Örök nyaralás

Még a nyár elején volt lehetőségem erre a tanyalátogatásra egy nagyon kedves mezőőr segítségével, egy alföldi városka közelében.
A látogatást megelőző napokban sokat esett, így a saját autóval elég nehézkes volt a hatalmas sárban a hosszú bekötőúton eljutni a tanyáig.
Kísérőnk tudta, hogy szívesen látott vendégek leszünk, és így is lett. A két hölgy (!), aki itt él, kissé gyanakodva (elég furán néztek ránk), de mégis kedvesen sietett elénk, ahogy leállítottam a motort.
Bemutatkoztunk egymásnak, majd előadtuk, hogy mi nagyon szeretnénk az ő portájukon kicsit szétnézni, és hát fényképezőgépet is hoztunk...
"Tessék csak!" - volt a válasz, és én csodálkozva pislogtam.
Ez a két ember annyira nyitott és őszinte volt, amilyenek talán csak a gyerekek tudnak lenni. Fantasztikusnak tartottam, ahogy mosolyogva vezettek körbe, közben pedig mi fotózgattunk.
A tanyát csak két marcona kutya őrizte, kerítés egy méter nem volt. Ahogy mondták: "Ugyan mitől kellene félnünk? Nem jár erre senki, nincs nekünk még vendégünk sem."
A fiatalabbikat (anya és lánya volt) megkérdeztem, nem hiányzik a civilizáció, az emberek, nem érzik úgy, hogy itt mindentől el vannak zárva? Teljes így az életük? "Teljes, persze. Én mindig itt éltem, nekem ez a természetes. Olyan, mintegy soha véget nem érő nyaralás." "Nem nehéz itt az élet? "Néha nehéz, főleg télen, de megoldunk mindent." - jött a válasz, és szemernyi kétségem sem volt, hogy ez így is van.
Mélyen gondolkodóba ejtettek a hallottak, látottak. Én városi gyerek vagyok, nekem meg az a természetes. De én ezt az életet, ezt az életről való "filozófiát" egy nagyszerű dolognak tartom, és csodálom ezt a két nőt.
Nem akartunk túl hosszú ideig vendéglátóink terhére lenni, ezért elköszöntünk, bár én még szívesen maradtam volna egy kicsit. Utoljára körbenéztem, kattant egy-két kép, majd elindultunk a kocsihoz.
Ahogy kinyitottam az autó ajtaját, láttam, mindketten ott álltak. Mint amikor az ember kikísér valakit.
Intettek. Mi visszaintettünk.
Kicsit szomorúan, de mégis boldogan, mosolyogva ültem be a volán mögé.