Járvány idején

Helios-40-2 85/1.5

Lesújtott a világra a járvány, az Univerzum Földi Nagykövete maga elé tartva tenyerét, jelképesen mutatván: "Ember, állj! Ennyit és ne többet!" Nem a természet a gonosz, az ember telhetetlen.

De most nem politizálni akarok, az egészből csak annyi a lényeg, hogy lépteink meg vannak számlálva, meg vannak figyelve.

Az ember feleslegesen nem mászkál el otthonról, így aztán fotózni sem nagyon lehet.

Ha nincs fotó, nincs fotóblog sem. Én viszont kevés időmben sem akarom teljesen lezülleszteni ezt a 7 éve indult fotóblogot, fotónaplót, vagy tudomisénmiez.

Tudom, korábban sokkal tartalmasabb, sokkal beszédesebb volt a bejegyzések többsége, rengeteg gondolatomat osztottam meg Veled, rengeteg vicces(nek vélt), komoly történetet írtam a képek alá. Ezekre nagyon sok kedves, biztató, sőt néha dicsérő hozzászólást kaptam.

Nekem is kedvesebb volt úgy, ahogy akkor volt, személyesebb volt az egész. De most ez van. Időm nagyon kevés, de sokszor kedvem sincs sztorikat kreálni. 

Ez majd egyszer biztos megváltozik, de most még a lehetőség is jelentősen leszűkült.

Itthon ülünk, amikor nem dolgozunk. Mit is tudok ilyenkor fotózgatni?

Volt néhány próbálkozásom vakuval, ezeket majd szeretném folytatni, bár a körülmények nem az igaziak hozzá itt bent a házban. Lehet fotózni a macskákat, na ezzel élek is rendesen, szeretem őket fényképezni, ha hagyják. Remélem, nem unod. És lehet fotózni kis kertünk csodáit, ami egy idő után szintén elég egysíkúvá tud válni, bár igyekszem váltogatni a vén optikákat, a nézőpontot variálni. És hát remélem, ezt sem unod. :)

Hát most ennyi, reméljük a legjobbakat.

Még egy gondolat a bevezető képzettársítás kapcsán, ami minduntalan utat tör kemény fejembe: ilyen kis porszemek vagyunk mi is emberek, mint ez az apró, teljesen ártatlan virágocska. Jó volna már ezt felfogni.