A pizza ereje

Meyer-Optik-Goerlitz Trioplan 50mm f/2.9

Csubakka kétségbeesetten ordított a csónak orrában. Nem sokkal előttük egy bólya volt a vízben, és ők vészesen közeledtek. A vuki hatalmas teste megfeszült, ebben a pillanatban kevéssé foglalkoztatta a Ferencváros-Baktalórántháza felsőházi rangadó várható kimenetelének latolgatása és az esélyek számokban való meghatározása egy szép kis summa reményében. Megígérte ugyanis barátjának, Hanszólónak, hogy a meglehetősen rossz (sőt, akár azt is kijelenthetjük, hogy siralmas) állapotú Millenium Falcon egypárevezős csónakjuk felújítására összeszedi a pénzt.
A végzetes bólya egyre közelebb került.


Lúkszkájvolker orrán-száján nyelte a koszos vizet. 

Az ifjú dzsedi jó kis Tungszram eredetű fénykardja már valahol a Duna irdatlan mélyén hevert, mert egy hatalmas harcsa pont azt a kezét harapta le, amelyikben fegyverét tartotta. Igaz, itt a hideg folyóban nem sok jelentkező volt egy jó kis párbajra, de csak nem dobhatta el, tekintettel főleg öreg mesterére. Joda több száz évesen is olyan hajlékony volt, hogy macskái szégyenszemre, mind ugatni kezdtek egy szép napon. Innentől ők tanulták mesterüktől a macskapózt.
Lúkot is ő tanította meg az Erő használatára. Joda apja még évszázadokkal ezelőtt hozatta az újpesti Tugszram gyárból az egyedi fénykardot, amit aztán egy szép napon könnyes szemmel nyújtott át tanítványának. 
Lúkból dzsedi lett.

Lúk nem volt hajlandó megosztani Erőspista alapú vékonytésztás pizzáját az Uralkodóval, ezért Védörnagyúr elvette tőle az ételt, őt pedig a folyóba dobatta.
Az ifjú dzsedi egy kellemes Duna parti településen rendelte a pizzát, amit fél órán belül a motoros futár csónakjához is szállított. Már jóízűen majszolta a kolbásszal és szalonnával felturbózott  olasz eredetű ételt, amikor az Uralkodó legújabb Jamaha motorcsónakjával hirtelen kikötött a parton és foglyul ejtette Lúkot. Annyira éhes volt, hogy nem érezte meg az Uralkodó jelenlétét. Mint később kiderült, ez dzsedihez méltatlan, csaknem végzetes hiba volt.

Szkájvolker úgy érezte, itt a vég. A néhány méterre mellette elhaladó Bécs nevű hajó akkora hullámokat ébresztett a folyóban, hogy Lúk komolyan az életéért harcolt. Az előtte felbukkanó Kőbányai Világos feliratú üvegbe próbált kapaszkodni, de az még üresen sem tartotta a vízen.
Ekkor egy hangot hallott a part felől, amely meglepő módon a hullámok vad tánca és erős robaja ellenére eljutott a fülébe: "Lúúúk, és vagyok az apád!" Összeszedte magát és a hullámok között igyekezett kivenni a kiabáló alakot. Senkit nem látott ott azonban, csak egy testes, narancssárga kabátos pecást, aki éppen egy gilisztát fűzött horgára, és egészen biztosan be volt már rúgva. Ez nem csak igen pirospozsgás ábrázatából derült ki, hanem a szürke melegítőnadrágján, ágyék táján éktelenkedő sötét foltból is. 
Ha tényleg ő az apám, vízbe fojtom magam, gondolta keserűen.
Képzelete játszik vele?
"Lúúúk, használd az erőt! Emlékezz arra, amit tanultál! Lúúúk!"


Szólót nem véletlenül tartották a Duna menti népek a a legjobb evezősnek. A bólya már csak egy-két méterre volt tőlük. Lejla hercegnő szemeit eltakarva, szinte eszelősen visított. A vuki ugyanezt tette, ahogy minden erejét megfeszítve próbálta irányítani a csónakot, mondjuk az ő torkán kijött hangot nem visításként, hanem inkább ordításként aposztrofálnám.
Hanszóló hirtelen maga felé rántotta a Millenium Falcon végében kiálló egyik repedt deszkát, és a korhadt teknő abban a pillanatban megugrott, átrepülvén a veszélyes bólyán. A két robot nem számított erre (biztos nem így voltak anno programozva), és rozsdától amúgy sem mentes testük a vízbe zuhant a hirtelen sebesség növekedés következményeképpen.
Csubakka még jobban ordítva ugrott utánuk, hogy megmentse őket a metálfényezésű agytrösztök számára egészen biztos haláltól, a víztől.

Lejla továbbra is visított, holott az események annyira már nem indokolták volna ezt a viselkedést. Mindannyian követték a hercegnő tekintetét. Lúk lebegett a víz felett, arccal a folyónak, ép kezét a habok felé nyújtva. Pár másodperc múlva kissé megnyílt a Duna vize, és a résben az ifjú dzsedi Tungszram gyártmányú kardja jelent meg, majd belerepült Lúk kezébe. Természetesen semmi baja nem volt az öreg fegyvernek.
Szóló gyorsan Lúk alá navigált, a kimerült Szkájvolker pedig a csónakba pottyant. Lejla tovább visított, de most már legalább a boldogságtól. Könnyek gyűltek szemébe.

Ahogy a Duna lágy fövenyére siklott a csónak, a nap is előbújt a felhők mögül a csípős időben.
Lúk a csónak fenekén feküdt, pokrócokba bugyolálva. Szemét egy pillanatra felnyitotta, és Lejlára mosolygott: "Hercegnőm, rendelj nekem egy kolbászos pizzát..., de jó erős legyen ám...!"
Az égboltot Joda mester és Obivankenobi büszke mosolya ragyogta be.
Jó ízlése van a fiúnak!