cerezo világa...: A természet nem tehet semmiről...

2020. január 24., péntek

A természet nem tehet semmiről...

Weltblick/Porst 135/1.8

Bár csodálatos volt ez a látvány, amit a hétvégén a Normafánál láttam és fotóztam, be kell valljam, mégsem vidám gondolatok járnak a fejemben.

Mennyire igazságtalan az élet, hogy a világ különböző tájain nem mér egyforma mércével. Van hol mindig kellemes tavaszi-nyári idő van, van, ahol bitang kemény a tél, és van ahol grillcsirkének nézik az embert.

Hurrikánok, földrengések, cinamik, áradások...

Drága Honfoglaló Őseink, nagyon bölcs gondolatok jártak fejetekben, amikor hazánknak a Kárpát-medencét szemeltétek ki. Nekünk bizony úri dolgunk van, és az elemek finoman bánnak a magyarral.

Dehogy van itt balsors, balsors van viszont Afrikában, balsors van Ázsia nagy részén, balsors van már az USA egyes részein, és bizony balsors Ausztráliában.

Igen, folyton az ausztrál gondok járnak a fejemben, és az, hogy ott mekkora áldás lenne egy ilyen időjárás, mint amiben én sétafikálgatok. Akár csak két napig...

Tudom, eretnek gondolat, de az ember megérett a pusztulásra. Megérett, mert belepiszkított saját almába, és még mindig nem jött rá, hogy hamarosan belefullad saját szarába.

Nagyrészt az ember tehet a problémákról, a hőségről, a szélsőséges időjárásról. Mert a pénz, az üzlet, a "gazdasági növekedés" mindent felülír. Van, aki még a klímaprogramból is hasznot akar húzni.

Szánalmas az ember, de még szánalmasabbak az ő vezetőik, a politikusok.

És egy dolog nagyon fáj ebben az egészben.

Az, hogy az állatok, növények nem tehetnek semmiről. Mégis elsőként kell pusztulniuk, tömegével.

Ők csak a fajuk fenntartására, utódlásra, élelemre, biztonságra, egy számukra élhető helyre vágynak, semmi másra.

Az ember ezt is elveszi tőlük, így elpusztulnak. Pedig ők nem tehetnek semmiről...

Fotóztam egy kis csodálatos természetet, amíg még van mit.