Éjszakai műszak

 A Városligeti Műjégpálya télen maga a felbolydult méhkas. Korcsolyázni vágyók, tanulók és szeretők ezrei fordulnak meg itt, hogy végtelen számú O betűt rajzoljanak a jégre.
(Zárójelben megjegyzem, lehet, hogy most senki semmit nem rajzol a jégre a téli kikelet miatt... A képek akkor készültek, amikor még valami hűvös féleség járta át lassan szekrénybe kerülő télikabátomat.)

Sajnos, én nem tudok korizni, mégis olyan jó volt nézni a rengeteg vidám arcot, ahogy a mozgás öröme egy hatalmas kacajjá növekedve ott lebegett a jégpálya felett, birkózva a köddel.
 Nem csak én élveztem a látványt és a hangulatot, sokan bámészkodtak a tómeder felett átívelő hídról. Mindenki megtalálta a maga szórakozását, sokan, ahogy én is, a képérzékelőt hívták segítségül a látvány megörökítéséhez. A fenti képen egy kolléga szintén érdekesnek találta az üres pályát is.:)

Ilyenkor persze, a gyorsan és kellemesen elrepülő idő alatt az embernek eszébe sem jutnak azok, akik ezzel rengeteget dolgoznak. Ez így normális, de én kíváncsi voltam a zárás utáni jégpályára.
Akkor, amikor a jégről kezdenek elszivárogni a tömegek, az épület egy apró zugában néhányan éppen dolgozni készülődnek. Azért, hogy másnap ismét a korié lehessen a főszerep.

Jön az éjszakai műszak...