A friss kenyér illata

Jó dolgom van.

Minden reggel házilag sütött kenyeret vihetek magammal. Ilyen kenyeret egyetlen boltban, pékségben sem kapni.

A kedvesemmel ketten, nem túl igazságos munkamegosztásban készítjük. Én a könnyebb részét végzem, és "hatalmas tenyeremmel" összedolgozom az alapanyagokat, begyúrom a tésztát. Ezután kifújom magam, meg a tészta is. Egy nagy műanyag "vájlingban" nyugalmat talál, szétterül, lassan megkel. Felkészül a költözésre. Alíz költözteti, háromfelé szedve, három egyforma sütőformába. Ők hárman nem örülnek neki, állandóan megpróbálnak kimászni a formából. Tudják, mi vár rájuk. Jön a melegfront. Amikor a sütőből egyre sűrűbben hallható a jajveszékelés, Alíz megszánja őket, és véget vet kínjuknak. De a szépségért bizony meg kell szenvedni. Mindhárman gyönyörűek, szinte kicsattannak az egészségtől. Nagy lendülettel kifordulnak a formákból és élvezvén a pillanatot, magukat büszkén mutogatva kiterülnek a tálcán. Hogy ne essen bajuk a hirtelen jött hidegfront miatt, Alíz konyharuhával gondosan betakargatja őket.

És a friss kenyérillat csak úgy árad belőlük. Csoda, hogy az embernek megjön az étvágya?



- cerezo -