2013. március 22., péntek

"...ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek."

A korábbi bejegyzésben írtam már a zsidók hozzáállásáról, gondolkodásáról a halálról, szeretteik elvesztésekor. Szimpatikus számomra az az alapgondolat, hogy a halál az élet része, a gyermekek már ezt látják a családban, így nevelik őket. A lehető leghamarabb igyekeznek túllépni a megrázkódtatáson, hiszen az élet megy tovább.

A halál önmagában nem tragédia. ”Tragikus halál” alatt a túlságosan korán, váratlanul vagy szerencsétlenség által bekövetkezett halált értjük. A jó egészségben, testi-lelki erőben eltöltött, jó cselekedetekben gazdag, hosszú életet követő békés halál sohasem tragikus, akármekkora veszteséget és bánatot okoz is.



A legfontosabb régi előírás, hogy ha meghalt valaki, a lehető leggyorsabban el kell temetni. Még aznap, de szombat előtt mindenképpen. A temetés halogatása sérti a halott iránti kötelező kegyeletet. Régen, kis zsidó községekben, az aznapi temetésnek nem volt akadálya. (!!)



A hamvasztás tilos. A halottat földbe kell eltemetni.
A kohének ( főpapok, a szellemi munkában voltak foglalatosak, ők tanították a népet Isten törvényeire) és családjuk sírjai rendszerint a temető legelső sorában vannak hogy oda - az elkülönített rész szélére - még beléphessenek. Külön helyre szokták eltemetni a rabbikat is, a temető legelső soraiban, ugyanitt vannak a sírjai a hitközségi vezetőknek. Egyébként pedig az elhalálozás időrendje szerint kell kijelölni az új sírokat. Két sír között, akármilyen kevés a hely, legalább hathüvelyknyi távolságnak kell lennie. Ha hely hiányában, mint Prágában, egymás fölé temetik a halottakat, ugyanezt a határt kell megtartani függőlegesen is. A sírok körül a gyakori vaskerítés tulajdonképpen nem más, mint ez a rituális határ. Ortodox vagy szigorúbban hagyományos községekben rendszerint gondosan megtartják a temető felosztását két térfélre, női és férfi oldalra. Előfordul, hogy férj és feleség nem kerülhet egymás mellé emiatt. De nem egyszer kivételt tesznek. A közös sír nem szokás, legfeljebb kriptákban. A családi kripták terjedése a 20. század első felében tehát részben épp a konzervatív temetkezési szokásoknak köszönhető. Ügyelni kell arra, hogy akik életükben ellenségek voltak, ne kapjanak egymás mellett helyet halálukban sem. A más vallásra tért zsidókat rendszerint a temető egyik sarkába temetik. Külön helye van a halva született gyermekeknek; velük egy számba veszik azokat is, akik egy hónapos koruk előtt haltak meg. Szintén a temető egy elkülönített részébe temetik azokat, akik nem zsidóval kötöttek házasságot, illetve öngyilkosság következtében hunytak el.



Még két apróságot találtam nagyon érdekesnek.

A temető hagyományosan legyen messze a várostól. Rögtön a bejáratnál van a szertartási épület. A ravatalozó, eredeti értelmében, nem jó elnevezés, mert zsidó temetésen a búcsúztatás szertartásai mindig a már lezárt és letakart koporsó előtt folyik.

A temető természetes növényzetét nem irtják.Az egyik legalapvetőbb tiltás, hogy a temető növényzetét, a fákat és bokrokat nem szabad gondozni, még füvet sem lehet nyírni. Azért ez előbb-utóbb dzsungelt eredményezne, természetesen a temető nagy része gondozott volt, de főként a hátsóbb részeken található sorok között szó szerint csapást vágtak, hogy meg lehessen közelíteni a sírokat.

[gallery type="rectangular" ids="303,304,305,306"]

Hát, nagyjából ennyi információt sikerült összecsipegetnem, amiről úgy gondoltam, mások is érdekesnek találhatják.

Kellemes séta és hasznos látogatás volt ez számomra. Titkon remélem, talán egyszer egy hagyományos zsidó közösség napjaiba, életének vidámabb részébe is bepillanthatok majd. Persze fényképezőgéppel...

[gallery type="slideshow" ids="316,317,313,314,315,312,311,321,320,319,318,310,322,323"]

- cerezo -

7 megjegyzés :

  1. Kösz, érdemes volt elmenni, én is okosabb lettem.:-)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szép sorozat lett ebből a témából!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép sorozat lett ebből a témából! A zsidó temetők hangulata utánozhatatlan...

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm Luca! Tényleg más volt... Neked is ajánlom!:)

    VálaszTörlés
  5. Jó volt a folytatás is, én is okosabb lettem. Gyerekkoromban a szomszédoktól mindig maceszt kaptam, nagyon szerettem. Persze akkor azt nem tudtam, hogy zsidó család. Mint ahogy azt sem, hogy miért esznek húsvétkor maceszt. Talán legközelebb a zsidó konyháról fogsz nekünk írni :)

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm Éva, igen, rendesen utána kellett olvasni a dolgoknak...:-) Így utólag kicsit "megvilágosodtam", és még érdekesebb volt az egész séta.
    A zsidóknál nagy téma az evés, abból kijönne pár bejegyzés.:-) Ha saját fotókkal tudom illusztrálni, egyszer talán...:-)

    VálaszTörlés

Korábbi bejegyzések

Üzemeltető: Blogger.

Rendszeres olvasók

Bejegyzés értesítő e-mail-ben

Rólam ennyit

Fotóm
Budapest, Hungary
„A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.” Caspar David Friedrich Azt hiszem, ez a fotózásra is igaz...

Bloggyűjtemény