2014. január 29., szerda

Erdei átkelőhely

Szerettem volna már egy erdei sétát. Ott valóban egyedül vagyok, főleg ilyen hidegben.
A hétvégén lehetőség adódott rá, így már a reggeli kékóra tisztulása a Gerecsében talált. Néhány futón kívül senkivel nem találkoztam. Vagyis csak majdnem, de erről később.
Iszonyat hideg volt. A cél elsősorban a séta volt, de persze a fényképezőgépet nem hagyhattam otthon. Az idei első havacskának különösen örültem. A kezem pillanatok alatt lefagyott, így elég körülményes volt a géppel babrálni.
Még ebben az átmeneti időszakban, a viszonylag unalmas erdőben is olyan érdekes dolgokat láttam, amikért megérte ilyen korán kelnem. Bár még egyszer sem bántam meg a korai ébresztőt, ha azt előre eldöntöttem. Kora reggel csak a napszakra jellemző hangulat és látvány uralkodik. Megéri!
Megpróbáltam ezekből néhányat megörökíteni a jégvirágos lencsén keresztül.

Éppen egy hosszú, szélesebb úton ballagtam visszafelé, amikor a szemem sarkából mozgást véltem felfedezni. Zajt is hallottam, a csendes erdőben ez nem volt nehéz. Ahogy felkaptam a fejem, egy őz suhant át az úton, tőlem kb. kétszáz méterre.
Elég mérges voltam, mert odalett a pillanat. Az egészben az volt a legdühítőbb, hogy minden adott volt ahhoz, hogy a kijelzőn is viszontláthassam őz komát. A gép a nyakamban lógott, ráadásul a tele is rajta volt. Ahogy ezen tűnődtem, egy újabb őz szaladt át előttem.
Akkor már hangosan anyáztam, úgysem hallotta senki. Maximum a két állat.
Úgy voltam vele, mit lehet tudni, elhelyezkedtem, a gépet félig az arcomhoz emelve vártam.
Csak néhány pillanatig.
Két újabb őz lépett ki a fák közül. Megláttak, megálltak az úton, szemeztünk. Néhányat exponáltam, amíg el nem tűntek.
Egy másodperc múlva egy újabb társuk követte az első négyet. Majd még egy, és még egy, és még egy.
Ügy haladtak át az úton, mintha zöld lámpát kaptak volna. Egymás után, fegyelmezetten.
Nagyjából, ha jól számoltam izgalmamban, kb. tizenöten voltak.
A zárat sokszor elkattintottam, de értékelhető kép csak néhány született.
Ha egyetlen éles fotót sem sikerült volna csinálnom, akkor is ez lett volna egyik legemlékezetesebb élményem a természetben (természettől)!
Ezzel a fura ajándékkal a terisznyámban, örömmel tértem vissza a városba...

10 megjegyzés :

  1. Tényleg nagy élmény az ilyen! A kutyámmal sétálva szinte nincs is esélyem ilyet fotózni, bár már rengetegszer hajtott fel elém nyulat, őzet. Szépek a képek is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kutyával valóban esélytelen, de azt hiszem, nekem is igen nagy szerencsém volt, hiszen nem voltam elrejtőzve.
      Köszönöm!:)

      Törlés
  2. Gratulálok! Remek, sőt ámulatos fotók, megmosolyogtató blogolás :) Képeidet nézegetve elmondhatom, hogy mennyi sok szép helyen jártam már! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm!
      Örülök, hogy így látod. Remélem, néha visszatérsz még és máskor is leírod majd a véleményedet.:)

      Törlés
  3. Hát csak gratulálni tudok..hogy egyedül mentél..Csak ilyenkor hallod az erdőt,a mohát nőni..csak ilyenkor jönnek elö az őzek..csak most és csak Neked..:)Ilyenkor hallani a jég roppanását..a levegő áramlását..érzed a hideget..de nem bánod..mert olyan átszellemülés vesz erőt rajtad..ugye?..Éreztem már ezt én is magányos sétáimon..:)Kivánok még sok ilyent!..és ne feledd NEm vagy egyedül..!

    VálaszTörlés
  4. Örömmel időzök el a fotóidat nézegetve, sőt az indafotón is bámészkodok ám :) Ami profi, az profi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, de természetesen (szerencsére) ez igen erős túlzás, sőt...:) Így lelem igazán örömömet benne!:)

      Törlés
  5. Látod a Gerecse már csak ilyen, tele van meglepetésekkel :) Ha nem veszed zokon viszont kijavítanálak, mert ez két szarvas a fotón, amit még inkább nagy szerencse így elcsípni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a helyesbítést, persze, hogy nem veszem zokon.
      És a látogatást is köszönöm!:)

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény