2014. március 21., péntek

Koló utódai

Kellemes tavaszi estéken a Duna partján mindig láthat valami érdekeset az ember fia.
Ahogy a folyót pásztáztam, a távolban egy fekete kis pontot pillantottam meg. A pont növekedett, majd osztódott, majd növekedtek az újak is, és osztódtak.
Végre beigazolódott a sejtésem, ahogy közelebb ért az első: nem mentőcsónakokról van szó, amelyeket a Titanic-ról választottak le; és nem is indián kenukról, amelyek utasai éppen fejdíszüket festegetik.

Ifjú, serdülő kori sportolók közeledtek, kajakban, egyetlen járművet kivéve. Az motoros hajtású volt, és nagy méltósággal Edző Bá siklott benne a vízen.
Mindig felnéztem az ilyen Edző Bákra. Én is sportoltam hasonló koromban, és nagyon kedveltem, szerettem az edzőmet Tatabányán, aki az atlétika csínját-bínját tanította nekünk. Szerettette meg velünk a sportot. Kitartásra, küzdelemre, tiszteletre tanított. Elhitette velünk, hogy a munka meghozza a gyümölcsét. Mindezt minden áldott nap, fantasztikus türelemmel tette. Pali Bá volt az én edzőm.
Szóval Edző Bá siklott a vízen kényelmes motorcsónakjában, ámbár korántsem kényelmes testhelyzetben. Edző Bá szinte vízszintesen lebegett a csónakban, derékig kihajolva, és osztotta a mellette hajtott kajakokban szenvedő, izzadó tanítványait. Nem kiabált, nem szidott, nem korholt. Könnyedén hallottam szavait, talán még a fiatalok homlokáról lecseppenő verejték cseppek dörejét is, ahogy a csónak alján végezték, akár az ágyúlövések.
Türelmesen mesélte, gondolom, ezerötszázhuszonharmadjára, fiam, így fogd az evezőt, ide tedd az ujjad. Azt hiszem, nagyon fiatalok lehettek, a Duna közepén ismerkedve az alapokkal, talán éppen kikerülve az oktatómedencéből.
Nem is ez a lényeg, a lényeg Edző Bá. A magyar sport nagy kincsei, akik nélkül sehol, de sehol nem tartana a magyar sport. Akik nélkül sok-sok élet más, rosszabb irányt venne. Akik éhbérért valami olyan dolgot tesznek le az asztalra, amire nagyon sok ember nem lenne képes.

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény