Jóleső elégedettség áradt szét benne, ahogy a fény megjelent. Álmosan szétfújt néhány felhőt, hogy még többet láthasson.
Ez az ő műve, ő teremtette. Nem akart már aludni, de ma nem kell dolgoznia. Elfáradt az elmúlt néhány napban, ez volt élete nagy műve.
Szépen mutattak így együtt. A folyó, a hegyek, na és a város. Elégedetten hátradőlt, de hirtelen eszébe jutott az utolsó nap, amikor megteremtette az embert. Úgy érezte, ez lesz majd a korona, ember nélkül ez az egész mit sem érne. De az előző napon bizonytalanságot érzett, szomorúság fogta el. Csak egy pillanatig tartott az érzés, gyorsan megnyomta a "T E R E M T É S" feliratú gombot, miközben nyomva tartotta az "E M B E R" billentyűt. Olyan fáradt volt, hogy meg sem tudta várni az első embert, feje lebukott, és nyomban elaludt. Utolsó emléke a fáradtság volt, most pedig kinyitotta szemét és nagyon jól érezte magát.
Ez a város Budapest lesz, legalábbis ezt olvasta le legokosabb tanácsadója szájáról. A hídon meglátott egy... Ez mi?? Egy jármű? Ja! Emlékezett már, szükség van közlekedésre. A járműben pedig... Úristen! Gyorsan megnyomta a "N A G Y Í T Á S" feliratú gombot... Igen, emberek!
Büszkeséget érzett, az ember sok mindenre képes lesz, úgy érezte.
Hirtelen megint rossz gondolatok kerítették hatalmába, akárcsak előző nap. Gond lenne az emberrel?
Abban a pillanatban eszébe villant a "H I B A" jelzés, amikor az utolsó mozzanat, az ember megteremtésére készült. De akkor nem törődött vele, gyorsan megnyomta a gombot.
De hát mi baj lehetne, hiszen olyan szép ez a város! Elhessegette baljós érzetét, hátradőlt, és figyelte, ahogy szép lassan terjed a fény, pont úgy ahogy elgondolta. De szépen kitalálta, morfondírozott magában.
Néhány ködpamacsot személyesen kell majd szétfújnia. Pedig a ritmust automatikusra állította. Végül is egy kis köd nem borítja fel ezt a szenzációs körforgást. Sőt! Szép sorban az évszakok. Elgondolkodott, hogy ősz után egyből a tavaszt kellett volna, de nem, mégse. Így jó! Nappalok után éjszaka, éjszaka után nappalok. Nem volt a világ minden pontján egyformán igazságos, de ez nem nagy baj. Igen, ami az ő ötlete volt! Vannak még hibák, de lassan majd kialakul. Tetszett neki a végeredmény.
A busz áthaladt a hídon. Emberek! Furcsa volt látni...
Valami nem hagyta nyugodni.
Nem volt hajlandó szabadnapján azon gondolkodni, hogy mi nem lett tökéletes. Nyilván minden, hiszen tökéletesre alkotta.
De ember nélkül minden szürke volt, nem volt más választása. Ráadásul okos embert akart, úgy gondolta, ez lesz a hab a tortán.
Az emberi vonásokkal, érzelmekkel majd a jövő héten foglalkozik. Úgy, mint boldogság, öröm, együttérzés, vagy éppen kapzsiság, hatalomvágy, düh. Ezer és ezer ilyet tudna még felsorolni.
Tudta, az ember fog még problémát okozni neki. Lehet, hogy az ember túl okos lett?
Nem értette, mitől volt rossz érzése. Legokosabb tanácsadója szomorúan nézett rá. Valamit szemlátomást mondani akart.
De most pihenni akart. Csak pihenni.
Gyönyorűek az ébredő városképeid! Tényleg olyan, amint írtad. Isten kitekint a felhők mögül. Nagyon tetszik!
VálaszTörlésKati, örülök, hogy tetszik! Valóban, ezt Istennek is látni kellett...:)
TörlésNagyon tetszik! Mind a képek,és a Benned ébresztett gondolatok...gratulálok
VálaszTörlésKöszönöm szépen Marcsi!
TörlésBár játszogattam a gondolatokkal, és Istent esendőnek és emberinek képzeltem el, biztos csak jót akart...:)
Nagyon szép fotók! Egész különleges így látni ezeket a megszokott, sokszor fotózott helyszíneket.
VálaszTörlésKöszönöm a látogatást Tibor, örülök, hogy tetszik!:)
Törlés:)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett!:)
TörlésHát gyönyörü gondolatok vannak Benned..éés ki tudja még mi minden..észrevettem elsőre hogy különleges vagy!..fantasztikusan érzelmes vagy..és mélyen gondolkodó..Szeretem..<3
VálaszTörlésUgyan már!
TörlésTudod, én is ember vagyok...:D Gombnyomásra...:)
az utolsót bejegyzem kedvencnek :-)
VálaszTörlés