2015. október 5., hétfő

Kicsit várom a telet...

Jól eltűntem, így most október elején ismét hozzájutottam ahhoz az örömhöz, hogy néhány nyári képet előbányásszak. Igen, nyáriak, nem frissek. De most már talán jobban esnek a nyári fotók, mint akkor, a negyven fokban.

Egyre több olyan dolgot csinálok meg, itt, a házikó soha véget nem érő rendbetétele során, amit életemben még nem kellett, mert nem volt rá szükség... Meglehetősen "antibarkács" vagyok... :)
Soha nem diktáltam még ilyen tempót, mint amilyet mostanában. Igaz, a fordulatszámot én már csökkentettem volna, de van egy kis hajcsárom, és végül is igaza van.
Csak rettenetesen fáradtnak érzem magam, esténként bizony, sokszor már a gépet sincs kedvem bekapcsolni... A fényképezőgépem és én elég régóta nem láttuk egymást.

De azért örömet okoz, hogy nagyon sok minden a házban és a ház körül kedvesem elég apró keze, és az én kevésbé apró mancsom által készült, szépült.
Szóval elvagyunk, és most kicsit jobban várom a telet, mint rendesen...

Most, hogy idebiggyesztettem a képek kísérőjeként ezt a tökéletesen nem idevaló kis önvallomást, valamit csak kellene írnom azokról is. Bár a képek nagyon gyakran önmagukért beszélnek, nem tudom.

Szóval a fotókról.
Vászoly.











9 megjegyzés :

  1. Nagyon hangulatos képek, jó volt kicsit a nyarat idézni. Az írásod meg...mintha én írtam volna, hasonló cipőben járunk, de nagyon jó :) Kitartást kívánok neked is, egyszer eljön a fotózás ideje is :)

    VálaszTörlés
  2. Vannak helyzetek, amikor a fotózás háttérbe szorul. Remek hangulatú képek, főként most októberben jó nézegetni :)

    VálaszTörlés
  3. Az előttem szólok pont azt mondták el, amit én is tudnék: Átérzem, mert átéltem. Kitartást és jó munkát, ha jól vettem ki az írásból, édes a gyümölcse!

    A képek szerintem nagyon kellemesek, különösen az ablakosak!

    VálaszTörlés
  4. Hajrá Laci, biztos vagyok benne, hogy hamarosan látszik majd a vége! Átérzem a helyzetedet, én is nagyon kimerültnek érzem magam sokszor...
    A fotóid viszont most is nagyon jók! Egészen varázslatos hangulata van... Az a holdas és az utolsó különösen tetszik! :)

    VálaszTörlés
  5. Gondolom, ezek a fotók téged is kiragadtak a taposómalomból. Engem egy békés világba repítettek, ahol megpihenhetek!

    VálaszTörlés
  6. Na ugye-ugye hogy érdemes volt elmenni Vászolyba!?..:)..Az ember mikor ott van megáll az idő..éreztem én is..mikor ottjártam..amugy hirtelen az első képnél azt hittem a ti kis házatok..dobbant is egyet a szivem..wow..és csak akkor láttam hogy Vászoly..:D..Nagyon hangulatos képek..

    VálaszTörlés
  7. Sziasztok, nagyon köszönöm Mindannyitoknak ezt a rengeteg kedves szót, biztatást, meg mindent!
    Persze, ez egy szuper dolog!
    És higgyétek el, a hozzászólásaitokat olvasva sokkal könnyebb minden! :)

    VálaszTörlés
  8. Békességet, megnyugvást árasztó képek. Fárasztó, sok munka, de megéri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztos, hogy egyszer majd teljesen másképp gondolok vissza erre az időszakra. De addig még sok víz lefolyik a Dunán. Köszönöm minden látogatás és észrevételed!:-)

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény