2013. szeptember 15., vasárnap

Indafotóbringázás, avagy elment a nyár

De nagyon durván. Nem így szerettük volna ezt a búcsúzkodást. Inkább fehér zsepinket lengetve, elérzékenyülve, pityeregve.

Hát nem pityeregtünk. Az állkapcsunk ritmikusan csattogott, nem volt melegünk. Ha nem a vacogással voltunk elfoglalva, akkor nevettünk saját magunkon, az egész helyzeten.

Miután kilencen összegyűltünk és ott álltunk Agárdon az esőben, úgy döntöttünk, kivesszük a bicikliket a kölcsönzőből. Ha már itt vagyunk, meg hát bíztunk a jobb időben. Tévedtünk. Vizes póló verseny volt, de nem napszemüvegben...

Ott álltunk a bringákkal a szakadó esőben, és arra gondoltam, nem vagyunk normálisak. Egy vendéglátó egységben kezdtük hát túránkat, várva, hogy Esőisten megkönyörül rajtunk.

[caption id="attachment_1342" align="alignnone" width="768"] Kint esik[/caption]

[caption id="attachment_1343" align="alignnone" width="768"] Vidáman telt az idő[/caption]

Megkönyörült, de csak azért, hogy miután kimerészkedtünk, még nagyobb csapást mérjen ránk. Szívatnak, anyám, stop. Küldj még meleg ruhát, szárazat, stop.

Vidám hangulatban(!) tekertünk, nyakunkban süvített a szél. Első megállónk éppen úgy esett, amikor csak szemerkélt az eső. Egy nagy tisztáson és a madárkilátónál álltunk meg. Ettünk, ittunk, fotóztunk.

[caption id="attachment_1344" align="alignnone" width="768"] Örültünk, hogy nem szakad[/caption]

[caption id="attachment_1345" align="alignnone" width="768"] Fotóztunk is[/caption]

Sajnos, nagyon kevés helyen volt értelme egyáltalán megállni. Próbáltunk nejlonzacskót húzni a gépekre, de nem volt az igazi. Pákozdon megint úgy esett, azon gondolkodtam, hova kellene behúzódni. Pont szembe jött Piedone kocsmája, de láttam néhány Piedone-szerű helyi lakost, inkább továbbmentünk. Menet közben kerekre nyílt szemek kísérték minden mozdulatunkat.

[caption id="attachment_1348" align="alignnone" width="768"] Parking[/caption]

[caption id="attachment_1349" align="alignnone" width="768"] Ellenőrzés[/caption]

[caption id="attachment_1346" align="alignnone" width="768"] Szembe jött az eső[/caption]

[caption id="attachment_1347" align="alignnone" width="768"] Volt, aki imádta az időjárást. De a másik oldalra születni kell...[/caption]

Pákozd után fel/lementünk a Szúnyog-szigetre, ahol annyira esett, hogy a parton, a hajóállomásnál be kellett állnunk a fedett részre. Arra gondoltunk, bemegyünk az itt található csárdába, eszünk valamit, megmelegszünk, hátha addig eláll az eső. Nem melegedtünk meg, mert odabent nem volt hely... Leültünk hát kint, a friss levegőn, a szemben ülő szaktársaknak a baráti szél az esővizet a nyakába fújta.

Mire végeztünk, elállt az eső! Strandolásról azonban szó sem lehetett. Tovább tekertünk, a túra legszebb részein.  Előtte azonban még megálltunk egy jópofa, hosszú stégnél, és marháskodtunk egyet. Készült csoportkép, modellfotó, rengeteget kattogtak a zárak. A néhány méterre szorgoskodó három pecás néha furcsán nézett ránk...

[caption id="attachment_1351" align="alignnone" width="768"] A csapat[/caption]

[caption id="attachment_1350" align="alignnone" width="768"] A kifutón[/caption]

[caption id="attachment_1352" align="alignnone" width="768"] Gurulás[/caption]

Nemsokára meglett a jutalmunk. Az idő határozottan jobb lett, és a partra letérve gyönyörű fények fogadtak minket. Bringa röpült (a kölcsönzős talán nem olvassa...;)), táska röpült, mindenki rávetette magát a látványra.



Itt már nem sok időnk volt, még le kellett adni a bicókat. Kicsit felgyorsultunk, egyszer ugyan még megálltunk a víz mellett, de a társaságon már a fáradtság jelei mutatkoztak.

[caption id="attachment_1358" align="alignnone" width="768"] Utolsó fotó, elment a nyár[/caption]

Leadtuk a bringákat, a kölcsönzős szerint sokat gondoltak ránk napközben, mit csinálhatunk az esőben. Hát bringáztunk!:)

Lala barátom lánya, a 9 éves Eszter kapott egy kitűzőt is a biciklikölcsönzőt üzemeltető úriembertől, "Én, Eszter, körbebicikliztem a Velencei-tavat (30 km)" felirattal. Nálam Ő volt a nap hőse, egyetlen zokszó, panasz nélkül tekert az esőben, és élvezte! De a túra minden résztvevője egy olyan élménnyel gazdagodhatott, amilyet ritkán élhet át. A meleg szoba helyett rossz időben is a biciklizést választották. Remek társasággal, tartalmasan töltöttem ezt a csúnyácska szombati napot.

És a nyár elment, azt hiszem mindannyian emlékezni fogunk rá...:)

- cerezo -

 

 

 

 

 

4 megjegyzés :

  1. Ebből a posztból is kiderül, hogy a jó kedv nem függ az időjárástól :) A viharos ég pedig hálából csodaszép színekkel és fényekkel ajándékozott meg egyik-másik képnél!

    VálaszTörlés
  2. Igen, általában nem függ, de mindenképpen fejben dől el a dolog.:)
    Emlékezetes túra volt, köszönöm!

    VálaszTörlés
  3. O ó, hát ez nem volt semmi. Irigyellek benneteket meg nem is, inkább a társaságot, a hangulatot, az esőt már kevésbé.

    VálaszTörlés
  4. Köszönjük Tibor, csak a szépre emlékezünk...:)
    A társaság valóban mindent feledtetett.

    VálaszTörlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény