2019. március 3., vasárnap

Gondolatok és képek macskákról


SMC Takumar 50/1.4

Macskakiállításon jártunk az ELTE csodálatos Gömb aulájában, ami macskák nélkül is megér egy misét, de egy látogatást mindenképp.
SMC Takumar 50/1.4

Mint ifjú macskatartók, izgatottan vártuk, hogy kicsit beleláthassunk ebbe a fura világba, belekóstolhassunk hangulatába, egyáltalán saját szemünkkel érzékelhessük, hogyan zajlik egy ilyen verseny. De leginkább az érdekelt minket: a "szutykos" kis házimacskán kívül más, egzotikus, ritka fajtákat is láthassunk.
SMC Takumar 50/1.4

Nos, ezek a csodálatos állatok teljesen rabul ejtettek minket. Tudom, sokan utálják a macskákat, pedig hidd el, ők is képesek ragaszkodni, örülni és más szimpatikus dolgokat csinálni, amit a gazdik "elvárnak" tőlük.
Sokat gondolkodtam már ezen. Az embereknek (általánosságban beszélek) van egy elvárásuk állatukkal szemben. A macskával szemben például az, hogy ne törjön össze semmit, egye meg, amit kap, feküdjön az ember ölébe és doromboljon békésen. Amelyik állat nem így tesz, az "rossz", és nem mindig kapja meg azt a szeretetet, törődést, amit kellene. Pedig ő csak egy állat. Ő ilyen.
SMC Takumar 50/1.4

Rádöbbentem, hogy sajnos én is ilyen vagyok. Elvárom, hogy mindig kellemes dolgokat csináljanak. Amik nekem kellemesek. Ha másképp történik, néha képes vagyok haragudni rájuk.
Meg kell tanulnom, hogy ez nagyon nagy hiba. Nem tartani kell őket, hanem együtt élni velük.
Remélem, sokat fogok tőlük tanulni! Kedves embertársaim, bőven van mit.
SMC Takumar 50/1.4

Érdekes volt látni, a gazdák, a tenyésztők, a versenybírák hogyan viszonyulnak a cicákhoz.
Viszont számomra kínosan erőteljes gondolat volt ezzel az egésszel kapcsolatban az is, hogy az ember ismét csak kihasználja az állatot saját anyagi haszna érdekében. (Ugye hallottál már ilyesmit...?)
Tudom, ezen emberek többsége valóban rajong az állatokért, a macskákért, talán még meg is halnának kedvencükért. Mégis ellentétes feltételezés ezzel, hogy a macskák nem szeretik az ilyen kiállításokat, az utazást, az idegen környezetet. Ezt nem tudhatom, csak feltételezem. A macskák szeretik a nyugalmat, az állandóságot.
Az ember mégis folyamatosan hordja az ilyen eseményekre. Egy cica minél többször díjazott, utódai annál nagyobb haszonnal adhatóak el a jövőben. Dőreség?
SMC Takumar 50/1.4

Mégis, fantasztikus, ahogy ezek a gazdik állataikhoz viszonyulnak. Ők is más emberré válnak ezáltal.
SMC Takumar 50/1.4

A verseny egyébként nagyon érdekesen zajlik. Soha nem gondoltam volna, hogy például a cica játékossága is része az értékelésnek, számos más tényező mellett. Néhány képen ez látható, ahogy a zsűri tagja játszani próbál a macskával.Vannak fajták, amelynek képviselői bármikor kaphatóak a játékra, és vannak olyanok, amelyeket nem lehet kizökkenteni. Ők a komolyabb vonulatot képviselik, ők a realisták. :)
SMC Takumar 50/1.4

A fotózásról egy rövid gondolat.
Nem terveztem, hogy képeket szeretnék készíteni az eseményen, a fényképezőgép mégis a hátizsák alján huppant. Macskákat fotózni manuális élességállítású optikával meglehetősen nehéz!
Ilyenkor hiányzik az autófókusz, de továbbra is bele vagyok szerelmesedve ezekbe a több tíz éves lencsékbe.
Majd sokat gyakorlok. :)
SMC Takumar 50/1.4

SMC Takumar 50/1.4

SMC Takumar 50/1.4

SMC Takumar 50/1.4

SMC Takumar 50/1.4

SMC Takumar 50/1.4

4 megjegyzés: