2017. április 20., csütörtök

Felhőkkel múlatni az időt

Van valami nagyszerű abban, amikor az ember a felhők közelében lehet.
Persze minden nézőpont kérdése, de "felhői" magasságokba nem jut mindennap az ember. Lesarkítva, másznod vagy repülnöd kell hozzá. Vagy ott élni.

Ez amolyan isteni kiváltság, egyszerű embernek mindenképpen élmény akár hófehér bárányfelhőkkel, akár hűvös időt hozó, gomolygó, párás felhőkkel múlatni az időt.

A felhővel játszani lehet. Valamit megformál, amit csak te látsz benne, és nem mindig bárányt. Ha kinyújtod a kezed, össze is nyomhatod könnyedén, akár egy vatta pamacsot. Ha kifacsarnád, talán még az eső is esne. Bármi lehet.

Ilyen körülmények között a fényképezőgép is hamarabb előkerül, az ember szereti a szépséget.
Akár a tájét, akár saját lelkéét.
Ilyenkor ugyanis a halandó közelebb kerül saját magához, a természet adta élmény merengésre, pozitív gondolatokra készteti.
Talán kijelenthető, minél magasabban vagy, annál erősebb a vágy benned, hogy önmagaddal szorosabb kapcsolatba kerülj.

Ja, és van remény: a felhők felett MINDIG kék az ég.

2 megjegyzés :

  1. Én szoktam velük beszélgetni is..Márta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan kellemes beszélgető partnerek!
      Bár néha elég hangosak... :)

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény