2020. december 6., vasárnap

Mik azok a csillámpónik?


VIVITAR SERIES 1 28-105/2.8-3.8

*Az utóbbi hónapokban bizony elhanyagoltam a fiamat. Nincs mese, az üzletből vissza kell venni, nem minden a pénz. Az én fiam, és nemsokára kezelheten kamasz, majd felnőtt lesz belőle. Az idő csak repül...*

Ez járt Ónozó Ottó fejében, miközben kinyitotta a konyha asztalon heverő Börzsöny túrista térképet, amelyet tegnap az irodából hazafelé jövet vásárolt a könyvesboltban. Újabban nem volt már nagy túrázó. Találomra, csukott szemmel rábökött a térképre. Feketevölgy. Oda fogja elvinni a fiát következő hétvégén. Csak ketten, apa és fia.


VIVITAR SERIES 1 28-105/2.8-3.8

Ónozó régivágású pali volt. Hat éve vált el feleségétől. Egyetlen gyermekük, KisOttó, nagyon megszenvedte a válást. A mindig eleven, örökmozgó gyerekből csendes, visszahúzódó, kortársaihoz képest komoly ember lett. Szeméből eltűnt a huncut csillogás.
Ottó összeomlott. Sajnálta fiát, önmagát, még volt feleségét is. Emberekkel nagyon ritkán találkozott, egyre több időt töltött az irodában. Könyvelő vállalozása, amibe sok-sok évvel ezelőtt egy barátjával vágott bele, rohamos fejlődésnek indult. Alkalmazottakat kellett felvenniük, az üzlettárs közben kilépett a buliból. Ottó általában estig dolgozott, az üzlet viszont jól ment.


VIVITAR SERIES 1 28-105/2.8-3.8


VIVITAR SERIES 1 28-105/2.8-3.8

Amikor KisOttó még tényleg kicsi volt, rengeteget jártak kirándulni. Azt akarták, hogy a gyerek szeresse a természetet, szeresse a mozgást. Mindannyian imádták ezeket a hétvégéket. Mindig vittek magukkal egy hátizsáknyi szendvicset, akkor nekik az volt a világ legjobb kajája. Boldogok voltak.
Válás után is néha elmentek együtt, hármasban, de az már nem olyan volt. Ők legalábbis úgy érezték. A fiúk szemébe viszont ilyenkor mindig visszatért az élet, a csibészség.


Samyang 14/2.8

Ónozó két hetente hétvégekre hozhatta el magához a gyereket. Mivel rengeteg munkája volt, gyakran hétvégén is dolgozott. Ha nála volt KisOttó, egyre többször fordult elő, hogy beültette őt a tévé elé vagy olvasott, mindig hozott magával könyvet. Úgy látta, KisOttó nem bánta, soha nem unatkozott.

Egyszer egy ügyfele megkérdezte tőle, mikor lesz nála a srác. 
"Pont most hétvégén", mondta Ottó. 
"És hová fogod elvinni?" 
"Ööö..., nem tudom...",válaszolta bizonytalaul. 
"Micsoda Öregem? Nem csináltok programot? Otthon ültök?" 
"De hát jól eltöltjük az időt..."
"Tényleg?", a kuncsaft magára kapta kabátját, majd egyenesen a szemébe nézett. "Ez egy fiú Ottókám. A te fiad!"


VIVITAR SERIES 1 28-105/2.8-3.8

Ottó olvasott róla, hogy a túrista útvonalakat is digitalizálják, de ez hosszú évek munkája lesz. Nem számított rá, hogy van olyan erdőszakasz, ahol már üzembe helyezték a tartalmakat.
Ahogy ott álltak Feketevölgyben, nagyon megijedt. Egy hatalmas kapu volt előttük, azon pedig egy kis terminál. Ő most hogy fogja ide bevinni a fiát? Azt sem tudta, hogy keltse életre ezt a képernyőt. Istenem, miért nem a Pilist választotta?


VIVITAR SERIES 1 28-105/2.8-3.8

KisOttó megérintette a kijelzőt. Egy felirat jelent meg: 
"Üdvözöljük Feketevölgyben! A belépő jegy felnőtteknek 3000 Ft, gyermekeknek 2000 Ft. 12 éven aluli gyermekenek a túra ingyenes. Kérem, nyomja meg a TOVÁBB gombot, majd a pénzt helyezze a nyílásba. Kérem, pontos összeget helyezzen be, az automata visszaadni nem tud."
"Apa, tegyél be 5000 ft-ot!" A gyerek arcán izgatottságot látott.
Ónodi betolta a pénzt. odabentről csörömpölés hallatszott.
"Kérem, válasszon pályát! 
  1. virágos völgy,
  2. völgy patakkal, kisebb méretű sziklákkal, kövekkel,
  3. völgy hatalmas sziklákkal,
  4. völgy hatalmas sziklákkal, viharban."
KisÓttó a 3. vagy 4. pályát választotta volna, Ónodi gyorsan megnyomta a 2. gombot. Szíve szerint az elsőt választotta volna, de nem akart nagyon beégni a fia előtt. 
Nem tudta elképzelni, mi történik odabent, de olyan érzés volt, mintha a föld remegett volna.

"Kérem, válasszon élőlény csoportot!
  1. törpikék,
  2. óriások,
  3. csillámpónik,
  4. orkok."
Ottó megint a kettest nyomta. "A legkisebb rossz", gondolta. "De mik azok a csillámpónik?" Nem kockáztatott.

"Kérem, válasszon időpontot!
  1. 1910,
  2. 1940,
  3. 1970,
  4. 2010."
Most a hármast választották, rövid tanakodás után. Egyetértettek abban, hogy az időgépekben nem szabad nagyon régre visszamenni. 1970 izgalmasnak tűnt. Ottó kedvenc zenéi is ekkorra datálódtak.

"Köszönöm! Jó szórakozást, kellemes túrázást kívánunk!"
A kapu kinyílt, de ahogy beléptek, dörögve be is csapódott.
Egy kedves erdei kisvasút első megállója előtt álltak.


Leitz Wetzlar Elmaron 150/2.8

Csodálatos volt a környezet. Késő ősz, kora tél volt, a fákon már csak nagyon kevés levél maradt. A földön viszont mindenütt levélszőnyeg. Bár Ónozó ezek után azt is el tudta képzelni, hogy az erdő sem valódi. De ezt nem tudná hogyan magyarázni.
Barátságosan csörgedezett a Csarna-patak. Azért ebbe a csomagba egy kis napfényt adhattak volna. "Az biztos csak a virágos völgyhöz jár...", gondolta Ónozó.
Ahogy elindultak a patak mellett, éktelen ordítozást hallottak, nem túl messziről. Orkok bukkantak elő a fák közül. Nagyon sok.
Apa és fia gyorsan bebújtak egy-egy szikla mögé.
"De hát mi nem kértünk orkokat!" Ónozó a döbbenet és a félelem között félúton próbálta kitalálni, hogy most mi a szart fognak csinálni.
Tovább nem jutott, mert egy csilingelő női hang túlkiabálta az ork horda hőbörgését: 
"Az orkokat kérem a 4. helyszínre! Az orkokat kérem a 4. helyszínre! Az óriásokat a 2. helyszínre kérem! Óriások a 2. helyszínre!"
Az orkok hirtelen, szinte varázsütésre eltűntek.


VIVITAR SERIES 1 28-105/2.8-3.8


VIVITAR SERIES 1 28-105/2.8-3.8


VIVITAR SERIES 1 28-105/2.8-3.8


VIVITAR SERIES 1 28-105/2.8-3.8

A túra további része viszonylag kellemesen telt. A gyerek nagyon élvezte, folyamatosan ugrabugrált a síneken. Több helyen a sín és a patak keresztezték egymást, ilyenkor köveken vagy kidőlt fatörzseken kellett a patak túlsó oldalára jutni. A kövek sok helyen csúsztak a sima felületükre ráfagyott víztől. Ónozónak nehezére estek ezek az átkelések.
Óriásokkal nem találkoztak, legalábbis szemtől szemben nem. Két alkalommal láttak óriást biztos távolságból. Először két behemótot vettek észre, amint egy nagyobb kerek kővel labdáztak, azt dobálták egymásnak. Hancúrozásuk nyomán kő kövön nem maradt. Vidám kacagásuk visszhangként tekergett a fák között a völgyben.
Nagyjából egy órára rá egy vörös fejű óriást pillantottak meg. Jóval közelebb volt, mint amazok.
Ordított, mint a fába szorult féreg, és hatalmas fákat szakított ki és hajigált jobbra-balra, síndarabokat tépett fel.
Ottó a fia arcán is ijedtséget látott. Elbújtak, megvárták amíg a tajtékzó szörnyeteg odébb állt.


VIVITAR SERIES 1 28-105/2.8-3.8


Samyang 14/2.8


Leitz Wetzlar Elmaron 150/2.8


VIVITAR SERIES 1 28-105/2.8-3.8


VIVITAR SERIES 1 28-105/2.8-3.8

Ónozó a végletekig megkönnyebbült, amikor meglátta a túra végét jelentő kaput. KisOttó is elfáradt, ennek ellenére a 3. pályáért könyörgött az apjának.
'Szó sem lehet róla fiam! Egy lépést sem tudnék tovább menni."
A kapun lévő terminálhoz léptek. 
"Köszönjük, hogy minket választottak, reméljük, kellemesen elfáradtak!"
"Kérem, nyomja meg a TOVÁBB gombot!"
"Tovább, tovább...", mormolta magában Ónozó. Nagyon kellett már pisilnie.
"Kedves Vendégünk, kérem értékeljen minket. Véleménye fontos számunkra.", csilingelte a kellemes női hang.
KisOttó habozás nélkül megnyomta az 5 csillagot. Ónozó nem adott volna 3 csillagnál többet, de azt is csak merő jóindulatból.
"Apa, ugye máskor is eljövünk ide! Kérlek..."
"Persze kisfiam, persze..."
Kellemes hang: 
"Kérem, ossza meg túráját! A megosztók között egy *völgy, hatalmas sziklákkal, viharban* túrát sorsolunk ki, szabadon választott élőlény csoporttal."
"Apaaa, megosztjuk?"
"Megosztjuk fiam, megosztjuk..."
"Viszontlátásra!", búgta a hang.

A hatalmas kapu nagy robajjal kinyílt.

2 megjegyzés:

  1. Ez az utolsó kép egy aranyrög? :D A sztori is szuper! Legjobban az "Leitz Wetzlar Elmaron 150/2.8" kép tetszik!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati, bár az lett volna! :D
      Köszönöm a kattintást!

      Törlés