2013. március 31., vasárnap

A friss kenyér illata

Jó dolgom van.

Minden reggel házilag sütött kenyeret vihetek magammal. Ilyen kenyeret egyetlen boltban, pékségben sem kapni.

A kedvesemmel ketten, nem túl igazságos munkamegosztásban készítjük. Én a könnyebb részét végzem, és "hatalmas tenyeremmel" összedolgozom az alapanyagokat, begyúrom a tésztát. Ezután kifújom magam, meg a tészta is. Egy nagy műanyag "vájlingban" nyugalmat talál, szétterül, lassan megkel. Felkészül a költözésre. Alíz költözteti, háromfelé szedve, három egyforma sütőformába. Ők hárman nem örülnek neki, állandóan megpróbálnak kimászni a formából. Tudják, mi vár rájuk. Jön a melegfront. Amikor a sütőből egyre sűrűbben hallható a jajveszékelés, Alíz megszánja őket, és véget vet kínjuknak. De a szépségért bizony meg kell szenvedni. Mindhárman gyönyörűek, szinte kicsattannak az egészségtől. Nagy lendülettel kifordulnak a formákból és élvezvén a pillanatot, magukat büszkén mutogatva kiterülnek a tálcán. Hogy ne essen bajuk a hirtelen jött hidegfront miatt, Alíz konyharuhával gondosan betakargatja őket.

És a friss kenyérillat csak úgy árad belőlük. Csoda, hogy az embernek megjön az étvágya?



- cerezo -

4 megjegyzés :

  1. Nincs is jobb, mint a házi! Igaz ez a kenyérre éppen úgy, mint a gyümölcspárlatokra:) Ismersz, folyékonyan szeretem ezeket a gyümölcsöket:) Régen mi is sok kenyeret sütöttünk, isteni volt!:)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon guszta, ügyesek vagytok :)

    VálaszTörlés
  3. Igen, a gyümölcspárlatoddal már sikerült megismerkednünk...:)

    VálaszTörlés
  4. Köszönjük szépen!:)

    VálaszTörlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény