Matt!

Amikor megláttam ezt a terepet, szinte egyből William Hannah és Joseph Barbera két hőse jutott eszembe. Történeteiket annak idején csillogó szemmel bámultam a tévében, és egyetlen fotó erejéig boldogan léptem vissza velük az Ökörkörbe.
Valahogy így:


- Frédi, gondolkodj, mielőtt leütöd a parasztot, de többet nem segítek.
A következő lépésnél lehet, hogy teljesen bekerítlek.

- Nem tehetem odébb a tisztem, mert az a tisztem,
hogy menekítsem,
és bár szoros a játék, a paraszt most ficcen.
Kár a szóért Béni,
a gyalogod repül, most már lehet félni.
Ha megnyerem ezt a kört,
nyitom a frizsidert és szisszentek egy sört.
Olyan eszesnek gondolod magad, de megérthetnéd,
feladtam a leckét.
Te jössz ismét!

- Lassan a testtel, Frédi!
Igaz, most egy emberem odalett, de nem csalsz tőrbe,
lovam felnyergelem, hamarosan te kerülsz ördögi körbe,
aztán újra zokogva mehetsz a Kőfejtőbe.

- Béni, történjen is bármi,
gondolkodási időd ki győzi kivárni?
Bizony, nincsen meleg, veszettül fázom,
győzelmeid száma ma már három,
elismerem, a parti végét ezúttal nagyon várom.

- Ne sürgess Frédi!
Van, aki a játszmát játssza, nem csak nézi!
Nesze, ezért járt a szád?
Matt! Büszke nem lenne rád anyád.

- Ezt hogy csináltad Béni, már megint csaltál?
Pedig azt hittem, már korábban berosáltál.
Tudod mit Béni? Menj a p.csába!
A sakktáblát nyomban szórom a kukába,
mi pedig menten szaladjunk a szaunába!