2019. május 3., péntek

Strandszezon

Tamron Adaptall II 24/2.5

Gizike leszállt a buszról, és lassan a strand felé vette az irányt. Még nem volt strandszezon, ezért úgy gondolta, még kapunyitás előtt eljön ide. Az ő szeretett strandja!

Lassan tudott csak sántikálni, a lába évről évre egyre jobban fájt. Befordult a sarkon, a Nagyfröccs nevű vendéglátó egység előtt. Ez már nyitva volt, vagy talán be sem zárt egy napra sem. Odabent egy harcsabajszos férfi lógatta a fejét egymagában. Szomjas emberek mindig lesznek, gondolta.
Kicsit félve, mégis várakozással telve nézett a fürdő kapuja felé.

Nehezen szánta el magát. Tudta, hogy a szíve meg fog szakadni. Mégis előkereste a szekrényben azt a köpenyt, amiben végigdolgozta az életét, és a tükör előtt állva, lassan gombolta be. Mindenhol varrva, foltozva volt már, de Gizi ragaszkodott hozzá. A gombok már erősen feszültek a hasán. Akkor még egy úszógumira is fel tudta volna venni ezt a köpenyt... Elhatározta, hogy ebben fog idejönni, csak rávesz egy hosszú kabátot. Úgyis hűvös még az idő, így morfondírozott.
Lassan elérte a kaput, az tárva-nyitva volt. Örült, hogy be tudott jönni, és nem kellett a biztonsági őrrel alkudoznia. Belépett, és már rajta is volt az időgépen...


Pósteleki Gizella kereskedelmi szakmunkásképző iskolában tanult. Úgy érezte 14 évesen - helyesen -, hogy emberekkel akar foglalkozni. Mi sem alkalmasabb e célja eléréséhez egy kereskedelmi végzettségnél. Az iskola unalmas volt. A tanárok többnyire rosszak és szintén unalmasak voltak. Egyetlen tanárára volt képes felnézni, a fizikatanárára. A fizikát is utálta, de Gedeon bá az évek során még ezt is érdekessé tudta varázsolni számára. Gedeon bá fantasztikus ember volt, és Gizi szinte apjaként tisztelte, szerette. Az első év végén kapott kettest negyedikben egy ötössel feledtette. Gedeon bá az osztály előtt dicsérte meg. Csodálatos nap volt.

Az iskola után két évig ilyen-olyan boltokban dolgozott, de valahogy nem erre vágyott.
20 éves volt, amikor egy forró nyári napon, a strandról kifelé jövet meglátott egy papírt a pénztár ablakára ragasztva, amelyre a következőt írták fekete filctollal: "Fiatal lányt kereskedelmi végzettséggel a strandszezonra felveszünk!"
Másnap reggel munkára jelentkezett.

A büfében kapott állást. Vidám dolog volt ez, még ha munkanapjai végére mindig fáradtan tért is haza. Színes kavalkád volt ez, rengeteg embert látott és ismert meg. Szerette az embereket figyelni. Mindenki más és más volt. És persze voltak vagány srácok is. Kedvelte ezt a munkát, és a strandfürdő vezetősége is elégedett volt Gizivel.

Egy borús júliusi napon nem voltak sokan a strandon. A büfében is csak lézengtek az emberek.
Egyszer csak bejött egy helyes srác, minden női szem odafordult egy pillanatra. Piros fürdőnadrágban volt, és citromos Márkát kért, meg egy zsíros kenyeret paprikával.
Szerencsére kevesen voltak, Gizi tíz perc múlva már ott ült a sráccal szemben és beszélgettek. Péternek - mert így hívták a fiút - kedves, mosolygós arca volt. Szóba jött a család, és kiderült, hogy Péter apja fizikatanár. Gizi elmosolyodott képzeletbeli bajsza alatt. 
-És ki a te apád, mi a neve? - kérdezte Gizi.
-Kerekesi Gedeon, a kereskedelmiben tanít. - válaszolta Péter.
Gizi szeme kikerekedett, arcára kiült a döbbenet.

A 23. születésnapján volt az esküvő. Gizi boldog volt, úgy érezte övé a világ.

Jó életük volt. Gizi továbbra is imádta a munkáját, Péter egy üzemben dolgozott mérnökként.
Péter meglepetést szervezett Gizi 30. születésnapjára. Ausztriába vitte szerelmét egy hétre, motorral mentek. Péter ugyanis nagyon szeretett motorozni.
Csodálatos hetet töltöttek együtt. 
Hazafelé a határtól nem messze Péter megelőzött egy nagyon lassan haladó autót, a motorházból fehér fűst szállt fel. Hirtelen a szembe jövő sávban feltűnt egy zöld furgon. Péter valószínűleg nem vette észre, pedig mindig óvatos volt. Csak annyi ideje maradt, hogy a kormány félrerántásával elkerülje a frontális ütközést. 

Gizi nem akart tovább élni. Naphosszat csak sírt. A kórházban feküdt, a lábát megműtötték, ami a balesetben szilánkosra törött. Azt mondta neki az orvos, nem biztos, hogy újra járni fog.
Nagyon fájt a lába, de a szíve jobban fájt.
A motor egy fának ütközött, ahogy Péter kikerülte a furgont. Gizi valahogy a repülés közben leesett a motorról, Péter azonban nem eresztette el a kormányt, a motorral együtt vágódott a fának. Azonnal meghalt.

Gizi felépülése majdnem egy évig tartott. Közben gyógytornász járt hozzá, hogy legyen esélye újra lábra állni.
Gizi végül hatalmas akaraterővel újra megtanult járni, igaz a sérült lába rövidebb lett, így sánta maradt. Lassan visszatért az életkedve is. Furán hangzik, de szinte élvezte, hogy minden lépés egy tanulási folyamat, minden megtett centiméter hatalmas erőt, energiát és kitartást igényelt.
Végül eljutott oda, hogy bot nélkül járt. A büfés munkát a strandon nem tudta tovább csinálni, hiszen ott a nap nagy részét állva kellett volna végigdolgoznia. Mielőtt kétségbeeshetett volna, hogy mihez kezd majd ezután, a strand vezetősége nagyon gálánsan felajánlott neki a fürdőn belül egy új állást.
Gizi örökké hálás volt ezért. Pénztáros lett.

Pénztárosként mindenkit látott, aki csak betette a lábát a strand területére. Itt nem tudott annyit beszélgetni, mint büfésként, de rengeteg embert megismert. Szerette ezt a nyüzsgést, újra mosolygott. Volt néhány olyan vendég, aki csak miatta járt ki a strandra. Közülük egy jóképű férfi szerette volna meghívni Gizit vacsorázni. Sokáig nem állt kötélnek, végül elfogadta a meghívást. A férfi, akit Jánosnak hívtak, a Kék Delfin étterembe vitte a közeli városkába.
János fogorvos volt, és nagyon okos, intelligens. Mindez imponált Gizinek. Jól érezték magukat egymás társaságában. János tisztelte a nőt azért, amin keresztülment, hogy újra megtanult járni.
Nem kapkodtak el semmit, csak örültek a másiknak.
Két év múlva Gizi Jánoshoz költözött, újabb két év múlva pedig János megkérte a kezét.
Gizi újra boldog volt.

A következő évek csendesen, nyugalomban teltek. Gizi imádta a munkáját, János pedig mindent hajlandó volt megtenni érte. A tenyerén hordozta.
Gyermekük is született, az apja után Jancsinak nevezték el.
Észre sem vették, az évek elrepültek, Jancsi kirepült a szülői házból, Gizi nyugdíjas lett.


Valami a fejére esett és ez visszakényszerítette Gizit a jelenbe. Egy kövér esőcsepp volt. Erősen be volt borulva.
Gizi gyorsan - már amennyire ő tudott gyorsan menni - a büfé felé sietett, mielőtt még egy jó nagy zuhét kap a nyakába. A büfé természetesen zárva volt, a székeket gondos kezek egymásba stócolták és a féltető alá, védett helyre behúzták. Gizi közelebb lépett, de a következő pillanatban már lépni sem tudott, földbe gyökerezett a lába. Meredten nézett, és zsebkendőért nyúlt a táskájába.
A vele pontosan szemben lévő széken, szemmagasságban a ő neve volt belekarcolva a fába: "Gizi".
Péter véste bele a bicskájával sok-sok évvel ezelőtt.

A strand nagyon rossz állapotban volt. Lassan nyitás, indul a strandszezon, és a fürdő vendégek fogadására alkalmatlan állapotban volt. Gizi új, számára furcsa alakú medencéket látott, a kerítésen kívül pedig körben új szállók épültek. Mesélt neki a férje a sok építkezésről, ami a fürdőben és a környékén zajlott az utóbbi években.
Volt viszont sok minden, ami nem változott. Mintha csak most lépett volna ki a kapun utolsó munkanapján.

Mielőtt hazaindult volna, még megállt a pénztár előtt. Zárva volt az is. Kezeit a szemei köré szorította, hogy az ablak tükröződését kizárja, és benézett a kis helyiségbe. Ott állt az ő széke, kopottan. Az is a régi volt.
Gizi már nem törődött a közben ömleni kezdő esővel. Levette kabátját, majd az az alá felvett öreg köpenyt. Összehajtotta szépen, ahogy ebben az ítéletidőben lehetett, és beletette a pénztár épülete melletti szemetesbe.
Visszavette kabátját, elővette táskájából az esernyőjét, és lassan, nem sietve elindult hazafelé.

Rathenower Optische Werke Visionar 119/1.9

Tamron Adaptall II 24/2.5

Tamron Adaptall II 24/2.5

Tamron Adaptall II 24/2.5

Tamron Adaptall II 24/2.5

3 megjegyzés:

  1. Nagy érzéked van a történetmeséléshez. Annyira életre tudod kelteni a szavakat, hogy láttam magam előtt Gizit, és férjeit, éreztem örömeiket és bánataikat. Nagyon megfogott a történet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy elolvastad, és nagyon örülök, hogy tetszett! :)

      Törlés
  2. Remek kis novella, gratulálok!

    VálaszTörlés