2014. március 18., kedd

Tartsd nyitva a szemed!

Delíriumban fekszem a fürdőkádban, karomból három fecskendő áll ki, bömböl a hangszóró, amit a vámpírbálon nyertem. A plafonon tarka papagájok úszkálnak, és hirdetik az igét. Vörös színű folyadékban fekszem, amelyből néha lángcsóvák lövellnek ki. A fejem most hátrahanyatlik, és ugráló szemem előtt színek ezreiben pompázó alagút jelenik meg, egyre többször. Egy fürdőkádban száguldok egy szabad ország felé, ahol mindenütt csak alagutak vannak. Az alagutak többször elágaznak, és az ég felé repítenek. Megérkeztem.

Nos, fantáziámból ennyire futotta. Elég szegényes, nem?
Szerencsére semmilyen függés, (nagyon) káros szenvedély nincs az életemben. Na persze, kinek mi a káros...:) 
Szóval csak fel akartam hívni a figyelmedet, mert ami így kezdődik, azt mindenki elolvassa. Kell a népnek a cirkusz...:)

Valahol olvastam a következő remek hasonlatot, ami remekül példázza a fényképezés lényegét. Ez a következő: a fényképezőgép az agyad, a lencserendszer, az objektív pedig a szemed. Vagy a lelked. A szem ugyebár a lélek tükre. De itt most a szem a lényeg, azt példázza, hogyan működik az objektív. Ha nagyra nyitod a szemed, az megfelel a tág rekesznek. Ha összeszűkíted, kevesebb fény érkezik a retinára. Gondolj csak a pupilládra, amely a fénynek megfelelően változtatja méretét. Ha két pislogás között a lehető legrövidebb időre hagyod csak nyitva a szemed, megint csak kevesebb fény érkezik, csak egy pillanatot látsz, rögzítesz az agyaddal. Ha a szemed hosszabb ideig nyitva tartod, a látott kép folyamatos, nem pillanatszerű. 

Ez a fotómasina nyelvén a hosszú expozíció. Ilyenkor a fényképezőgépnek (az agynak) azt az utasítást adod, hogy a zár hosszabb ideig engedje a fényt az érzékelőre (filmre), így minden rögzül a képen, ami az idő alatt az objektív elé kerül. Hogy ebből mi lesz látható a képen, az a mozgás intenzitásától függ.

Nemrég remek lehetőség kínálkozott számomra, hogy az anyósülésen ülve nyitva tartsam fényképezőgépem szemét. A képeknek az égvilágon semmi értelmük nincsen, egyszerűen csak egy rendkívül szórakoztató játék eredményei unalmasan hosszú alagutakban. Színek, fények, alakzatok, mindig más. Minden expo után izgatottan pillantottam a kijelzőre.

Jó játék, érdemes ötletelni és kísérletezni.:)

4 megjegyzés :

  1. Izgalmas volt a kezdet, csalódott vagyok, hogy nem folytattad, kíváncsi lettem volna a végére. Tudod, kell a népnek a cirkusz :). Nagyon illettek a szöveghez a képek, ami tényleg remek szórakozás, hosszú és unalmas autóutakon. Szóval illett a szöveghez a kép, és akkor már rögtön nem öncélú a fotósorozatod! Grat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondtam, hogy szegényes...:) Bár, a baromságok írása ment volna még tovább is...:)
      Örülök, hogy így is tetszett, köszönöm!

      Törlés
  2. Nekem is tetszik, én is csináltam hasonlót 2 éve, de abból valahogy nem "jöttek ki" ilyen klassz képek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha jól érezted magad, az a lényeg.:)

      Törlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény