2018. december 31., hétfő

Plüss-sors

Mir-24 35/2

A 80-as évek elején történt ez a különös történet, jobban mondva csak akkor kezdődött...

Akkoriban Kádár János dicséretét zengte az ország, a Szovjetunióban feltűnt egy bizonyos Mihail Gorbacsov. Megalakult a Metallica, a Depeche Mode elkezdte meghódítani a világot. Megjelentek az első számítógépek, majd megérkezett a Windows. Nelson Piquet megnyerte első világbajnoki címét a Forma 1-ben, amelyet még kettő követett. Brazília, Olaszország és Németország uralta a világ fociját, a hazai vidéki fellegvárak pedig Pécs és Tatabánya és Győr voltak. Megépült a Budapest Sportcsarnok.
A magyar gazdaság és a magyar honvédelem fénykorát élte.

Patkós Pisti nagyot sóhajtott. Várva várt pillanat volt ez, végre hazamehet! Tandori őrnagy ma reggel aláírta a könyvét.
Legközelebb szerda reggel látom! De ne késsen, mondta neki az a fingarcú Balogh őrmester, ahogy elhaladt az alegység ügyeletes asztala előtt, és lement a lépcsőn.
Kilépett a szombathelyi laktanya kapuján, és kedvese járt a fejében, na meg egy éve született kislányuk, Krisztike. Születése óta csak egyszer látta, most pedig Karácsonyra hazaengedték. Pisti úgy érezte, hogy Balogh őrmester pikkel rá, azért jutott haza ilyen ritkán. Már fél éve bent volt! Egyszer úgyis megvárja a kapuban azt a görényt!

Szombat 10 óra volt, és Pisti a helyi piacra sietett. A laktanyában hallotta bakatársaitól, hogy van ott egy lengyel házaspár szombatonként, és hatalmas plüss figurákat árulnak, mindenfélét. De leginkább mackót.
Az ő Krisztikéjének akart venni egy hatalmas nyuszit, egy olyan ember nagyságút.
Megtalálta hamar a lengyelt, hatalmas plüss állatokkal volt körülvéve, a felesége talán a kupac alján rekedt. Pisti elmosolyodott: a lengyel biztos szándékkal intézte úgy, hogy az asszony legyen legalul.
Vagy fél órán keresztül túrta a kupacot (az alján mintha egy reménykedő, hatalmas szempárt vélt volna látni), de nem talált sem nyuszit, sem egyéb cuki állat másolatát, de még egy nyomorult hercegnőt sem. Talált viszont vagy húsz medvét, no meg egy majmot. Nem értette, miért csak medvéket gyárt a plüssipar, de biztos megvolt az oka. A gyűrött arcú lengyel megerősítette abban, hogy nincs nyúl. Egy volt, itt volt vagy két hónapig, két hete végre valaki elvitte. Úgy emlékszik, valami katona volt az is. Cica sincs, mondta.
Pisti nem tudta mitévő legyen. Most egy barna medvével állítson haza a kislányához? Vagy egy majommal? Medve vagy majom? Vagy üres kézzel menjen?

Pisti a szombathelyi vasútállomás restijében ült, és asztaltársaságát, a mellette lévő széken ülő hatalmas majmot figyelte, miközben kitöltötte sörét. A bal füle mögött hatalmas címke hirdette büszkén: "Wrocławska Fabryka Odzieży - oddział plussowy". A vonat fél órát késik, ezt mondta a hangosbeszélő, akit egy kövér forgalmista nő személyesített meg. A sör felhabzott, és kifutott az erősen foltos kockás abroszra. Pisti bosszúsan rágyújtott egy Szofira.

Mélyet szívott cigarettájába, az eloszló füst mögül pedig egy katona bukkant elő. Pisti nem ismerte. A következő pillanatban megállt benne az ütő. Azt hitte, rosszul lát. A baka egy embernagyságú medvét húzott maga után. Egy jegesmedvét.

A vonaton vidáman telt az idő. Egy bácsika volt a kupéban rajtuk kívül, aki kétkezest adott elő egy szál kolbásszal, egy hagymával és egy vekni kenyérrel. Ezeket ujjai között, egy kezében tartván falatozott, a jobb kezében lévő bicska segítségével. Kispesten ilyet viszonylag ritkán látni.
Pisti útitársát a jóisten, na meg a vak véletlen sodorta elé a restiben. Szinte hihetetlen, de Fecó is Kispesten lakott, ahogy Pisti. Merthogy Fecónak hívták a medvés srácot. Igen vékony fiú volt, csúnyán lógott rajta a kimenő ruházat. A hűvös idő ellenére haja csapzottan simult homlokára.
Fecó medvét vett, de neki egy öt éves sráca volt, direkt medvét keresett neki. Könnyű annak, akinek fia van, gondolta Pisti.
Fecó átszállással érkezett Szombathelyre, a restiben hamar egymásra találtak ők és az állatok.
Az út hamar eltelt, még úgy is, hogy a vonat több mint egy órát késett. A kupéban iszonyatosan meleg volt. Az öreg miután megebédelt, jóízűen horkolt. Körülötte a koszos padlót kenyérmorzsa borította.
Be sem állt a szájuk. Megbeszélték, hogy összejönnek még leszerelés után egy-két sörre.

A dél-pesti kórház szülészeti osztályán nagy volt a tömeg. Rengeteg gyerek született ezen a fülledt nyári estén. Gyermeksírás lengte be a kórház hosszú folyosóját, majd a nyitott ablakon kiszállva lassan elveszett az erzsébeti hőségben.
Pisti és Fecó szinte egyszerre érkezett.
Jó barátok lettek az évek során, sőt még annál is jobbak. Fecó sovány arca kissé beesett, néhány ránc is barázdálta már. Pisti ellenben meghízott, de őt sem kímélte az idő, ősz hajszálak vegyületek az egykor koromfekete hajkoronába.
Ahogy meglátták egymást, lecövekelt a lábuk. Nem beszélték meg, hogy együtt szeretnének jelen lenni első unokájuk születésekor. Így hozta az élet, amely néha bizony felettébb furcsa dolgokat produkál.
Sok-sok évvel később Fecó fia ugyanis feleségül vette Pisti lányát. Hányszor emlegették mosolyogva, mennyire jól érezték magukat az esküvőn! Talán túl jól is...

Szóval ott álltak a kórházi folyosón, és a kerekre tágult szemek a következő minutumban összeszűkültek, sarkaikban vidám szarkalábak képződtek. Elnevették magukat.
Nevették a szitut.
Az élet nem csak váratlan helyzeteket produkál, de néha (majdnem) ismétli is önmagát.
Mindkettejük egy embernagyságú plüss állatot tartott a hóna alatt. Pisti medvét, Fecó majmot. Mégis csak kisfiúról van szó!

Kicsi volt a kispesti ház gyerekszobája. Erre volt csak keret, minden megtakarításuk elfogyott. A fiatalok örültek, hogy egyáltalán - hitellel ugyan - saját lakásban kezdődhetett meg életük legszebb, ám egyben legnehezebb projektje, gyermekük, Tibike felnevelése.
A szobába csupán a gyermekágyat, a majdani járókát és néhány apróságot sikerült elhelyezni. A falon és a gyerekágy felett is rengeteg kedves, vidám, apró plüssfigura lógott.
És még valami. Az ajtó melletti sarokban a két nagypapától kapott embernagyságú, barátságos maci-majom páros volt gondosan elhelyezve.

A két hatalmas plüss szomorúan hevert az egyenlőre rumlis kert végében, nagyra nyílt szemekkel bámulták a járókelőket, azok meg meglepetten méregetve őket nézték. Medve és majom, miért vannak együtt vajon? Arcukat fürkészvén ilyesmi járhatott az a arra járók kobakjában.
Ők maguk, elég hihetetlen ugyan, de egész jól érezték magukat egymás társaságában, annak ellenére, hogy eleven társaik élőhelye a világ két különböző pontjára predesztinálja őket.
Ha meg tudtak volna elevenedni, már biztosan megtették volna, hiszen szinte családtagnak számítottak. Akkor azt is tudták volna, hogy csak a szűkös benti hely miatt kerültek a kertbe, persze csak ideiglenesen.
De mivel nem tudtak megelevenedni, élettelenül, de békésen vették tudomásul: az ő sorsuk már legyártásukkor, a lengyel ruhagyárban meg volt írva.

Kedves Blogolvasó!
Ezzel a gyatra kis történettel szeretnék Neked sok-sok meglepő, váratlan, ámde kellemes eseményt, történést kívánni a következő évre is! Az élet mindig nyitott arra, hogy csuda dolgokat produkáljon. Ahhoz viszont Neked is nyitottnak kell lenned, hogy sok örömteli, izgalmas kalandban legyen részed.
És ne feledd: vannak hegyek, de vannak völgyek is. Röviden, ahogy ez a népi szólás is leszögezi: ami nem öl meg, az megerősít!
B O L D O G   Ú J   É V E T!

2 megjegyzés:

  1. Fordulatos történet! Mindig nagyon várom az írásaidat! Szép fényeket és sok boldogságot a következő évben is!

    VálaszTörlés