![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyqJhsnoCfdhsNttL8rKtLZKWaK2Tx_w70NvpBVhrLVcrLnqZDH_hLDijSQXihcVm_LEbfhQfZYRBG0z_0IIob-6IHM02XlhVoRybTRv9__jJ2s1yE2lBMGhc0qUHpByxGhSDKTfIfuMhH/s1600/IMG_5792_tn.jpg)
A látogatást megelőző napokban sokat esett, így a saját autóval elég nehézkes volt a hatalmas sárban a hosszú bekötőúton eljutni a tanyáig.
Kísérőnk tudta, hogy szívesen látott vendégek leszünk, és így is lett. A két hölgy (!), aki itt él, kissé gyanakodva (elég furán néztek ránk), de mégis kedvesen sietett elénk, ahogy leállítottam a motort.
Bemutatkoztunk egymásnak, majd előadtuk, hogy mi nagyon szeretnénk az ő portájukon kicsit szétnézni, és hát fényképezőgépet is hoztunk...
"Tessék csak!" - volt a válasz, és én csodálkozva pislogtam.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyrfG57Xc-F6T-iLboVFEKp9SZ1s3k9fxwlItAD6dQEdWvbmBDh8j2zsdNOL2zEoMqbA17NQAKuSEEXNIjA-7P1LJdAGdVvRINNvfxb6TBavUAC-yGDLbrOGzyN4oC1x3jbgQ9qJcCIpMH/s1600/IMG_5786_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsJEnPVy6aFMCmKNngLLymi7FW63G0ENDgBCcGT9j-mUrJQNihBqmMtVZqCEOuw4tnAjkiKjdZ3_LP1kHnfiXGoYI3NUUDGI6VqNHNs5gGYQaOX8COdWnYsPdBnHQdvjHdklXXUrrdSPxp/s1600/IMG_5816_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiPc0ditIFPQ1AiX50icfn1B2NqGvE8V0_kGn6CDo7h7wkls6V4KyYxrRKc4kAqjF8M9p7SW22bQfBnJMaOx6MxBGu0Xe_vdkqUE5pQZ8GtM7pBqCzQJngbcWTVR8J5xZEAHt0SD2-xoMg/s1600/IMG_5797_tn.jpg)
A tanyát csak két marcona kutya őrizte, kerítés egy méter nem volt. Ahogy mondták: "Ugyan mitől kellene félnünk? Nem jár erre senki, nincs nekünk még vendégünk sem."
A fiatalabbikat (anya és lánya volt) megkérdeztem, nem hiányzik a civilizáció, az emberek, nem érzik úgy, hogy itt mindentől el vannak zárva? Teljes így az életük? "Teljes, persze. Én mindig itt éltem, nekem ez a természetes. Olyan, mintegy soha véget nem érő nyaralás." "Nem nehéz itt az élet? "Néha nehéz, főleg télen, de megoldunk mindent." - jött a válasz, és szemernyi kétségem sem volt, hogy ez így is van.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN3z04ONM55fW-aJvqyi0wYxuSB35ESPjQWjtMbAKG1XYj_-yuu3nYKmfyf89oR1OYbB7QvtV1x1KyA-U4STw40BU81DXk7gVHhU-5sCAN2Spv3rlkScUNN1-626rsVR8s6FZPIn6oMKQW/s1600/IMG_5802_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVgfmSd0Uob2pw0BYMFa9E_6_N8J8vkuy-z9rrM7zWD1mianrpH5a_UQe3TGwQ3z4aREkt_V0sqNa5qSN_DMnkctzs4hqMLaquQdjKsR79zf0OCZAw2oYuYymqPqgmeWsabkQc1DNpCCAt/s1600/IMG_5809_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiW6pFKrZ71EOjh4D5N6Kfr7gFQCbBQnXbnkYHP2qR-49VXi7qjNWvgpSYP76bGeAnBNRMIY6HXLGiKAZLMK4HzhJGaLMj-9lSrucL0JUZe1EA22C_hkRlMTyPd4kKEeG-MbZXVpRXTELAP/s1600/IMG_5805_tn.jpg)
Nem akartunk túl hosszú ideig vendéglátóink terhére lenni, ezért elköszöntünk, bár én még szívesen maradtam volna egy kicsit. Utoljára körbenéztem, kattant egy-két kép, majd elindultunk a kocsihoz.
Ahogy kinyitottam az autó ajtaját, láttam, mindketten ott álltak. Mint amikor az ember kikísér valakit.
Intettek. Mi visszaintettünk.
Kicsit szomorúan, de mégis boldogan, mosolyogva ültem be a volán mögé.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhe7ocMDq7mpALkzF9mvoRHI8NiiCSAhs9nwCncqK1Lrj36tl3-LSLqfvOrEtgHr9nT-Nu0nhhwqhwGEF7U0TT8NzzLurz1qjTWnIzi-IjE3zrHNMaC3WQghqU2W38WzwMixCL6oLE-VUI0/s1600/IMG_5813_tn.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4yz1UX9-oA5A8fg6QPWdV9OJR-u1Qhx29nCeZOwc-SsuZoUcaalfwvIip5eAcP3JWz-bELqQlD3jt6Jb0CLoOsaQ-gk72w2tWdQK7s-lKOHqH3g3KqHUjQRQ4B-lPYzxps3camCpPhIbH/s1600/IMG_5812_tn.jpg)
Ezt már mesélted nekem, mégis jó volt olvasni, elgondolkodtatott újra!
VálaszTörlésKati, nekem ez legalább akkora élmény volt, mint mondjuk a postojnai barlang, csak másképp! 🙂
Törlés