Felhőkkel múlatni az időt

Van valami nagyszerű abban, amikor az ember a felhők közelében lehet.
Persze minden nézőpont kérdése, de "felhői" magasságokba nem jut mindennap az ember. Lesarkítva, másznod vagy repülnöd kell hozzá. Vagy ott élni.

Ez amolyan isteni kiváltság, egyszerű embernek mindenképpen élmény akár hófehér bárányfelhőkkel, akár hűvös időt hozó, gomolygó, párás felhőkkel múlatni az időt.

A felhővel játszani lehet. Valamit megformál, amit csak te látsz benne, és nem mindig bárányt. Ha kinyújtod a kezed, össze is nyomhatod könnyedén, akár egy vatta pamacsot. Ha kifacsarnád, talán még az eső is esne. Bármi lehet.

Ilyen körülmények között a fényképezőgép is hamarabb előkerül, az ember szereti a szépséget.
Akár a tájét, akár saját lelkéét.
Ilyenkor ugyanis a halandó közelebb kerül saját magához, a természet adta élmény merengésre, pozitív gondolatokra készteti.
Talán kijelenthető, minél magasabban vagy, annál erősebb a vágy benned, hogy önmagaddal szorosabb kapcsolatba kerülj.

Ja, és van remény: a felhők felett MINDIG kék az ég.