
(Zárójelben megjegyzem, lehet, hogy most senki semmit nem rajzol a jégre a téli kikelet miatt... A képek akkor készültek, amikor még valami hűvös féleség járta át lassan szekrénybe kerülő télikabátomat.)
Sajnos, én nem tudok korizni, mégis olyan jó volt nézni a rengeteg vidám arcot, ahogy a mozgás öröme egy hatalmas kacajjá növekedve ott lebegett a jégpálya felett, birkózva a köddel.

Ilyenkor persze, a gyorsan és kellemesen elrepülő idő alatt az embernek eszébe sem jutnak azok, akik ezzel rengeteget dolgoznak. Ez így normális, de én kíváncsi voltam a zárás utáni jégpályára.
Akkor, amikor a jégről kezdenek elszivárogni a tömegek, az épület egy apró zugában néhányan éppen dolgozni készülődnek. Azért, hogy másnap ismét a korié lehessen a főszerep.
Jön az éjszakai műszak...

Nagyon hangulatos képek. Kicsit régi idők mozija érzést keltett bennem, jó volt nézni! :)
VálaszTörlésAz jó, mert szeretem a régi dolgokat.:) A régi fotókat is, bár ahhoz, hogy ezek is régiek legyenek, még nagyon sok víznek kell lefolyni a Dunán...:)
TörlésKöszönöm a látogatást és a véleményt!
az gáz, ha nem tudok mit mondani erre a képre? :)
VálaszTörlésNem, nem gáz.:) Melyikre?:)
TörlésAmikor a vendégek talán már alszanak és a város nagyja is, egyedül lenni a jégen csak te meg a gép .Csodálatos érzés ! Ahol előtte több százan-ezren voltak ott te vagy egyedül és csak rajtad múlik ,hogy ismét korcsolyázható legyen a jég.Minden egyes felújítás egy kihívás ahol törekszel a lehető legjobb tudásod szerint eljárni ,Nagyon szerettem csinálni ( Csubi a rolbás )
VálaszTörlésHello Csubi!
TörlésHasonló gondolatok jártak az én fejemben is, megpróbáltam elképzelni. A Műjégpályán csináltad ezt valamikor?
Köszi!