2014. május 18., vasárnap

A Várnegyed büszkesége


A minap egy egész éjszakás fotós budapesti séta részese voltam. Kötetlenül csavarogtunk a városban, elsősorban a Duna mellett. A csavargásról készült (élet)képeket a korábbi bejegyzésben láthatod.
Egyetlen dolgot beszéltünk meg előre: mire felkel a nap, mi fent leszünk a főváros egyik híres "magaslatán". Először a Citadellára gondoltunk, de úgy elment az idő, hogy egy rövidebb verziót választottunk, a Halászbástyát.

Sajnos a napot csak néha láthattuk, ahogy felbukkant, és egyre feljebb merészkedett, mert felhős idő volt. Láttuk viszont egy gyönyörű kékóra végét.
Az első két képen még rendesen félhomály volt, sötétebb égbolttal, míg a további fotókon (időrendben) láthatóan egyre világosabb és fakóbb az ég.
Az utolsó kép volt a végső: az expozíció beállításakor még színes fény szűrődött ki a kapu bal oldalán levő, közvetlenül a térkő feletti kis ablakból. Mire a két másodperces késleltetéssel beállított expo eldördült a néma budapesti hajnalban, pont kialudt a lámpafény. Csalódott voltam... Egy perccel később a többi fény is kialudt.

Reggelre már elég nyűgössé váltam, de úgy érzem, megérte kitartani.
A további képekkel kívánok szép napot Neked, kedves Blogolvasó!






4 megjegyzés :

  1. Csak ennyit....CSODÁSAK!...<3..

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépek...Játék a fényekkel...Gratulálok..és irigykedem...(pozitívan).

    VálaszTörlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény