmúltban átrendezték a helytörténeti múzeumot (eltűntek a korábbi hivatalos történetszemléletet tükröző feliratok). A polgári gyökerek keresése kifejeződik abban is, hogy emlegetni kezdik bizonyos épületek háború előtti funkcióját. Ezek közé tartozik a Weiss Manfréd-gyár kaszinója.
A régi kaszinóépületet a telepen belül a víztorony közelében találjuk, az úgynevezett Központi úton. Nem mondható, hogy szépségével kiemelkedne a gyárcsarnokok közül, csupán a formája más. Dísztelen ipari klasszicista építmény, akár egy régi MÁV-típuspályaudvar. Tervezőjéről semmit sem tudunk, a gyár alaprajzgyűjteménye a rendszerváltás után elveszett. Végül is nem építészeti különlegessége teszi értékké, hanem a hozzá fűződő történelem.
Weiss Manfréd emeltette még 1911-ben a gyárban dolgozó tisztviselők számára. Vagyis a bérelszámolótól az igazgatóig tagja lehetett mindenki, aki szellemi munkát végzett a nagyüzemben, melynek ekkor már tízezer dolgozója volt. Csizmadia úr szerint a tisztviselők egykor fehér bilétát viseltek, s a hetibéres munkásokkal ellentétben havi fizetést kaptak. A tisztviselők kaszinójában gyakran rendeztek bálokat, koncerteket, igyekeztek helyben kielégíteni a Csepelre költözött értelmiség közművelődési igényeit. Trianon után rövid ideig menekültcsaládoknak is otthont adott a kaszinó. A hétköznapokon pedig ebédlő volt a nagyterem.
A háború után a gyár (egy időben: Rákosi Mátyás Művek) pártbizottsága kapta meg a kaszinót. Pártüléseket és fogadásokat tartottak a nagyteremben. Világhírű politikusok fordultak meg falai között: Csepel ugyanis nem maradhatott ki a protokollból, s akit kihoztak a gyárba, azt a műhelyek megtekintése után a pártbizottság nagytermében látták vendégül. Járt itt Kim Ir Szen, Brezsnyev, Vorosilov, Nixon (még alelnökként), Johnson egykori canterburyi érsek, Tito (aki állítólag 1926-ban dolgozott is a Weiss Manfrédnél), és itt tartott élménybeszámolót a londoni 6:3 után Puskás Öcsi - emlékezik Csizmadia Károly.
A gyár 1972-ben ünnepelte fennállásának nyolcvanadik évfordulóját. Ekkor a nagyteremben állandó ipartörténeti kiállítás létesült, s a volt kaszinóépületben helyezték el az üzemi gyűjteményt. A nagy értékű dokumentum- és tárgyi anyag jelentős része a rendszerváltás után elkallódott. Egy része jelenleg feldolgozatlanul hever egy pincében.
A kaszinóépület tulajdonosai pedig sorra váltották egymást. Jelenleg a NAS Kft. található az épületben. Információink szerint a nagyterem üresen áll, és a főfalon megvan még az előző rendszerből maradt nagy Lenin-montázs a felirattal: Világ proletárjai, egyesüljetek! Átvészelte a rendszerváltást; most már kár lenne hozzányúlni.
Annál is inkább, mert az önkormányzat helyi védelem alá helyeztette a nagy múltú épületet.
A volt Csepel Művek területén 1892-1893-ban épültek az első ipari létesítmények. Ma ezek közül már egy sincs meg, a legkorábbi emlék az 1896 és 1905 között épült volt Edénygyár épülete lehet. A 1910-es évekből tömegével maradtak fenn csarnokok, ezek szerkezeti megoldásai ma építészettörténeti csemegék. A Műegyetem kutatói a hatvanas évek óta tanulmányozzák őket. Egy szakdolgozat szerzője 1987-ben tizenkilenc fontosabb csarnokot vizsgált, s így foglalta össze aggodalmait: "Az ipartelep épületállományának jelenlegi állapota s a várható épületbontások komolyan jelzik azt a veszélyt, hogy hazánk értékes ipari építészettörténeti rezervátuma immár teljes megsemmisülés előtt áll..." Bár néhány épületet azóta védetté nyilvánítottak, a veszély ma is fennáll."
A második világháború utolsó időszakáig éltek Csepelen a hagyományos polgári értékek. A háború után átértékelődött minden, ekkor kerültek előtérbe a munkásmozgalmi emlékek - magyarázza a történelmet a városrész egyik legjobb ismerője, Csizmadia Károly önkormányzati képviselő. Csepel most kezdi újra megtalálni a polgári múltját is. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a közelmúltban átrendezték a helytörténeti múzeumot (eltűntek a korábbi hivatalos történetszemléletet tükröző feliratok). A polgári gyökerek keresése kifejeződik abban is, hogy emlegetni kezdik bizonyos épületek háború előtti funkcióját. Ezek közé tartozik a Weiss Manfréd-gyár kaszinója.
A régi kaszinóépületet a telepen belül a víztorony közelében találjuk, az úgynevezett Központi úton. Nem mondható, hogy szépségével kiemelkedne a gyárcsarnokok közül, csupán a formája más. Dísztelen ipari klasszicista építmény, akár egy régi MÁV-típuspályaudvar. Tervezőjéről semmit sem tudunk, a gyár alaprajzgyűjteménye a rendszerváltás után elveszett. Végül is nem építészeti különlegessége teszi értékké, hanem a hozzá fűződő történelem.
Weiss Manfréd emeltette még 1911-ben a gyárban dolgozó tisztviselők számára. Vagyis a bérelszámolótól az igazgatóig tagja lehetett mindenki, aki szellemi munkát végzett a nagyüzemben, melynek ekkor már tízezer dolgozója volt. Csizmadia úr szerint a tisztviselők egykor fehér bilétát viseltek, s a hetibéres munkásokkal ellentétben havi fizetést kaptak. A tisztviselők kaszinójában gyakran rendeztek bálokat, koncerteket, igyekeztek helyben kielégíteni a Csepelre költözött értelmiség közművelődési igényeit. Trianon után rövid ideig menekültcsaládoknak is otthont adott a kaszinó. A hétköznapokon pedig ebédlő volt a nagyterem.
A háború után a gyár (egy időben: Rákosi Mátyás Művek) pártbizottsága kapta meg a kaszinót. Pártüléseket és fogadásokat tartottak a nagyteremben. Világhírű politikusok fordultak meg falai között: Csepel ugyanis nem maradhatott ki a protokollból, s akit kihoztak a gyárba, azt a műhelyek megtekintése után a pártbizottság nagytermében látták vendégül. Járt itt Kim Ir Szen, Brezsnyev, Vorosilov, Nixon (még alelnökként), Johnson egykori canterburyi érsek, Tito (aki állítólag 1926-ban dolgozott is a Weiss Manfrédnél), és itt tartott élménybeszámolót a londoni 6:3 után Puskás Öcsi - emlékezik Csizmadia Károly.
A gyár 1972-ben ünnepelte fennállásának nyolcvanadik évfordulóját. Ekkor a nagyteremben állandó ipartörténeti kiállítás létesült, s a volt kaszinóépületben helyezték el az üzemi gyűjteményt. A nagy értékű dokumentum- és tárgyi anyag jelentős része a rendszerváltás után elkallódott. Egy része jelenleg feldolgozatlanul hever egy pincében.
A kaszinóépület tulajdonosai pedig sorra váltották egymást. Jelenleg a NAS Kft. található az épületben. Információink szerint a nagyterem üresen áll, és a főfalon megvan még az előző rendszerből maradt nagy Lenin-montázs a felirattal: Világ proletárjai, egyesüljetek! Átvészelte a rendszerváltást; most már kár lenne hozzányúlni.
Annál is inkább, mert az önkormányzat helyi védelem alá helyeztette a nagy múltú épületet.
A volt Csepel Művek területén 1892-1893-ban épültek az első ipari létesítmények. Ma ezek közül már egy sincs meg, a legkorábbi emlék az 1896 és 1905 között épült volt Edénygyár épülete lehet. A 1910-es évekből tömegével maradtak fenn csarnokok, ezek szerkezeti megoldásai ma építészettörténeti csemegék. A Műegyetem kutatói a hatvanas évek óta tanulmányozzák őket. Egy szakdolgozat szerzője 1987-ben tizenkilenc fontosabb csarnokot vizsgált, s így foglalta össze aggodalmait: "Az ipartelep épületállományának jelenlegi állapota s a várható épületbontások komolyan jelzik azt a veszélyt, hogy hazánk értékes ipari építészettörténeti rezervátuma immár teljes megsemmisülés előtt áll..." Bár néhány épületet azóta védetté nyilvánítottak, a veszély ma is fennáll."
Népszabadság Online archivum, 2003. április
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVePcMoyCbzFn0oUnxJv9nFTa3e_kRtTe3ksKePBebsb2GHmJrY1Fe2h_U-g7vpG9nPDFpm5EIsf2GxaHEywy2nLXBUZGM0l3jbs5LeToavIlgNSvsTWuriHSWDnDcBTF0KTkv9W7_v4jE/s1600/DSC03782_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVePcMoyCbzFn0oUnxJv9nFTa3e_kRtTe3ksKePBebsb2GHmJrY1Fe2h_U-g7vpG9nPDFpm5EIsf2GxaHEywy2nLXBUZGM0l3jbs5LeToavIlgNSvsTWuriHSWDnDcBTF0KTkv9W7_v4jE/s1600/DSC03782_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
Ahogy ott álltam a fenti cikkben említett kaszinó épület előtt, az jutott eszembe, hogy nem akármilyen helyen állok. Az akkori politika "nagyjai" nyomában kattogtatom nagy tudású Sony gépemet. Elsöprő érzés, ennél elsöprőbb már csak a nagy terembe/ebédlőbe való bejutás lenne az egész falat beborító Lenin montázs bámulásával, esetleg megérintésével.
Erre is sort kerítünk.
Kedves Blogolvasó, tisztelettel átnyújtom az utolsó csokor fotót, amelyet ezen a szent helyen, oly áhítattal késztettem.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1igCDEvbp2jQJjYK2Pr1UeVMMc24djPRMuqj9SAo-L-802W_OkUciRobn1m0oAmqlJ-qo_2DALsDqCWodWYfxYrg9_7juAqN4YpKrFmptPOeG-XOqip2jeitdu33PgiM8q7ZUBvw0Mm_L/s1600/DSC03793_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXeQWQ1Qj3nICI764O0c63TLNqMiZxaCW2KBYRuwbgSC9RYHIRo4f3YHboXuvaJUxggRI7cJSheMixhgFUB1rhh2Kb8dDblGxMQ9miT7l-AeJKa9BqFw_sB2GkSq94sWcu1D1egUpG7Odr/s1600/DSC03792_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoGvBCfbRI-LFEiDcaZhd57qyfNk5ZzPOKMscL1FYyP52kxjNaPqva6oljogAb7qB1TivMkVPdxYku1_XO2iTEGSB23JKGkohyy1uWxnqK-WB4VJfulo0f6-Mc_J9ksBmNoMeKPj4QhsPf/s1600/DSC03798_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUmZ8ske5oBuadRLZAG188vZcKLH7Aew0tmVm8j6bRIDqZhEV8WD4JBNJAaI0jonBfwQeA6Ye4_jhd6T_Ngv1ecnMinPlh8NMe6iDA8yT23CClLSIIm5h0DJEBfvQ9DxW41lGmee1AJjVQ/s1600/DSC03814_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLONlUqvUex5cRXdRCfODxKb9uCdbPM-PAxq4Q0XdCVZLBK8jfOXr2Ip_oO8BdOrZYEuA9-72c2OqJ-288ebd7YJOqbKppSllJm2HcbNoyL-pd3c-JIi3Xdi0Plr9PPpF9eWRVvq8biNHV/s1600/DSC03815_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiJBLEBtCvdGTO0bTt7sFZyiJb82uimN3ULpI35M06K4HjwWgjySU-OPrgmj82ygMxtgI71s1rjpK4UA_C2IHZVaAqv0aS97v2D5fAffHBPeJN2f18GjXiWN9QCD0fr9vgZv_SjGeVTEWQ/s1600/DSC03830_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg01zM11X_jCZSUzxxGjpnvcJNterVQ7izdmohpg21o23HACQ0HXOGsRU-uwdOJxhafwLJhtQTSrizgRIkA4j3BwOPNYDxwDaVnCQS_rzA5R7IsKPM3qKpJBTfTiw6TsD36bdxCNL_5931F/s1600/DSC03834_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9Hre0-jpVEfbSb0WmiDflmZBIYKECw1V09t9yKzQOZp-otlu9RKt0JUFXaKo_Pmy0i2rk_MLOZYD3bAToTqKzsOlA3qTqV1pBofhLPfLP1w7iScr8pVnSDaU0PUT2Gnm2pCw08_Wa19xh/s1600/DSC03819_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDxYdftml0HdKEB9FE2tK7W-34aScd8McmxzgrPNHoKCnGh1kMl6rZvlRBnJIo432og4_TErDB9NvCN3pHkN-C27wJvmQFMlkKsiTd7ZPQxosk8145826Zwi2U625cFYEXJZ0aM4sIyJoc/s1600/DSC03813_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmtnq1d80Zo4ZpEIiZt-V9XnK-xq7TT1Gz6VbBpFPpSsIDj6QIsaGmS7YAjEiZE0tu4RZ5xYanoRi3WeLOsAx3TwbXUBGmNAVZFOdcM1Kzwi4XQPduJSL6QXyVD39KY7a1fqMNjY_aQQ0r/s1600/DSC03803_tn.jpg)
Konica Hexanon AR 40/1.8
Konica Hexanon AR 40/1.8
Konica Hexanon AR 40/1.8
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOHyJghuLcgPacvQohMg_wzbFpOwgIOMvziMBSjtvhUZeb34Wkus-XKmy9LuTHqHTpcTb0cYEUkHEy5b7GZvFu8qLXBmPCxM13c5oOGzKviboMcJkfuerq-NM3b-ET1Gp_HIzcGLi2yDpk/s1600/DSC03794_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8wpfSJVeGTwJ5IeTFPAYTqrOSZG8wDKJX7VFyGikd1IfkrolYOZefFZLNbHS1JyYQgwUxhIPDFH_VprwKADVGvn2gmiJM3crB3xSIh8C0PKKZePbMmPoRmTDEgQgOgM3zlVu8Vz37jEVW/s1600/DSC03781_tn.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése