2014. január 18., szombat

A lámpagyújtogató


Budapest nem is lenne Budapest a rendkívül változatos hídjai nélkül. A turistáknak már ezek megérnek egy külön misét. Persze nekünk, magyaroknak is, de szerencsére mi gyakrabban láthatjuk őket.
Mindegyiket szeretem, mindegyiket másért.

Az Árpád híd a legkevésbé szép, de közlekedésileg talán a legfontosabb, és köze van a Margit-szigethez is.:) A Margit híd "mélyen" szép, magabiztosan, extrák nélkül. A Széchenyi lánchíd maga Budapest, antik darab. Az Erzsébet híd egyszerű és monumentális. A Szabadság híd ereje nevében rejlik, egyszerre régies és fiatalos. Ja, és kedvenc villamos vonalam halad át rajta.:) A Petőfi hídon sokszor átmegyek autóval, a kilátás páratlan, a város kapuja. A Rákóczi híd legjobban tetsző része rendkívül ötletes megvilágítása, világbajnok.:) A Megyeri hidat szinte mindennap láthatom, és soha nem fogok betelni a látványával. Nagy kár, hogy mindig az azt felépítő munkások jutnak eszembe, mert az ország vezetése hagyta, hogy teljesen hülyének nézzék őket.
De ez egy másik történet.
Legutóbbi bejegyzésemben a Margit hídról tettem fel néhány képet, ahogy a nap sugarai megpróbálnak életet lehelni az Idős Asszonyba a téli reggelen.
Aztán megfordultam, és ott volt maga a történelem. 
Margit Asszonyt megelőzve legrégebbi állandó hidunk. Bizonyos szempontból az "igazság bajnokának" is tekinthető, hiszen az első olyan közösségi létesítmény volt, ahol jobbágynak, polgárnak és földesúrnak egyaránt kötelező volt hídpénzt fizetnie.
De nem akarok történelem órát, volt részem benne jó sokat.:) Meg nálam ezt bárki sokkal jobban tudja.
Van viszont egy hülye kérdésem, amit rögvest meg is válaszolok, mert nem szeretnék Neked álmatlan éjszakát.:)
A kérdés: mi a közös az ebben a posztban látható öt fotón?
Nem volna nehéz, de mivel hangot nem hallok, emelkedő kezeket nem látok, rövid gondolkodási idő után elárulom.:)
Gondolkodási idő:
Az idő lejárt, elárulom hát, bár rájöhettél magad is.:)
Ahogy a képeket nézegettem, akkor tűnt fel nekem is, hogy mindegyiken olyan hatást kelt, mintha a híd sokat látott öntöttvas lámpái fel lennének kapcsolva (igaz, az egyiken csak elmosódottan). Minden képen láthatóak ezek a lámpák, ahogy a majdnem szembe sütő nap átvilágítja őket.
Egy, 150-200 évvel ezelőtti, nagyon fontos munka jutott eszembe róla, nem tudom, miért, csak úgy hirtelen. A lámpagyújtogató, aki este felgyújtotta, reggel pedig eloltotta a város gázlámpáit. 
Például a Lánchídon is...

4 megjegyzés :

  1. Tényleg jó összeállítás. És ahogy látom, Te is kedveled a hosszú optikákat :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, kedvelem őket!:)
      Köszönöm Gábor!

      Törlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény