2013. szeptember 15., vasárnap

Indafotóbringázás, avagy elment a nyár

De nagyon durván. Nem így szerettük volna ezt a búcsúzkodást. Inkább fehér zsepinket lengetve, elérzékenyülve, pityeregve.

Hát nem pityeregtünk. Az állkapcsunk ritmikusan csattogott, nem volt melegünk. Ha nem a vacogással voltunk elfoglalva, akkor nevettünk saját magunkon, az egész helyzeten.

Miután kilencen összegyűltünk és ott álltunk Agárdon az esőben, úgy döntöttünk, kivesszük a bicikliket a kölcsönzőből. Ha már itt vagyunk, meg hát bíztunk a jobb időben. Tévedtünk. Vizes póló verseny volt, de nem napszemüvegben...

Ott álltunk a bringákkal a szakadó esőben, és arra gondoltam, nem vagyunk normálisak. Egy vendéglátó egységben kezdtük hát túránkat, várva, hogy Esőisten megkönyörül rajtunk.

[caption id="attachment_1342" align="alignnone" width="768"] Kint esik[/caption]

[caption id="attachment_1343" align="alignnone" width="768"] Vidáman telt az idő[/caption]

Megkönyörült, de csak azért, hogy miután kimerészkedtünk, még nagyobb csapást mérjen ránk. Szívatnak, anyám, stop. Küldj még meleg ruhát, szárazat, stop.

Vidám hangulatban(!) tekertünk, nyakunkban süvített a szél. Első megállónk éppen úgy esett, amikor csak szemerkélt az eső. Egy nagy tisztáson és a madárkilátónál álltunk meg. Ettünk, ittunk, fotóztunk.

[caption id="attachment_1344" align="alignnone" width="768"] Örültünk, hogy nem szakad[/caption]

[caption id="attachment_1345" align="alignnone" width="768"] Fotóztunk is[/caption]

Sajnos, nagyon kevés helyen volt értelme egyáltalán megállni. Próbáltunk nejlonzacskót húzni a gépekre, de nem volt az igazi. Pákozdon megint úgy esett, azon gondolkodtam, hova kellene behúzódni. Pont szembe jött Piedone kocsmája, de láttam néhány Piedone-szerű helyi lakost, inkább továbbmentünk. Menet közben kerekre nyílt szemek kísérték minden mozdulatunkat.

[caption id="attachment_1348" align="alignnone" width="768"] Parking[/caption]

[caption id="attachment_1349" align="alignnone" width="768"] Ellenőrzés[/caption]

[caption id="attachment_1346" align="alignnone" width="768"] Szembe jött az eső[/caption]

[caption id="attachment_1347" align="alignnone" width="768"] Volt, aki imádta az időjárást. De a másik oldalra születni kell...[/caption]

Pákozd után fel/lementünk a Szúnyog-szigetre, ahol annyira esett, hogy a parton, a hajóállomásnál be kellett állnunk a fedett részre. Arra gondoltunk, bemegyünk az itt található csárdába, eszünk valamit, megmelegszünk, hátha addig eláll az eső. Nem melegedtünk meg, mert odabent nem volt hely... Leültünk hát kint, a friss levegőn, a szemben ülő szaktársaknak a baráti szél az esővizet a nyakába fújta.

Mire végeztünk, elállt az eső! Strandolásról azonban szó sem lehetett. Tovább tekertünk, a túra legszebb részein.  Előtte azonban még megálltunk egy jópofa, hosszú stégnél, és marháskodtunk egyet. Készült csoportkép, modellfotó, rengeteget kattogtak a zárak. A néhány méterre szorgoskodó három pecás néha furcsán nézett ránk...

[caption id="attachment_1351" align="alignnone" width="768"] A csapat[/caption]

[caption id="attachment_1350" align="alignnone" width="768"] A kifutón[/caption]

[caption id="attachment_1352" align="alignnone" width="768"] Gurulás[/caption]

Nemsokára meglett a jutalmunk. Az idő határozottan jobb lett, és a partra letérve gyönyörű fények fogadtak minket. Bringa röpült (a kölcsönzős talán nem olvassa...;)), táska röpült, mindenki rávetette magát a látványra.



Itt már nem sok időnk volt, még le kellett adni a bicókat. Kicsit felgyorsultunk, egyszer ugyan még megálltunk a víz mellett, de a társaságon már a fáradtság jelei mutatkoztak.

[caption id="attachment_1358" align="alignnone" width="768"] Utolsó fotó, elment a nyár[/caption]

Leadtuk a bringákat, a kölcsönzős szerint sokat gondoltak ránk napközben, mit csinálhatunk az esőben. Hát bringáztunk!:)

Lala barátom lánya, a 9 éves Eszter kapott egy kitűzőt is a biciklikölcsönzőt üzemeltető úriembertől, "Én, Eszter, körbebicikliztem a Velencei-tavat (30 km)" felirattal. Nálam Ő volt a nap hőse, egyetlen zokszó, panasz nélkül tekert az esőben, és élvezte! De a túra minden résztvevője egy olyan élménnyel gazdagodhatott, amilyet ritkán élhet át. A meleg szoba helyett rossz időben is a biciklizést választották. Remek társasággal, tartalmasan töltöttem ezt a csúnyácska szombati napot.

És a nyár elment, azt hiszem mindannyian emlékezni fogunk rá...:)

- cerezo -

 

 

 

 

 

4 megjegyzés:

  1. Ebből a posztból is kiderül, hogy a jó kedv nem függ az időjárástól :) A viharos ég pedig hálából csodaszép színekkel és fényekkel ajándékozott meg egyik-másik képnél!

    VálaszTörlés
  2. Igen, általában nem függ, de mindenképpen fejben dől el a dolog.:)
    Emlékezetes túra volt, köszönöm!

    VálaszTörlés
  3. O ó, hát ez nem volt semmi. Irigyellek benneteket meg nem is, inkább a társaságot, a hangulatot, az esőt már kevésbé.

    VálaszTörlés
  4. Köszönjük Tibor, csak a szépre emlékezünk...:)
    A társaság valóban mindent feledtetett.

    VálaszTörlés