![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFnQVijbNdyi66ItGtYM5XqDUai74n_ZHb0jw6cdLoNXBVki35gcsO1PDTk6J1AmTDIQZrilSrfnfn50GL7Ic8oa1uyflZFmRynQwLx-1_kUR-kYBObBlf5HSEAq8MFs4P9AyKoJuGOhUE/s1600/DSC02313.ARW_tn.jpg)
Pentax M 85/2
Édesanyám!
Mondjad fiam!
Ősz van, ugye, édesanyám?
Igen, fiam.
A faiskolában azt tanultuk, ősz az elmúlás ideje.
Így van, fiam.
Ezért van az, hogy már csak ketten ülünk ezen az egész ágon?
Igen, ezért.
Édesanyám, a többiek miért hullottak el? Gyengék voltak?
Nem fiam, nem voltak gyengék. Mi vagyunk erősek.
Miért jó, ha erősek vagyunk? Mire várunk még itt?
Tudod fiam, a telet már mi sem érjük meg. De lehet, hogy a holnapot sem. Nem rajtunk áll. Egyes leveleknek az a feladatuk, hogy színezzék az őszi erdőt. Most mi is ezt a nemes feladatot kaptuk. Nézz rám! Már beteg vagyok, de amíg lehet, kitartunk.
Édesanyám, édesapám hova lett?
Apádat elfújta egy erősebb szél, valahova messze. Ő már felkészült arra, hogy a jövő erdejének szerves alkotórésze legyen. Mi is ezt fogjuk tenni.
Édesanyám, azután találkozunk még?
Persze fiam! Hiszen mi magunk vagyunk az erdő!
Nagyon szép ez a párbeszéd! Szeretem az írásaid!
VálaszTörlésNagyon örülök neki, köszönöm! :)
Törlés