Tisza-tavi jégtúra

A január eleji kemény fagyok kellően masszív jégpáncélt prezentáltak állóvizeink tetejére, de a folyóink sem adták sokkal alább, a Dunában például csendesen hömpölyögtek az akár több méteres, 20 centi vastag táblácskák.
Ezúttal a Tisza-tó vadregényes zugait jártuk be tapasztalt túravezetőnkkel, úgy, ahogy még soha (legalábbis én), a tó jegén.

A -20 körüli hideg azon a hétvégén már alábbhagyott, ahogy közeledtünk a tó felé, letérve az M3 autópályáról, erős ködbe kerültünk, a nap azonban szabadon szórta fényét. Csak -10 °C volt. És vagy 20 cm hó, aminek Budapesten nyoma sem volt. Illetve csak a nyoma egy vacakocska havazásnak.

Nehezen indultunk, mert a jeget igencsak megkezdte a előző napok napsütéses időjárása, napközben inkább már 0 °C fölé emelkedett a hőmérő higanyszála (ezt meteorológusok sem mondhatták volna szebben). Aznapra 5 fokos meleg lett!

Szóval, a jég recsegett-ropogott, és nem volt összefüggő a felületén. Kicsit megijedtünk, de vezetőnk segítségével óvatosan, a tó szélén haladva nekivágtunk.

Furcsa volt itt gyalogolni, ahol korábban csónakból figyeltem a madarakat. Érdekes volt így látni ezt a gyönyörű helyet!

A túrát végül sikerrel abszolváltuk, még az Öreg Tiszát is megnéztük a zsilip másik oldalán.

A végén, szó szerint két méterrel a szilárd talajra lépés előtt utolsóként érkező társunk hatalmas robajjal (legalábbis nekem annak tűnt), fél lábbal szakadt a hűvös lébe. Szerencsére a másik lába a jég felett maradt, ügyesen kihengeredett a veszélyes területről. 

A vizes textil kérdését sikerült szerencsésen megoldani, így nagyobb baj, megfázás nem lett a dologból...

A téli Tisza-tavi sétát meg is örökítettem néhány képkocka erejéig, amelyeket most, illetve későbbi bejegyzésben láthatsz.