2013. december 20., péntek

Amikor én még gyermek voltam...



Tegnap feltettem már néhány fotót az adventi vásár(ok)ról, ha nem láttad, itt nézheted meg. Maradt még egy pár, amelyekről úgy gondoltam, meg merem őket mutatni.
Ígértem továbbá, hogy néhány keresetlen sort írok hozzájuk.


Sajnos, a Karácsony értéke az évek során csökkent, ami annak köszönhető, hogy nagyon sokan nem értik, vagy nem akarják érteni, miről is szól ez az ünnep. Nagyon lesarkítva: többet ér egy gondos csomagolás, többet ér egy szerény vacsora együtt, többet ér egy igazi mosoly. Én így érzem, így gondolom.
De azért az emberek persze igyekeznek örömet szerezni a másiknak, és végül is ez a fontos. Ezt többféleképpen is megtehetik.

Nálunk, a családban fontos dolog volt a Karácsony, amikor gyerek voltam. Anyám és Apám is népes család tagja volt, így ez számunkra is egy össznépi esemény volt. Csodálatos élményeink kapcsolódnak ezekhez a délutánokhoz, estékhez. Karácsony egyik napján Anyám, másik napján Apám szüleinél gyűlt össze az egész család, minden évben. Örökre belém égett a varázs, ma is szinte gyerekként várom december 24. napját.

Szenteste délutánján Apám, miközben én a fürdőkádban ültem, csengőt vett magához, és eljátszotta a jóságos hangú Télapót. Ezt minden évben megismételte, amíg elhittem.:)
A fenyőfát is mindig Apámmal díszítettem fel.

Természetesen a gyerekek számára elsősorban a kapott ajándékok az igazán fontosak. Soha nem felejtem el, hogy az egyik évben egy igazi bőr focilabdát kaptam, amit még aznap este ki kellet próbálnunk a hóban. Nem tudtak lebeszélni róla, ismét Apám volt az áldozat.:)
Egy másik alkalommal egy Akai magnót vettek nekem, gyönyörű fa borítással. Két kazettát tettek még a csomagba szüleim a magnó mellé. Aznap este nagyon sokáig szólt a zene, nagyon boldog voltam.



Most már a család többi tagja arcának a fürkészése is örömet okoz. Jó érzés, hogy van aki szintén így gondolja, és örülünk, hogy együtt lehetünk.

Így most ugyanolyan izgalommal várom a Karácsonyt, mint akkor.
Akkor, amikor én még gyermek voltam...

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!






10 megjegyzés :

  1. Szia cerezo! Tetszenek a képeid,és a hozzáfűzött gondolatok!
    Valahol-valamikor átértékelődött az ajándék fogalma...sajnos!
    ..és igen! Nem a drága ajándék az ajándék! Ami feltűnt még,(saját képeimen is),az árusok arcán sehol nem láttam mosolyt..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Marcsi!
      Nagyon köszönöm!
      Kíváncsi voltam, mikor jegyzi meg valaki a nem túl vidám arcokat, valóban így éreztem én is. De nekik ez csak munka, kemény munka és rengeteg türelem. Képzeld el, mikor már 528. alkalommal fényképeznek bele az arcába...:)

      Törlés
  2. Remek képek, megint! A 3. fotóhoz vissza-visszatérek... mert nagyon jó! A tükörben látszódó arc, a mögötte látható környezet fésületlenségével - kiváló!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök ismételt látogatásodnak, nagyon köszönöm!:)

      Törlés
  3. Igen..már nem ugyanolyan a Karácsony...!Sokan már nincsenek velünk..csak a szivünkben ,emlékeinkben..!Mindig hullt a hó,templomba mentünk..és amikor hazaértünk..ott volt a Karácsony maga,illatokkal,meleg tűzzel,forralt borral,kolbászillattal,meg kocsonyával..!A szemek csillogtak..a lelkek megnyugodtak!Boldog karácsonyt!.."Cerezo"..<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy a gondolataidat is leírtad!
      Boldog Karácsonyt!

      Törlés
  4. Tetszik a képes beszámolód a vásári forgatagról! Sokat változott a világ körülöttünk és persze felnőttünk, de az, hogy milyenné tesszük az ünnepeinket és persze a hétköznapjainkat nagyrészt rajtunk múlik. Nagyszerű dolog, ha ebben a rohanó, személytelen világban meg tudjuk őrizni és tovább tudjuk adni gyerekeinknek a számunkra fontos értékeket, és valódi ünnepként megélni az együtt töltött perceket. Boldog, békés ünnepet kívánok neked és szeretteidnek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szilvia, abszolút egyetértünk. Minden a fejünkben dől el, de ezeket a gyerekkorban kapott jó vagy rossz élmények erősen meghatározzák.
      Köszönöm, és boldog Karácsonyt!

      Törlés
  5. Karácsony, körülálljuk a fát. apa, anya, nagymamák és 3 gyerekem. (no meg a kutya) égnek a lámpák, ajándékok a fa alatt, énekeljük a Csendes éjt. Amikor vége a dalnak, a gyerekek engedélyt kapnak, hoyg fához szaladjanak. A legkisebb ér oda elsőnek, elbűvölve nézi a fát, a ragyogó díszeket, a gyertyákat. Neki ez volt akkor a csoda. A két nagyobb persze ezerrel rontott az ajándékokra, percek alatt megnyúzták őket, mi meg csak néztük ezt a pillanatnyi örömöt az arcukon. Azt gondolom, hogy annak a csodának a hangulata és megélése, ami a legkisebbem arcán volt, mégis azóta is minden karácsonyunkban jelen van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ilyen pillanatokért érdemes élni...:)
      Pontosan ez a Karácsony varázsa, és ő is biztosan örökké emlékezni fog rá.

      Törlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény