2017. december 22., péntek

Padhelyzet

Nehéz a padok élete. Legalábbis egyes padoké. Mert létezik ám itt is a megkülönböztetés. Na, nem faji, bár éppen az is lehetne, ha jól belegondolok. A népek nem ülnek rá mindenféle jöttment padra.
Társadalmi problémák is merülnek fel. Mennyivel kellemesebb elnyalni egy fagyit egy szépen festett padon, aminek 'neadjisten' háttámlája is van. Nem csak ott vannak persze ilyen kiemelt padok, ahol fagyit lehet venni, de gondoljunk bele, azért nem mindegy! Fagyival vagy anélkül.
Itt, az erdő közepén naná, hogy nincs fagyi. Miért is lenne. Pedig igény, na az 'vóna' rá.
Ha a padok helyébe képzelem magam, mennyivel szívesebben szolgálnék pihenőül mondjuk a Gellért-hegy oldalában, ahol még a szép panoráma is adott volna. Pad extrával. Nagyképernyős pad, HD kilátással. Az élmény megfizethetetlen. De a Margit-szigeten sem volna rossz. Vagy mondjuk Tihanyban.
Itt viszont, az erdő közepén, ebben a tömegsírban (magas itt a padok halálozási rátája, a szétkorhadás gyors és szinte biztos) lehangoló ez a szar élet. Bár jó a levegő, de ennyi.
Napok, sőt hetek telnek el anélkül, hogy valaki leülne. Fagyi nélkül minek? Élet ez?
Szóval egyes padok eleve kárhozatra vannak ítélve, míg mások a világ legszebb helyein örök életet kapnak.
Hát hol az igazság?

2 megjegyzés :

  1. Szent padnak lenni az erdő közepén komoly feladat. Igazán méltósággal viselik!
    Tetszik az írás!

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.

Korábbi bejegyzések

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény