2017. január 11., szerda

Zajlik a Duna

Az élettel párhuzamosan, ebben az irdatlan hidegben zajlik a Duna is.
Legutóbb, amikor gyönyörködhettünk ebben a ritka jelenségben (4-5 éve), nem fotóztam, most viszont mindenképpen szerettem volna néhány képet eltenni emlékbe erről a jeges eseményről.

Egy estém (fél óra) és egy délelőttöm volt rá. Az esti fotózás napján szép tiszta idő idő volt, így a kékóra is valóban kék volt.
Másnap hajnalban keltem, de a reggeli kékórás időszak inkább "pasztell lilás" volt, borult, párásnak látszó idő volt, -10 °C fokkal. Nem örültem neki, egy-egy melengető tasakkal a zsebeimben vártam a Citadellánál a szebb fényeket. Nem jöttek, jöttek viszont később, délelőtt, csak hogy ne legyen olyan szürke minden.

E két alkalommal készült fotókból válogattam össze néhányat.

10 megjegyzés :

  1. Válaszok
    1. Köszi Kati! A jégből soha nem elég, igaz? :)

      Törlés
  2. Még a viziszonyom ellenére is el tudtam gyönyörködni benne..igy befagyva még jobban irtozom a vizektől..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így, a monitor előtt felettébb biztonságos, nem mély a víz! :D
      Köszönöm!

      Törlés
  3. Nagyon szép képek. Sok évvel ezelőtt volt alkalmam megnézni a jégzajlást a Lánchídról. Félelmetes volt, úgy éreztem, mintha egy hajón imbolyognék. Szédültem, forgott a világ.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A hídról valóban ilyen érzés, nekem sem volt kellemes. Ilyenkor talán még ijesztőbb a folyó.
      Kicsit távolabbról tisztább, szárazabb érzés. :D
      Köszönöm!

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény