2013. március 30., szombat

Ahol megállt az idő - Az Epreskert

A blog elindításakor is volt már egy-két kósza gondolatom, a majdani bejegyzésekkel kapcsolatban. Ez, a mostani volt az egyik.

Talán legnagyobb fotó-élményem volt ez az alig több, mint másfél év alatt, amióta kattogtatok. Pedig hát..., jártam sok szép helyen. Mégis... Az Epreskert neve hallatán is a jóleső hideg futkos a hátamon.

Tavaly szeptemberben sikerült bejutnom ide, a Terézvárosban, a Kmety utcában található területre. Láttam pár képet előtte, amik nagyon tetszettek, ennyi. Mikor beléptem ide, mintha egy tündér meglegyintett volna... Számomra is megállt az idő, arra a néhány órára mindenképpen. Beléptem az időgépbe, és utaztam egyet azzal a sok művésszel, művésznövendékkel, akik itt töltötték napjaikat.

Ott hevertek mindenütt a művészet "áldozatai". A látványuk, és az egész Kert látványa a döbbenetet írta az arcomra. Az első percekben még a fényképezőgépről is megfeledkeztem. De aztán kattogott rendesen...



Ezen a helyen korábban egy eperfaliget állt, amelyet Stróbl Alajos hozatott rendbe. Stróbl rendkívüli tehetsége és egyénisége nem csak szobrászatában, hanem életvitelében, környezetalakításában is megmutatkozott. Reggelente kürtszó mellett kilovagolt az Epreskertből, hatalmas jelmezes művészestélyeket szervezett, növendékeivel és vendégeivel történelmi jeleneteket adott elő. Műtermében aranyhalas medencében szökőkút volt, és különféle állatok , majmok, pávák , őz és gólya sétáltak kertjében .



Az Epreskertet megtöltötte számára kedves építményekkel, műtárgyakkal. Antik, középkori és reneszánsz műtárgyak másolataival rendezte be környezetét. A különös, bizarr, ugyanakkor hatalmas fák árnyékolta nyugalmat sugárzó környezet vonzotta a művészet iránt érdeklődőket. Főrangú és nagypolgári látogatói voltak a kertnek, de Ferenc József is több ízben ellátogatott az Epreskertbe.



Szép lassan műtermek és iskolák alakultak. Benczúr Gyula, Feszty Árpád, Lotz Károly, és még mások is alkottak és tanítottak itt.



1908-ban a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola nevet viselte az intézmény. Lényegét tekintve azonban a tanár- és a művészképzés különálló maradt. Az első világháború alatt a hallgatók nagy része a frontra került, az épületben hadikórházat rendeztek be. A menzát hadbavonultak ellátatlan gyermekeinek az étkeztetésére használták. A tanítás fűtetlen bérelt helyiségekben, a legnagyobb anyagi nehézségek között , három hónapos kurzusokban folyt. Egyes tanszékeken szünetelt a munka.



Az 1919/1920-as tanév megindulásakor teljes zűrzavar uralkodott a Főiskolán. A hadikórház helyébe karhatalmi alakulatok telepedtek be az épületbe. 1920-ban a kormányzat Lyka Károly művészeti írót bízta meg a Főiskola újbóli megszervezésével.



A második világháború válságos helyzetet teremtett a Főiskolán. Az 1944/1945-ös tanév emiatt nem indult meg.



A hatvanas években megerősödött a restaurátorképzés. A Restaurátor Tanszék, majd Intézet festő-, kőszobrász-, faszobrász- restaurátorokat képez. A tárgyrestaurátorok képzése levelező tagozaton folyik.

A hatvanas, hetvenes években teljesedett ki a Barcsay Jenő nevéhez fűződő művészeti anatómia tanítási módszer, amely azóta is számos külföldi hallgatót vonz az intézménybe.

1971-ben a főiskola egyetemi rangot kapott. A nyári művésztelepi gyakorlatot a hallgatók 1972 óta az intézmény tihanyi művésztelepén tölthetik. 1978-79-től először posztgraduális képzés keretében, majd önálló szakként megindult a díszlet és jelmeztervezők oktatása. Ma Látványtervező Tanszéken nappali tagozaton képezik a növendékeket.



A főváros otthont adott a képzőművészet intézményeinek a múlt század végén, és ezzel lehetővé tette, hogy szinte a magyar képzőművészet egésze a Terézvárosból induljon el a magyar és nemzetközi hírnév felé. A Magyar Képzőművészet Főiskola épületegyüttese, az Epreskert "elvarázsolt" időtlensége mellett a művésztanárok és a mappáikat cipelő hallgatók állandó jelenléte hozzánőtt az Andrássy út megszokott képéhez.

Ma a Magyar Képzőművészeti Egyetem területe.



Elvarázsolt a Kert hangulata, remélem ezt a képeken valamennyire sikerült visszaadnom. Halkan súgom, akit érdekel, meghallja. Valószínűleg a Kulturális Örökség Napján, szeptemberben szabadon járhat-kelhet itt az ember.:)

[gallery type="slideshow" ids="388,391,387,389,392,393,394,390,395,399,400"]

- cerezo -

4 megjegyzés :

  1. Elvarázsolt engem is az Epreskert, itt tényleg megállt az idő. Külön köszönet a leírásért. Feltétlenül el fogok ide menni :)

    VálaszTörlés
  2. Én is! Még párszor...:) Én köszönöm a figyelmedet!

    VálaszTörlés
  3. Én mindig csak kívülről kukucskáltam be, épp ezért köszönöm a kalauzolást... Csoda hogy nem jártam még itt, mivel meglehetős számú szobrász és festő ösmerösöm van. Van is, aki itt tevékenykedett:)

    VálaszTörlés
  4. Csuda egy hely, elvarázsolt egyből.:)
    Én köszönöm!

    VálaszTörlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény